2008-06-05

Luca apropóján...

Az apropót Luca nyújtja. Újabban olyan aranyos aranyköpései vannak, hogy lassan jegyezni kellene. Az egyik a kivándorlás és Ausztráliáról szól:
Mondja, hogy ő tudja, hogy Ausztráliua üres volt és idejöttek az emberek lakni. Mondom, igen. Előszőr hajóval, majd másodsorban repülővel. Erre Ő: Apa, mi ugye másodsorban jöttünk...
Nagybácsim térde újabban nagyon fáj és kenegeti Voltaren géllel. Mondja az apja Lucának, hogy az a térd és hátfájásra való, mire Luca: "Nem, nem! az a mozgás öröme!!!". Szóval, műkődik a reklám. Ja és még egy: mondom neki: Nem értem a kérdést! mire ő: nem, mert angolul van...
Az életünk amúgy zajlik. Tegnap voltunk iskolában Arika miatt. Még decemberben írtam ennek az iskolának az igazgatójának, visszaírt, hogy semmi gond, ha majd itt leszünk akkor majd jelentkezzünk és megbeszéljük. Szóval, megérkeztünk és jelentkeztünk. Visszaírt, hogy hívjuk fel és kérjünk időpontot. Kértünk, és tegnap délelőtt 11,45-kor elmentünk az iskolába. Ez egy viszonylag kis iskola. Csak elemi iskola. Az igazgató nagyon kedves volt. Elmondott mindent amit tudnunk kell. Az elején kissé lassan beszélt, de idővel, amint rájött hogy nem szükséges, normál ritmusra váltott. Egy kb 15-20 perces körbevezetés követte a kis tájékoztatót. Bekukkanathattunk minden osztályba, a tornatermbe, a könyvtárba, megnéztük az udvart és végül visszatértünk. Az első benyomás az volt, hogy nem nagy, de sok osztályban vinilin padlózat van, ami hirtelen megcsap, de a termek barátságosanki vannak díszítve, sőt a folyóson végig a diákok művei díszitik a falakat a kis büszkeségpanók mellett. Ami európai szemmel furcsa, bár fel voltunk rá készülve, a tényleges multikulturaliznus. Elég sok keleti és akadt egy két fekete tanuló is. Az osztályokban mindenhol folyt a munka. Kisebb-nagyobb csoportokban a gyerekek dolgoztak. Egyik helyen az időről tanultak meg mindent, és feladatokkal tűzdelt tevékenységek során mélyitik el tudásukat, másik helyen éppen festettek és ragasztóztak, a számítástechnikai teremben pedig az interaktív táblán mutogatta a tanítóbácsi a teendőket. Az általános légkőr a tanulásról szólt. Csend volt minden teremben még ott is ahol a gyerekek egy része már játszhatott hiszen szünethez közeledtünk.
Akkor pár szót magáról az iskoláról. Érdekessége, hogy a vegyes osztályokat pártolják. Hallottuk, hogy több iskolában is ezt a módszert használják. Általában maximum két évfolyamot vegyítenek, azt mondják, azért jó, mert a kicsik mindig tanulnak a nagyoktól, a nagyok pedig szocializálódnak és megtanulják, hogyan kell segíteni a kisebbeknek. A többiről viszont majd csak később tudok beszámolni.
No, mindent összevetve az apró nemtetszikeken felül, az a helyzet, hogy az iskola tetszett. Megbeszéltük, hogy Arika a harmadik negyedikévtől kezdve iskolába jár.
Közben holnap megyünk playgroupba. Arról meg majd holnap.
Ma viszont megvolt az első találkozásunk az igazi bürokráciával. Voltunk második körben a Centrelinkben. Szóval, mire a végére jutottunk, bizony eltelt 2 óra is... Ezzel viszont keresztbehúzták az egyébb terveinket mára. De ez van...
Ildi
Meg az idegeinket. A gyerekek elég türelmetlenek voltak, aztán mi is. Aztán jártunk egy kört azon a környéken, ahol lakni fogunk és megnéztük a boltokat. Találtunk uszodát is. Holnap megyünk az autónkért. Aztán hosszú hétvége, mert hétfőn a királynő szülinapja.
András

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziasztok!Au-ban ott most tél van ugye?Mettől -meddig tart egy tanév?és mennyi nyári szünet van a gyerekeknek?Arikának tetszett az iskola?Üdv.Andi és Előd

Keresés ebben a blogban