Búcsúbuli

Gyönyörű napunk volt. Délelőtt itt voltak anyukámék és segítettek a pakolászásban. A gyerekek szobája már ki van ürítve és majdnem átadásra kész. Rádöbbentünk, hogy Luca kisebb böröndje, sajna nem lesz elég... ezért holnap böröndöt is vásárolunk :).
A délután pedig különleges volt. Búcsúbulit szerveztünk. Barátaink felajánlották házukat és kertjüket helyszínként és oda gyűlt össze a társaság. Bár mondtuk, hogy van minden, senki sem jött üres kézzel és főleg sok szeretettel. Volt aki nem tudott eljönni, de felhívott és elbúcsúzott.
Kaptunk egy gyönyörű meglepetést, bár még nincs 100%-an készen, egy albumot, melybe mindannyian üzentek nekünk, szeretetük és útravaló gondolataik vannak benne. Nagyon köszönjük! A gyerekek játszodtak a felnőttek pedig beszélgettek, a végén pedig lementünk a tó partjára ugrálóvárazni egyik család jóvoltából. Szándékosan nem írok neveket, hiszen nem kérdeztem, hogy írhatom-e, de mindannyian velünk jöttök egy kicsit.
Nem hittem, hogy ez a délután ilyen nehéz lesz, és hihetetlenül hálás vagyok azért hogy befogadtatok bennünket és köszönjük a szeretet és a bíztató szavakat!
Most láttuk először, hogy Arika érti azt, hogy mi történik. Szomorú volt, olyan mély komoly szomorúsággal járt kelt és én, a mosolyában is ott látom a szomorúságot, de ugyanakkor már tervez és építi az új kis életét. De, Luca is érti nagyjából, hogy nagy változás előtt állunk! Azt hitte, hogy a hugicámékat utoljára látja és sírva fakadt, de ő is épít és tervez, hogy milyen lesz az otthonunk lesznek új barátaink, és még sok más kis és nagy kérdést fogalmaz meg.
Szóval, lassan minden teendőnk lezárul és elindulunk a világ másik oldalára.
Végezetül itt egy kép azokról a barátainkról akik ma délután velünk voltak. Sajnos a csapat nem teljes, de ez a kép számunkra különleges...
Ildi