kicsit kifáradtunk

Ma megnéztük alaposan az autót. alkudtunk rá és megvettük. Megkapni csak a jövő héten fogjuk, mert a öregecske kipugó javítását még megcsinálják (kérés nélkül...). Arkia annyira összebarátkozott a kocsitulaj lányával, hogy csak sírva jött el. Egyébként a kérdésre, hogy mi a neve, gondolkodás nélkül válaszolt. Angolul. A nyelvi különbségek nem jelentettek problémát játék közben.
Egyébként köszi a készpéntre vonatkozó tanácsokat.
Most este 10 van és nagyon nehéznek érzem a végtagjaimat. Egyszerűen kifáradtam. Vissza kellene venni egy picit a ritmusból. Ildi is felkapta az éjjel Lucát, mert a kicsi rosszat álmodott. Az eredmény: Voltaren pirula és kenőcs, masszás formájában.

Innen pedig Ildi ír.
Közben munkánk is lenne még Magyarországról. De nincs erőnk. Sajna még mindig lábadozgatunk. Ha fizikális jele nincs is már, de a fáradékonyság még mindig megvan.
Ami kimaradt még a dokinénis napból. Arikának a doktornéni azonnal rendelt egy gyógyszerszint mérést és egy májfunkció mérést. A vicces az, hogy nem kell egy adott helyre menni a vérvizsgálat miat... megcsinálták itt helyben a sarki orvosi központban. Jó, nem? Odahaza egy ilyen gyógyszerszintméréshez fel kell kutyagolni Pestre, reggel nyolcra... ja és csak neurológus szakorvosrendelheti el. Szóval, minden szinten érzékeljük, hogy más világ.
Szó ami szó, Arika hősiesen viselkedett. Egy nyikkanás nélkül türte, hogy kétszer is megszúrják, mert sajna, ott derült ki, hogy nem ivott eleget, azaz itattuk, de mégtöbbet kellett volna, ezért nagyon nehezen vették le a vért. Egy igazi hős volt! Kapott is egy kis emléklapot arról, hogy mennyire ügyes volt!!!
No, itt zárjuk soraink, mert igencsak el vagyunk fáradva...
Ildi és András