Aparobot

Ha egyszer beleugrottál, nincs kiszálás. Egy-két nappal ezelőtt a gyerkőcök ágybadöngölése közben eljátszottam, hogy robot vagyok, és miközben meghibásodtam, mindenféle mókás dolgot művelek. Nem találom az ajtót, hogy kijöjjek, vagy épp nem tudok kijönni, mert széttárt karokkal nem férek ki. Néha a szekrénybe is betévedek. A gyerekek felhőtlen vidámsággal fogadták a mókát. Eddig minden rendben. A bibi az, hogy már minden este robotot akarnak látni.
Na jó, szerintem az előzmény az lehetett, hogy Arika megnézte a Csillagok háborúját (még a klasszikus IV. és V. részt), s mi többnyire vele együtt néztük és magyarázgattunk. Hűha, hogy tellik az idő. Már nem csak Mickey egér és Csipkerózsika a menű. Az érdekes az, hogy a Csillagok háborúja DVD csak angol nyelven megy. Mit mond erre??? "Nem gond". Jó, hogy nem no worries. 3 hónappal ezelőtt szó sem lehetett ilyesmiről.
Erről jut eszembe, hogy a holnapi Vicroad-os foundraising-on 3PO-an fogok vezetni, ha nem enged át. Ha már meghúz, izzadjon is.
Erről jut eszembe egy bölcseség, a jövőben kijövőknek. Hogy mi a legnehezebb. Most, 3 hónap után. Állandóan váratlan döntési helyzetbe kerülsz és főleg ismeretlen helyeken, ismeretlen szitációkban ez nem könnyű. Én most keztem egy kicsit kifáradni ebben a témakörben. Térképész létemre akkora eltévedéseket produkálok, hogy nem emberi. Egyszerűen vannak gyorsan hozott rossz döntések. De legyen ez vásárlás, vagy bármi. Lehet, hogy ettől fogunk megerősödni és át is kell élni ezt a katarzist, átváltozást.
Ugyhogy egy picit Aparobotokká kell vállnunk, mókázni kell az életen, oszt hogy legyen mit az unokáknak mesélni.
András