Hétvége

Jó kis vizet kavart az előbbi pár bejegyzésünk.
Akkor most térjünk vissza a megszokott kicsi életünkhöz. A hétvége meghozta a várva várt pihenést. Azaz szombaton kihagytuk a Magyar házas tevékenységet és csak tettünk-vettünk, itthon.
Aztán vasárnap úgy gondoltuk, hogy elég volt a lazsálásból és menjünk valahova. Mivel lassan szűk költségvetésre kerülünk amíg ki nem fizetik Magyarországon az elmúlt két hónap munkáját, úgy döntöttünk, hogy ismét ellátogatunk a Melbourne Musem-ba. Ezúttal nem dínokat néztünk, hanem a gyerekeknek fenntartott külön kis tárlatot néztük meg. Persze a megszokott módon, minden, vagy majdnem mionden megérinthető. Amolyan kis fejlődéstörténeti, inkább természettudományos beállítottságú ez a tárlat, jó nagy játszósarokkal, ahol, boltosdit, meg farmosdit meg sütögetőset lehetett játsszani, és mivel az iskolában is e negyedév mottója az élelmiszerek és azok elkészülése körül forog, épp kapóra jött ez a sarok.
A végén meg, elvittük a lányokat az IMAX 3D-s moziba. Arika rettenetesen élvezte!!! Egy viszonylag barátságos darabot választottunk megnézés céljából, az óceán világáról. Csakhogy mint minden rendes moziban, a "mesét" reklám előzi meg és az bizony a rémisztő, oroszlános Afrikáról szólt, ahol az oroszlán belebőg az ember arcába. Hát, Lucának ennyi kellett... Előbb elkezdett reszketni mint a nyárfalevél, aztán halk moraj hagyta el száját. Résen voltam, gyorsan lekaptam az orráról a 3D-s szemüveget, de már késő volt. Felhangzott a jól ismert: MENJÜNK!!! Csakhogy magyaráztam neki, ez nem olcsó és különben is rajta kívül mindenki élvezi. NEM! Hangzott a válasz. De próbáld ki! Tetszeni fog. NEM! Mondom, ok. Jöhetsz az ölömbe és nem kell nézzed. Jó?! NEM! Apa ölébe... Ezek szerint apa öle biztonságosabbnak minősült az adott helyzetben. Lényeg a lényeg, hogy végül végignéztük míg Lucus az apjának az ölében fészkelődött. A film gyönyörű volt és sajnáltam volna kihagyni.
És, végül itt van ismét a Hétfő. -aztán a kedd és jön a szerda. Érdekesség, ma a tanítónéni beteg volt, helyettesítő tanár volt az iskolában. És figyelem! Nem volt gond. Ami bizony nagyszó az elmúlt heteket látva. Sőt mondták, hogy nagyon ügyesen dolgozott egész nap. A holnapi nap pedig nagy nap lesz, mert kirándulni megy az iskolával Arika. Életében először úgy, hogy egyikünk sem kíséri el. De, erről majd holnap. Csak annyit súgok meg, hogy egy farmra mennek.
Végül, de nem utolsó sorban Lucát ma elvittem tündér-táncolni. Hát, nincs a legközelebb, de megérte. Aranyos balett elemeket belefűző kislányos, játékos tánc óra volt. Észre sem vették, hogy mmilyen komolyan dolgoztak a kis tündérek. Szerintem járni fogunk. Ja, a dolog pikantériája, hogy a kislányok mind tündérszoknyát hordanak, és időnként a táncot oktató hölgy is felvesz egy ilyen szoknyát. Luca nagyon díjazta, hogy ő is olyan lett mint a kislányok.
Ildi
Hozzáteszem, hogy Luca utána még a szardiniákat se kukkolta meg. Rövid leszek, mert a lányok alszanak, mi meg mozizni fogunk. Ez is erősíti a nyelvtudást, nem? Na jó, az egyik film spanyol fantsy, angol felírattal. Ja a film neten van megrendelve, postán jön és felbélyegzett válaszborítékban megy vissza.
Vacsira újzélandi füstölt lazacot ettem, mondom én finomabbak itt a herkenytyűk, mint odafennt. Bocsi a skandináv barátainktól, de ez a véleményem. A tasmán, pedig hmmmm. Kicsit megkentem a kenyeret tejföllel (hát az itteni tejföllel nem vagyok kibékülve még, akkora a zsírtartalma, ez pl. 35.8%, többnyire kefírrel keverjük), lilahagymával (erdélyiesen mondva-vöröshagymával).
Ja, Ari megkapta a levelét Bíbortól, sikított örömében. Ő babakora óta a legjobb barátnője.
Na, megyek filmet nézni. S ne felejtsetek megnézni a maps.google.com.au oldalon StreetView módban. Be lehet járni a környékünket és fotókon megnézni mindent.
Címünk: 16 Dulwich Ln, Cranbourne North, 3977 Victoria
András