Oktatás és társai 2.

Hogy szavamat ne felejtsem, itt a folytatás.
Köszönöm a kiegészítéseket. Bár Csilla, nem kaptam választ és igencsak kíváncsi lennék. Ivettnek itt az oldal, lehet pötyögni, szitukat és látni fogod, hogy a gyerekek számának a növekedésével az egy gyerekre leosztott pénz is több lesz (http://www.familyassist.gov.au/internet/FAO/fao1.nsf/content/online_services#2).

Akkor folytatnám ott ahol abbahagytam.
Iskola
A legnagyobb kérdés, mi lesz az iskolás korú gyermekkel.
Akkor először egy helyzetjelentés a Victoria állambeli szabályokról.
Az iskolába menetelről, már beszéltem. Amikor már ott van a gyerek az első évet úgy hívjuk, hogy Preparatory year, azaz előkészítő év. Ezután jön az első, második ... egészen a hatodikig. Ezt hívjuk Elemi Iskolának. Eddig lényegében mindegy hova jár a gyerek, azaz majdnem mindegy, ezután jön a Secondary, azaz Középiskola.
Mielőtt bárki iskolába menne, van egy nagyon, de nagyon nagy kérdés. TUD-E a GYEREK ANGOLUL? És a bajok itt kezdődnek. A nagyobbakkal általában, ha már elfogadták, hogy egy új élet kezdődik, a hírek szerint nincs gond. Előbb gyorstalpaló egyf él évig nyelviskolában, aztán mehet ahova a szülők szeretnék. De, vajon ilyen egyszerű-e ez a kissebbeknél is?

Nyelviskola
A nyelviskola, egy olvasztótégely, ahova azok a gyerekek érkeznek akik frissen vándoroltak ide szüleikkel. Itt nemcsak nyelvet, hanem viselkedési normákat és minden egyéb fontos tudnivalót kapnak a gyerekek arról, hogy ideát hogy is élnek az emberek és persze megtanulják az ország hivatalos nyelvét. A gond a fehérember gyermeke számára ott kezdődik, amikor kénytelenek vagyunk felismerni, hogy az ismeretek felére nincs szükség, csak a nyelv kellene, de azt másképp is fel lehet szedni, és hogy emiatt ezen iskolák összetétele igencsak kibillen a számunkra egzótikusnak nevezhető országok javára. Azaz könnyen meglehet, hogy az amúgy is meghúrcolt, sok változáson és megpróbáltatáson átesett szőke-kékszemű gyermekünk egy olyan közösségbe kerül, ahol egyszerűen elveszti a talajt a lába alol. Például, megtapogatják, és csodájára járnak, amit nem minden kisgyerek (a mi kis magánszférát tisztelő kultúránkkal) képes elviselni. Ekkor jön, a véget nem érő betegség és tiltakozás. Vagy, egyszerűen semmi gond sincs. Gyereke válogatja, de mielőtt bárki erre a megoldásra fanyalodna, jól gondolja át, milyen is a gyermeke. Megtud-e majd ezzel a teherrel bírkozni?
Hogy miért jön egyáltalán ez szóba, azt majd most ecsetelem.

Iskolai befogadó program
Kétféle iskola létezik e szempontból. Egyik, ahol a gyermeknek minimális angol nyelvtudással kell rendelkeznie, vagy mehet nyelviskolába mielőtt befogadják, a másik pedig az az iskola fajta amelyiknek van egy úgynevezett "English as Second Language" programja, ami annyit jelent, hogy az angol, mint második nyelv. Ezek az iskolák komoly integrációs programmal rendelkeznek. Jár hetente nyelvtanár és folyamatosan követik a gyerek fejlődését és integrációját. Ezekben az iskolákban nem baj, ha nem tud a gyerek angolul, DE mivel felvállalják ezt az integráció szerepet, általában nem a legerősebb iskolák. Azaz, jellemzően, a harmadikos korosztályig iszonyat sok a gyerek, fölötte meg megfeleződik, hiszen a suli, ellátta feladatát. Szóval, ha valaki sokra vágyik, nem árt a gyereket két-három év után tovább vinni.
Arika egy ilyen iskolába jár, és maximálisan meg vagyunk elégedve azzal, amit érte tesznek. Azt viszont már többször is leírtam :).
Csak egy összegzésként. Ha úgy gondolod, hogy gyermeked finom lelkű és nem az az igezi nyomulós, jég hátán is megélő típus, akkor ne vidd nyelviskolába, hanem keress egy ilyen iskolát, ahol van ESL program, ha egy mukkot nem ért és az iskola nem segíti, akkor nagyon nehéz lesz az élete. Volt rá példa, ismeretségi körünkben. Hiába jó a suli, ha nincs felkészülve arra, hogy befogadjon így.
Akkor tovább.

Iskola fajták évfolyamok szerint
Nagyon röviden. Kétféle irányvonal van. Egyik ahol olyan osztályok vannak mint Magyarországon. Korosztály szerint növekvő, illetve a vegyes osztályok. Azaz itt van alsós, középsős és felsős. A végzősöknek minden iskolában megkülönböztető póló, vagy bármit hordanak, általában, jelezve, hogy végzősök.
Annyit még, hogy az alsósok a prepesek, elsősök és másodikosokból állnak. A harmadik, negyedik teszi ki a középsőt és az ötödik, hatodik a felsőt. Arikát nézve, azért jó, bár egyáltalán nem vagyok ennek a vegyesfelvágottnak híve, mert van ideje utolérnie magát. Azaz, még véletlenül sem lesz megbélyegezve, hogy visszamarad, ha kell. De, hogy csak még valamit megjegyezzek, itt nem olyan szigorú az osztályok közötti vándorlás. Unokaöcsém annó, hét évesen érkezett és egy rövid nyelviskola után, elkezdte a sulit, és hogy utolérje saját korosztályát, évente végzett 2 évet. Persze van sütnivalója is, de ezzel azt akarom mondani, hogy ne keseredjen el senki, ha visszasorolják a gyereket az elején, mert ez nem jelent semmit. Utolérheti önmagát, sőt.

Iskolafajták, tulajdon szerint
Vannak magán és vannak állami iskolák.
Erről nem írnék túl sokat, mert ezer és egy helyen olvasni róla. Csak egy saját észrevétel. Minél kinnebb, azaz távolabb van egy magániskola a központtól, annál olcsóbb, még akkor is ha igencsak jó nevű! Azaz, míg egy elemi osztály a központ közelében 8-10ezer dollár is lehet évente, úgy ez kinnebb a mi környékünkön, 3-5ezer dollárba kerül. Azért írtam határokat, mert minden elvégzett évvel, nő a fizetnivaló összeg, és csakis elemi iskoláról beszélek, a felsősök ára sokkal több. Pl. a környékünkön, egy középiskolás végzős kb 16ezer dollárt jelent egy évben, bennebb, meg nem is mondom mennyi...
És akkor van egy kis luxus is az egészben. Elemi iskolába nincs ösztöndíj a magániskolákban, vagyis az általam megnézett huszon akárhány iskolában nem volt csak középiskolai ösztöndíj... Szóval, igazi luxus tud lenni.
Az állami iskolákban az egyenruha általában nem szigorú, azaz, az iskola szinei kell legyenek, de nem kötelező a kétszer, néha háromszor annyiba kerülő egyenruhaboltos verzió. Tudomásom szerint a magániskolában ezt is kicsit jobban megnézik.
A másik gond a magániskolákkal az tud lenni, hogy néha drágák, de nem jók... Szóval, érdemes beleolvasni a tantárgy ajánlóba, meg az éves teljesítmény beszámolót is érdemes átböngészni. Minden valamirevaló iskolának van honlapja, amelyiken publikusan olvasható ez az iromány. Ennek ellenére, ma Melbourne-ben az igazán jó iskolák még mindig magánkézben vannak. Messze, nagyon messze komolyabb teljesítményt nyújtanak mint az állami iskolák! Nagyon ritka a jó állami középiskola. A tapasztalat, hogy a magániskolába járó gyerekek minimum 60% kap egyetemi helyre ajánlatot, míg az állami ikolák, gyakran alig 10-20% ot képesek elérni.
Összegezve, szerintem, elemi iskolában nem nagyon érdemes magániskolát választani, mert nem nyújt sokkal többet, de pénzbe kerül. DE nem merem azt állítani, hogy nem adom esetleg 1-2 év múlva a lányokat magániskolába... Viszont hetediktől igenis számít, hogy hova jár a gyerek, ha elvárásaink vannak vele szemben és itt bizony a magániskolák, messze jobban teljesítenek.

Nőnemű vagy hímnemű...
Még volt valami ezen kívűl, de ha felnégyelnek akkor sem jut eszembe...
A kérdés azért jogos, mert vannak lány és vannak fiúiskolák. És vannak koedukáltak. Hogy melyik a jobb, nem tudom. Majd idővel saját tapasztalato írok, de most nincs érvem egyik mellett sem. Csak annyit fűznék hozzá, hogy érdekes mód, azok az iskolák amelyek később specializálódnak, az elemiiskolai szolgáltatásaikban legtöbbször koedukáltak.

Megvan!
Eszembe jutott!!! Végül annyit fűznék hozzá, hogy a legtöbb iskolában a kissebbeket védik, hiszen az ötéves és a 12-13 éves (ha jól számolom...) között igen nagy a különbség! Azaz, az iskoláknak szabályzatuk szokott lenni, miszerint az iskola bizonyos területein csak kicsik tartózkodhatnak. Nálunk így van, és több helyről is hallottam, hogy így védik a kicsiket. A kicsik mehetnek a nagyokhoz, általában, de fordítva nem. Oh, és csak még egy gondolat. Nem láttam még olyan iskolát errefele, amelyiknek ne legyen 2-3 esetleg több kiépített játszótere, esetleg homokzó a kicsik részén, csúszda, mászoka, stb. mindegyiken. Szóval, van lehetőség a tombolásra.
Majd valmikor leírom Arika egy napját és akkor érthető lesz a játszóterek létjogosultsága.

Most megyek, mert húz az ágyam!
Ildi