Két hete "dolgozok". Ezt azért írom, mert az egyik kezemen meg tudom számolni, hogy hány órát dolgoztam igazán. A többi tréning, gyűlés és a többi volt. A mély megnyugvást az jelentette, hogy megkaptam az ELSŐ ausztrál fizetésemet. Nem nagy, de ebből már fenn tudnánk tartani a családot. Most éreztem először biztosítottnak az ittlétünket. Érdekes, hogy kéthetente fizetnek, nem havonta, mint Magyarországon. Sok hely van, ahol pedig hetente. A fizetési papírt emailben kaptam meg, tömörítve. És jelszóval védve. Itt a fizetésed titok, csak rád és az adóhivatalra vonatkozik. Még a családod elől is eltitkolhatod. Fura egy világ.
Péntek volt, s minden hónap utolsó péntekén a cég megvendégeli a dolgozóit. Fent az étteremben és a teraszon (Mad Dog) ingyen kaja (osztriga, sushi, meg más kis falatkák) és ital (sörök, borok, pezsgő, üdítők). mindenki ott van és kiengedi a gőzt.
Hazafelé jövet egy érdekes történet szemtanúja voltam. Egy hangos csapat (három nő és egy tizenéves gyerek) borzolták a "Helyi Érdekű Vasút" utasainak magányba csüggedő csendjét. Egy állomáson úgy döntött a társaság, hogy szórakozásból nem engedik becsukni az egyik ajtót. A HÉV meg nem indult el nyitott ajtóval. Kb. egy félórát álltunk. Csönd és mindeni magánya plusz a hangoskodók. Mindenki a könyvébe, ájpodjába, ingyenes újságjába burkolózott. Kívülről láttam, hogy hátrajött egy ember, lehet, hogy a vezető és valszeg be akarta csukni az ajtót. De nem sikerült neki. A hangoskodók pedig tovább kiabáltak. Egyszercsak felállt egy utas és rájuk kiabált, hogy "Csukják be". A szájukat és az ajtót. Egyszer csak megtört a jég és a teljes utazó társaság vastapssal jutalmazta. A hangoskodók becsukták az ajtót és megfenyegettek bennünket, hogy a következőnél leszállnak. Újabb taps. Kiabálva, de leszálltak. A vezető is megköszönte, hogy megoldottuk az ügyet. Nagy kacagás és taps. És, mintha angyal szállt el volna felettünk, egy pillanatnyi csönd után mindenki feloldott. Az emberek el kezdtek beszélni a szomszédjukkal, bemutatkoztak, elmesélték a családjuk, kivándorlásuk történetét, barátkoztak. Zsongott a vonat.
Szó nélkül maradtam.
András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése