Mert az élet nem mindig rózsás...

Hát igen. Akkor most jöjjön az árny oldal. És, hogy azzal kezdjem ami jobban fáj, Arika mégis szteroidos kezelésre szorul. Segített ugyan az utolsó gyógyszer kicsit, de csak kicsit.
Erről, most kicsit nehéz írni, elszorul a torkom, mert mi lehet durvább mint egy testidegen szer, de ha segít rajta, akkor meg kell próbálni. Ezért 3 napra beutalnak bennünket a kórházba. Mindezt azért mert egy "orvosnak" mindegy volt az ő állapota, és megelégedett azzal, hogy nincs látható roham. Mert nem vette azt a fáradtságot, hogy meg akarja gyógyítani. Mert sok más fontosabb dolga volt mint egy kislány élete.
Hát, itt tartunk. A kórházról, meg majd beszámolok. De, itt legalább van olyan orvos akit érdekli az, hogy Arikának milyen az élete és az a fő cél, hogy teljes életet tudjon élni.
A másik ugyebár András mobiltelefonjának története.
Amit röviden megtanultunk, hogy a posta megbízhatatlan. Ha véletlenül nem vagy otthon amikor a csomag érkezik, akkor sajnos a világ összedől.
Úgy történt, hogy interneten rendeltünk egy telefont, a mindenféle bónuszok meg egyebek miatt. Miután július 29-én rendeltük, augusztus 25-én elkezdtünk fészkelődni, hogy hol van. Hívom az ügyfélszolgálatot, mire tájékoztatnak, hogy biza náluk nincs. Mondom jó, akkor egy telefon számot, hogy hol érdeklődjünk.
Megvan, felhívom a számot, mondják, már 5-szőr kivitték. Kicsit elhűltem, mondom, és mikor? Mondja a dátumokat, időpontokat. Teljesen lefagyok, köztük nem egy olyan van, ahol 100%-an itthon voltunk. Többek közt mondja, előző nap reggel is volt 8,20 körül. Hát mondom, nem tűnt fel, hogy 2 autó áll a ház előtt és miért nem csengetett? Ugyanis itt az a szokás, hogy nem csengetnek, hanem kopognak. És ő nem találta meg a csengőt... Kis üvöltözés és kapcsolják a főnököt. Előadom ismét a történetem, és megnyugtatnak, hogy holnap kimegy. Ja, a történethez az is hozzátartozik, hogy a célszemélynek, reggel 9 és délután 5 között otthon kell lennie, mert csak ő veheti át. Mondom szuper, és ki fizeti ki a napot? Hát az nem az ők dolguk. Mondom és ki felel azért, hogy nem teljesítitk a kiszállítást, és ekkor fagytam teljesen le, mert ők nem felelnek semmiért. Nem az ők dolguk, ezért majd ha nem jött ki visszaviszik. Ekkor már tajtékoztam. Visszahívtam a 3-ast, mint a szolgáltatónkat és ismét előadom a sztorimat immár sokadszor, mire ismét kezdik a beazonosítást és a hülyébbnél hülyébb kérdéseket, hiszen teljesen előröl vett minket. No, itt nálam már borult a bili. Mondom ma már sokadszor beszélek velük, nem kérdezzen semmit, menjen a főnökéhez és ott tudja meg mi van, hiszen nem először hallanak rólunk ma. Hát, hosszas, azaz 15 perces várakozás után beleszól, hogy ha holnap még egyszer kiviszik, akkor beszéljünk már holnap. Így ért véget az első nap. De másnap nem hozták ki. Mert, már vissza s küldték a központba. Ismét telefon, előbb a posta, megtudom mi van, hívom a 3-ast. Ismét tegnapi cirkusz, végigcsináljuk az egészet és kb fél órás ide-oda tolizás után,megvan a válasz. Menjünk be az első 3-as képviseletre és vegyünk egy új telefont és a régit ő itt és most törli.
Bementünk megvettük, de már ott figyelmeztettek, hogy ebből még lesz gubanc, mert a rendszer nem tudja azonnal törölni a régi rendelést, így olyan mintha társ számot vennénk. Pedig látja, hogy ott van megjegyzésként a törlés.
Mire 4 napja megjön az e-számla, melyen két telefonszám áll és az elsőért is fizetni kell a 29AUD-nyi előfizetést. Ismét telefon, ügyfélszolgálat, mondom mi a gondom, olyasmiért akarnak tőlünk pénzt, amit soha nem fogtunk a kezünkben. Kb 6-szor mondtam el ugyanannak a nőnek ugyanazt a sztorit hatféleképpen. Kicsit ideges lettem a végére. Mondom adja a főnökét, mert ez így nem megy. Hirtelen csend, mindjárt átnézi, várjak egy kicsit. Vártam úgy 10 percet, mire visszakapcsol és vagy 15-szőr elnézést kér, mondja, hogy mindent megoldott átvezetett.
Szóval, így jártunk. Az ügyintézés néha igen nehézkes.
Röviden ennyi. Kicsit még el vagyunk kenődve, de ez van.
Ildi