2008-08-01

Dokis nap

Akkor most ismét egy kis Arika. Tegnap már annyira fáradt voltam, hogy nem írtam, no meg egyszerre voltam dühös és boldog...
Arika tegnap csak fél napot volt az iskolában. 12-kor érte mentem és hazajöttünk. Gyors ebéd, átöltözés és indulás a Royal Childrens Hospital-ba ahol kerek 3 órára volt időpontunk.
Tudtuk, hogy hosszú lesz, ezért készültünk is mindenfélével, hogy lefoglaljuk őket. Arika szundított is egy rövidet az ölömben :).
Egy "kis" dokihoz kerültünk akivel átbeszéltem mindent és ő összegezte a későbbiekben az igazi neurológusnak a tényeket. Szerencsénk van! Simon Harvey lett az orvosunk. Tudni kell róla hogy a világ egyik legnevesebb epileptológusa. Szóval az utolsó 40 percre bejött.
Természetesen vittem teljes kortörténetet, magyarul, no meg egy pár oldalnyi EEG -t nyomtatva minden alkalomról. És, számomra döbbenetes volt amit mondott. Abból amit már elmondtam és néhány részlet tisztázása után, megnézte azt a pár oldalnyi EEG-t amit vittem meg az utolsó már ott készült EEG-t és összerakta a képet. A döbbenetes az, hogy a diagnózisa teljesen más mint a magyar órvosnőnké Magyarországról. Aki miután, VÉGÜL, úgy gondolta hogy talán fokális epilepszia, ami ismételten nem a legjobb, nem tudott semmit mondani. Nos ez az úriember a részleteket összerakva azt mondja, hogy ez a Pseudo-Lennox syndroma, azaz az egyik leggyakoribb gyerek epilepszia forma. Ja és ezek után folyamatosan úgy beszélt, hogy majd ha 3-4 év múlva kinövi akkor mi lesz. Csak ültem és nem tudtam, hogy sírnom, vagy nevetnem kell. Hiszen most már látjuk a végét és bár még sok gyógyszer meg apró kellemetlenség lesz az életünkben van egy vége!!! Igazából azon csodálkozott leginkább, hogy a korábbi neurológusunk ezt miért nem vette észre? Igaz nagyon hasonlít a DOOSE-ra, DE, nagyon gyorsan kontroláltuk a rohamokat, ami nem jellemző a Doose-ra, no meg nem is produkált Arika több olyan rohamtípust ami mint kiderült, ha egyszer is, de kellett volna legyen. És az esések is másképp néznek ki a Dooseban. Tudni kell, hogy felvettünk anno több rohamtípust is és talán látnia kellett volna egy normális jó szakembernek, hogy mi a gond, meg az EEG-je is nagyon aktív pedig nincsenek látható rohamok, amivel már régen kellett volna kezdeni valamit.
Szóval, most ismét gyógyszerezünk, de valamit hozzáadunk és a régiből leveszünk. És végre van valaki aki komolyan veszi azt amit mondok és nem csak legyint arra amit megfigyelünk Arikán.
Egyszóval, minden a legjobban alakul!
Ildi

12 megjegyzés:

Fiziék írta...

No, látjátok, ez a felháborító itt magyarországon, hogy mindenki magasról sz...rik mindenre. Nagyon elszomorító, hogy ezek szerint itthon nincsenek szakemberek!
De, nagyon jó hír Arikára nézve! Végre tudjátok mivel álltok szemben! Hugi

Névtelen írta...

Túlzásnak tartom azért azt a megjegyzést, hogy itthon(Magyarországon) mindenki csak rossz. Én azért nagybetűvel írnám a hazám nevét....

Névtelen írta...

Ritkan szoktam irni, mert nem szeretek igy publikusan, de erre most muszaj reagaljak.
Ugye mindig azt mondjak, hogy mindennek megvan az oka. Hat ha masert nem, ezert kellet elmenjetek olyan messze. Nagyon orulok, hogy akadnak komoly szakemberek es ti talaltatok egyett es Arika meggyogyul, mert helyes kezelest kap.
Puszi nektek.
Kinga

Fiziék írta...

Névtelennek: bocsánat, ha bárkit megsértettem esetleg megbántottam: Magyarország. Remélem helyesen írtam. Nem szoktam sokat figyelni a nagy és kisbetükre nem tartom lényegesnek, főleg egy blog hozzászólásánál, de még a chat-elésnél sem. Igyekszem legközelebb odafigyelni. Ja, és Magyarországon tényleg kevés (vagy nincs) szakember, de azért, mert mindenki elhagyja a sülyedő hajót és szebb sziget reményében! Hugi - azaz Kati

Névtelen írta...

Sziasztok Bogdanovits család!

Nagyon örültem a hírnek, hogy Ari meggyógyulhat! Én Ildit és Andrást a karate kapcsán ismertem meg, anno 2000-2002 között együtt végeztük Ildivel az edzőit a tf-en. Az mo-i eü helyzettel kapcsoltasan saját tapasztalataim vannak, ui 11 éve dolgozom kardiológiai gyerekintenzíven. Az orvos és nővéhiányt nem lehet tagadni.Jelenleg itthonról követem az eseményeket (gyed), de amikor dolgoztam még 6 csecsemő és gyerekszívsebész dolgozott a kórházunkban, napi két, olykor 3 műtétet végeztek el. Ma 3 azaz három sebész csinálja ugyanezt, az ok már a blogban leírásra került. DE (és ez saját tapasztalat) A FIGYELEM ÉS A KEDVESSÉG NEM ETTŐL FÜGG!!!
Más
Nagyon örülök, hogy jól vagytok majd írók részletesen mil, de most nagy házvásásrlásban vagyunk, kevés az időm.
további szép napot nektek és minden blogolvasónak és hsz írónak.

Schindler Hajni
Budapest

Eszti írta...

Kedves névtelen, hadd gratuláljak, ha neked ebből a megjegyzésből az volt a lényeg, hogy jajj, kicsivel írták a hazám nevét. S ha egy orvos tényleg rossz, miért kellene csak azért dicsérni, mert magyar?

Névtelen írta...

Kedves Bogdanovits Család és a többi jelenleg Ausztráliában tartózkodó fiatal!

Megjártam Au.-t én is, megtapasztaltam minden jóját és nemjóját is. Azt is , hogy a honvágy később jön, esetleg évek múlva, amikor már nem is számitanál rá. Akkor amikor azt hiszed, hogy te már ott vagy otthon.
És akkor elkezdesz vágyakozni a pocsolyaszagúnak titulált(egy másik blogon)Balaton után, és minden egyéb után, amit most látni sem kivánsz esetleg, bár ezt csak elhitetni próbálja magával mindenki, hogy vele ez nem történhet meg. Akkor jön a hovágy amikor már nincs újdonság, és már nincs mivel dicsekedni sem.
Ami a kórház dolgot illeti, a mi családunkban megesett egy vakbélműtét odakinn, mely után kialakult egy súlyos fertőzés(neves kórházban), de az igazi meglepetés a hazatelepülés után jött, egy újabb gyulladás és súlyos rosszullét után kivették az illető vakbelét a honvédkórházban.
Bizony ez igy esett, és nem kivánom , hogy valaha is kiderüljön, a Magyar és a világon mindenhol jónevű orvos diagnózisa volt a helyes.
A hazánk nem politika függő, legyen ott bármilyen uralom, az a hazánk és megérdemli a nagybetűt.
üdvözlettel: Hazánkfia

bogdanovits írta...

Kedves Hazánkfia!
A hazámat a lelkemben hordom és talán kicsit másabb helyzetben vagyunk mi, mivel az adott honvágyon már túl vagyunk... Soha nem fogunk Magyarországra vágyni, legfennebb Erdélybe... De, még egyszer, olvasd csak újra a bejegyzést, én nem írtam kisbetűvel. Bár néha így érzek Magyarország iránt. Az, hogy hol leszek otthon az még kérdés. De, csak, hogy a vakbélműtétes példát a magam tapasztalatával megtoldjam. Ugyancsak Magyarországon egy "kedves" szakember kivette a vakbelemet. Csak persze elfelejtett szólni, hogy egy antibiótikumos kúra is rámférne. Mert leszarta, mert az ő szemében egy csóró román voltam. Minek következtében kishíjján terméketlen maradtam, volna, ha nem találkozom egy másik csodállatos szakemberrel, aki kihúzott a szarból (egy több mint egy éves kúra és igen sok pénz meg szenvedés árán). De a lényeg, hogy már régóta nem bízom a magyar szakemberekben akik még otthon vannak és mondjon bárki bármit, az én gyermekem élete a legfontosabb és mi ebben a pillanatban itt a világ másik végén találtunk választ a bajainkra. Tudjuk, hogy mi jön és majd igyekszünk meg is bírkozni mindennel és ahogy valaha magyarok tudtunk lenni egy román világban, úgy majd megpróbálunk magyarok maradni egy ausztrál világban. Aztán ki tudja hol leszünk 10 év múlva.

Erika írta...

Annyit fűznék hozzá, hogy amikor a fiamat szültem majdnem meghaltunk mind a ketten!!! Azért mert magasról tettek rám!! Közölték aludjon már. Közben meg levéreztem!! Aztán meg egy éve vesekövem volt. A korházban a reggeli ügyeletes nővér azt mondta a fülem hallatára az orvosnak, hogy " jöjjön doktor úr, mert itt vonaglik egy nő hány tállal a kezében!! Azért kívántam neki hasonló "finom" fájdalmakat (akinek volt már az tudja, hogy rosszabb a szülés félperceseinél). Persze sorolhatnám meg, de szerintem nagyon sokan tapasztalhattak hasonló kedvességeket!! Semmi emberség nincs bennük. Ja és ide a végére még egy kedves beszólás, amire csak a gombócokat nyeltem a sírás miatt. A húgomnak volt egy 13 órás műtétje. A felénél kijöttek az orvosok, és közölték, hogy írjam alá, hogy kivegyenek a karjából bőr, szövetet meg ereket, mer ha nem azonnal amputálják a lábát. Persze sírtam. A doki meg el kezdett kiabálni, hogy nem viccből műtögetik és hogy ezek a műtétek az államnak már több mint egymilliójába van. Ha levágták volna akkor 60ezer elég lett volna!! Kedves nem???

Névtelen írta...

Nevtelennek irom akinek a nagy "M" betuvel van baja. Nekem annyi megjegyzesem lenne, hogy blog ide-blog oda oda kellene figyeljunk, hogy mindig helyesen irjunk. Mondom ezt en aki nagyon helytelenul irok, de azert megprobalom betartani nyelvunk szabalyait. Masfelol nezve a dolgot, ismerem Hugit aki ezt a bejegyzest irtam kis "m"-el es csak annyit szeretnek mondani a vedelmeben, Neki minden joga megvan kisbetuvel irni ennek az rszagnak a nevet, amelyik orszag megtagadta tole azt, hogy hazajava valljon, tette ezt 2004 dec.5.-en, es folyamatosan azota is, mert hiaba el nagyon reg ebben az orszagban, allampolgara meg nem lehetett ennek az orszagnak. Kerdem en, miert kellene hazajanak tekinse. De ettol meg nem vagyunk hontalanok, allitom, haza csak egy van, s ez a szulohazad.
Kinga

Névtelen írta...

névtelen - egy betű alapján következetetést levonni egy ember jelleméről, életérők, gondolatvilágáról? hoppá..akkor én nagyon nyuszi vagyok..

egy gyakran helyesírási hibákkal író keresztbezérelt, enyhe dislexiás mégis négy nyelven folyékony, két diplomás, három kontinenset megjárt jelenleg Ausztráliában tartózkodó fiatal (KV)

Névtelen írta...

Mint egészségügyis nagyon örülök,hogy jók a híreitek Arika felöl!A gyerekek a legfontosabbak!
Sziasztok!Hát szép!Ez vall a legtöbb a magyarra,hogy veszekednek még itt is!gyártják a problémákat ha éppen nincs.Az egészségügy szarban van és mi a magyar nép tehetünk róla: hálapénzzel elkényeztetett orvosok a megalázóan kevés fizetés miatt kénytelenek elfogadni de el is szálltak tőle: azok akik nem orvosnak valók.Nővér vagyok és a helyzet valóban siralmas:gyomorvérzésel is küldtek már el beteget hogy akut sebészi teendő nincs mert sz..t rá az orvos .Ne az legyen a legnagyobb baj hogy helyesírási hibákat ejtünk könyörgöm!Húú lehetne erről oldalakat írni!Egyszer nyitok egy ilyen blogot.15évet ledolgoztam már kórházban és most körzeti nővér vagyok hát tudnék mesélni azt hiszem!Elegem van nekem is nembírom az igazságtalanságot,már gondolkoztam más szakmát tanulok.De én igazi nővér vagyok s ápolok ezért maradok!Üdv.Hadréviné Andi ui:ja és a nagybetűst reklamáló nem meri kiírni a nevét???

Keresés ebben a blogban