Google + első munkanap

Ma egy jó napom volt.
De előtte megcáfolom Kotler úr marketing elméletét, hogy az elégedetlen vevők átlag 10-20 embernek mondják el a panaszukat. A blogunkon volt egy reklámcsík. De:

Kedves Andras BOGDANOVITS!

Nyilvántartásunk ellenőrzésekor arra a megállapításra jutottunk, hogy
az Ön AdSense fiókja nagy kockázatot jelentett AdWords hirdetőinkre
nézve. Ha fiókja továbbra is megjelenítői hálózatunk tagja marad, az a
jövőben pénzügyi kárt jelenthet hirdetőinknek, ezért fiókját
letiltottuk.

Ezt a lépést hirdetőink és az AdSense többi megjelenítőjének az
érdekében tartottuk szükségesnek, ezért kérjük megértését. Döntésünk
nyilván kellemetlenséget okoz Önnek, így előre is köszönjük türelmét és
együttműködését.

Amennyiben kérdése van az általunk végrehajtott lépésekkel vagy a
fiókjával kapcsolatban, kérjük, ne erre az e-mailre válaszoljon. A
következő címen talál további tájékoztatást:

Úgyhogy Kedves napi 80-90 olvasó, Önök kockázatot jelentenek a cégbirodalomnak. Nos, ne kockáztassuk szegénykét. Persze a mai Index is hozott egy cikket a témában: http://index.hu/tech/net/gov2008/

Még az is lehet, hogy ha feldühít, akkor bojkott lesz belőle a részemről.

Első munkanap. Rögtön tisztáztam, hogy holnap nem megyek be. Mit gondoltok, mi a válasz? Nos? Ausztráliában vagyunk. No worries, a kiképzés második napját megcsinálom 2 hét múlva. A mai nap ismerkedéssel telt, a munkakörnyezet bemutatásával. Kellemes volt. Megkaptam az iróasztalomat, jelszót. Meg 4-5 előadó különböző oktatást tartott, hogyan kell az intranetet használni, miként működik a parkoló, mikor lehet lemosatni az autót cégen belül, honnén kell felvenni a leveleket, merre van a saját (szubvenciónált) kávézó és étterem (az egyik pulton volt egy nagy doboznyi játék), mit lehet a tornateremben sportolni, melyik nap jön a vállalati masszőr és hol van a tetőn a kispályás focipálya. Mindenki nagyon kedves volt, kivéve egyszer, amikor szerintük túl mogorva képet vágtam a céges fotóhoz. Aztán jött egy áramszünet, a régi dolgozók se láttak még ilyet, majd mindenkit hazaküldtek. Ja, a szomszéd íróasztalnál űlő térképész neve nemes egyszerűséggel Hunor volt. Rajta kívül van még egy magyar térképész ott, így 10%-nál nagyobb kisebbség vagyunk. Az angol jól ment. Az első 1-2 órában 90%-ot értettem, majd utána 80%, és így tovább. A végén már a magyarral is gondok voltak. Na, nem, de hát nagyon igyekeztem. Hiába, ha kifárad az agy... Persze, ha már nem tudsz figyelni, egy mosollyal meg egy thanks vagy jesz-el még túl lehet élni bármit.
Holnap repülök Brizibe, maszek munkát szerezni a zasszonynak. Mivel korán kelek (5-kor indulok az Avalon reptérre), hamarosan megyek csicsikálni.
András