Vasárnapi sütögetés

Napra pontosan emlékszem, hogy tavaly másnap, hogy turistaként megérkeztünk, meghívtak egy hasonló "tavaszköszöntő" sütögetésre, itteni szóhasználatban barbizásra. Akkor találkoztunk először azokkal az emberekkel, akiket általában egyhuzamban olvastunk, s tapasztalataik fontosak voltak életünk nagy döntésének meghozatalában. Akkor egy héttel korábban volt az esemény, hasonlóan szeles napon. S, hát persze, megismertük olyan embereket is, akik nem írogatnak, de azért meghatározó, szimpatikus személyiségek errefelé. Jó volt, hogy azonnal befogadtak, miképpen ez a kontinensnyi ország is megteszi velünk.
Az ételmennyiséget elszámoltuk, túl sokat készítettünk elő, jött belőle haza is. Persze előfordulhat, hogy sütögetés mellett az ember gyereke a fejére nő, de hát itt 365 nap a gyereknap. Ezt a képet András (alias Mófarguru) készítette.Aztán Arika szavaival élve sárkányt teregettünk. A szél tökéletes volt erre, a sütögetés-evésre már nem annyira. Napok óta várt erre az alkalomra. Felszabadult és boldog volt, fantasztikusan irányította.
Persze a sárkány kiszabadult fogságából és repült néhány száz métert önállóan. A lényeg, hogy 2 fára kellett felmászni érte. De, legalább a lányom büszke volt rám. Aztán játszótereztünk is egy picit. Jó volt a hétvége, pihenten megyek holnap "dolgozni", ahol egy hetes térinformatikai fejtágítás lesz.
András