És, tényleg rövid lesz, mert igencsak holnap van már...
Szóval, András volt tegnap az adóval kapcsolatos előadáson, nos sokat nem húztam ki belőle, de őszintén nem is nagyon volt időnk róla beszélni, tehát erről majd ő. Csak annyit még zárójelben, hogy jónak, jó lehetett, mert jövő szerdán megy a könyveléssel kapcsolatos előadásra is.
Mindeközben, mi hárman csajok nekivágtunk a környéknek...
Első nekifutásra, először egyedül a volán mögött visszakanyarodtunk az Arika jövendőbeli iskolájához, hogy beirassuk. Itt és most ígérek egy bejegyzést majd erről az egész oktatásos kalandról, mert szerintem megér egy bejegyzést.
Lévén, hogy egyedül voltam és zöldhullámba kerültem és persze nem volt idő gondolkozni... és a gyakorlat hiánya... elvétettem kapásból a letérőt. Jött egy kis korrigálás, de utána ment minden mint a karikacsapás, egészen addig amíg vissza nem kellett menni Andrásért, de erről majd odébb.
Elértünk a sulihoz, parkolás, kiszállás, bementünk, leadtama formanyomtatványt, és kérdem: Ennyi? válasz: Igen! Várjuk Július 14-én.
Szóval, Arika be van iratva az iskolába! Ki hitte volna, hogy ily hamar iskolás lesz a mi kis tündérkénk!
Ezután jött a kettes számú nekifutás, megtalálni Luca jövendőbeli kinderjét. Nem volt egyszerű, mert a normál betérőt fák és járdasziget árnyékolték, de egy kis fordulás az utca végén és már ott is voltunk! Az óvodát úgy kell elképzelni, hogy egy hatalmas terem, amelyben kis játszósarkok vannak kialakítva, a babaháztól, a logikai játékokon és a két kis számítógépen keresztül mindenféle a különböző ígényeknek, de erről is majd az oktatásos bejegyzésben. Lényeg, hogy van 3 éves program, hetente egyszer. Beírattam Lucát. Ja, a lényeg, piszkos anyagiak: 160 dollár egy negyedév.
Ezután kimentünk a közeli játszótérre és eltöltöttünk egy igen tevékeny egy órát, mejd elindultunk, JÓ IDŐBEN, apucikáért.
Az út könnyűnek ígérkezett, hiszen kétszer ballra majd egyenesen a Fountain Gate-i bevásárlóközpontig és ott is vagyunk.
Csakhogy... az úgynevezett egyenes útat javították... és már nem is volt egyenes, sőt! Szóval ha minden igaz ott szúrhattam el az "egyenest", de egy idő után feltünt, hogy nem ismerős a környék... Benzinkútnál megáll, Melway elő, épp elhagyott út megkeres... (itt nagyon fontos megjegyezni, hogy szerintem egész Melbourne kifejezetten jól ki van táblázva!!! Szóval minden kereszteződésben, vagy majdnem mindenikben van utcanévtábla!) Korrigálam az útírányt és onnan ment mint mint a karikacsapás, de be kell valljam , hogy lefárasztott.
A mai nap meg a munka jegyében telt, no meg a könyvespolckeresésében, mert úgy tünik, a bútorboltok, nem nagyon vannak felkészülve a mi köbméterben mérhető könyvmennyiségünkre, mely időben minden bizonnyal nem apadni, hanem nőni fog. Szóval, a bútorbolt úgy néz ki, hogy sok bőr, meg nem bőr ülőalkalmatosság, hálószoba meg gyerekszoba berendezés és egy-két polc, mely vagy gyatra minőségű, vagy horribilis árú. Szóval még megoldásra vár a feladat.
Mégiscsak hosszú lett...
Ildi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése