2008-08-08

Kulinária

Ebben a bejegyzésben minden az ételek körül forog majd. Arinál ez a negyedév a suliban élelmiszer tematikájú. Keltettek csibét, sütöttek kenyer, pizzát és a házifeladatok is erről szólnak. A héten voltak farmon is, persze, hogy lelkendezve mesélt a mi nagylányunk. Lovagolt is, látott kakadút is, meg mindenféle háziállatot. A bárány pedig lökött rajta eggyet. Az alábbi kép a mai iskolába indulás előtt készült. Már örömmel megy iskolába és ma megmondta Emilynek, a tanitónénijének, hogy szereti. De ez a képen is látszik.Persze, Luca is felkel Arival egyszerre és aszisztál az induláshoz. Persze ő is kakaózik, reggelizik, meg nézi a reggeli meséket. Megfigyeltem, hogy már nem nyelv szerint kategórizálja a meséket, hanem azt kéri, amit épp meg akar nézni. Ma például a Dóra the Explorert kért. A tegnap elugrottam lazacot venni, mert este Lucus szendvics formájában megette az utolsó adagot. De véletlenül elkövettem egy hibát. És most kövessenek meg Skandináviába szakadt barátaink, véletlenül dán lazacot vettem. És bár állaga ua. volt, ennek márt Ildi szerint is volt egy kis halszaga/illata. Lucusnak nem szóltam róla. 1/4-ét ette meg. Uzsonnára is ezt kért, de szintén nem ette meg. Ezentúl odafigyelek. De tényleg óriási a különbség, nem hazudok.

A tegnap este elkészítettem életem első taco-ját. Az alap darált marhahús és törtpaszuly (tört bab). Ízesített paradicsomszósz, savanyított jalapeño paprikaszeletek, hagyma, paradicsom és salála + kis mozzarella. Nyami-nyami volt, büszke vagyok magamra. A kép magáért beszél.

A büszkeség ragozható, mert ma Ildi friss zöldbabból készített levest és isteni lett. Ebédre kicsontozott némi csirkecombot és arról álmodoztunk, hogy milyen jó lenne megsütni a szabad ég alatt. Kocsi -> Bunnings = az első házi sütődénk. És azt is eláruljuk, hogy pont egy ilyen kerámiasütődéről álmodtunk, Ildi, mikor meglátta a csomagtartóban, ugrándozott örömében. A kalap nem azért van rajtam, mert egy úriember vagyok barbizás közben (mindig az vagyok), hanem, mert csepergett az eső.

Nos ennyit a kulináris élvezetekről, azt már le se írom, hogy már meg van főzve és pucolva, ledarálva egy adag gesztenye a pűréhez, holnapra. Holnap megyük cserkészkedni, Maci klubbos uzsonna lesz.
Nos ennyit mára, megyek olimpia megnyitót nézni. Átolvastam, hogy ne legyen benne sok elírás és azt vettem észre, hogy érezhető a már rajtunk a híres ausztrál nyugalom, nem? De hát ezért is vagyunk itt, nem?
András

3 megjegyzés:

calmblog írta...

Sziasztok!
Az Ausztrál "nyugalom" halvány sugallata valóban kitűnik a bejegyzésből, gondolom ehhez kicsit segített a sütés közbeni képen, a fal sarka mellől kikukucskáló söröcske is:-))))Így is van ez rendjén, Ti is mint mindenki akik ide tévednek és éldegélnek, szépen kiegyenesedik az életvonaluk.Sok finom sütögetést és jó cserkészkedést kívánunk fentről északról. Üdv : E

Névtelen írta...

Draga gyerekek nem kell bocsánatot kerni egyfolytaban. A nyelveteken a bolyhocskak maskepp izlelnek mint a skandinavoké ,tehát az ujzélandi lazac izlik nektek, nem azt jelenti hogy egyik vagy masik jobb vagy rosszabb, csak más. A fetasajtok közul nekunk a sknadinav izlik nem a görög ,pedig az eredeti lol, es ne beszeljuk a sajat paellam messze finomabb mint amit egy Barcelona melletti halászfalucskában ettem , vajon ki tudja jobban fözni ? Szerintem amit nekunk fözök,bitosan én csinalom jobban .

JuditAu írta...

Az eltérő (nyugisabb) mentalitásról külön bejegyzést fogok írni a blogban, mert tényleg elképesztően máshogy állnak itt az emberek a dolgokhoz... Meg akartam várni ezzel a Timi sulikezdését, hogy saját tapasztalatról is írhassak, ne csak hallomás után, mert szerintem az alapoknál kezdik: eleve az oktatási módszerek mások, és ezzel megalapozzák, hogy másképp álljanak a gyerekek (és később felnőttek) az élethez... :)

Keresés ebben a blogban