Szép város Kolozsvár

Hát eltelt ez a röpke hét is, sikerült köszönni tisztességesen mindenkinek, ahogy egy ilyen hosszú út előtt. Általában aggódó, de döntésünket elfogadó barátokkal, rokonokkal találkoztunk. Mindenkit érdekel a jövőnk, úgyhogy megigértük, hogy a blogot kint is folytatjuk, hadd lássák, mi van velünk. Sok sikert kívánt mindenki.

Az első képen Kisatti és a komám van, a tájfutók adhoc összehívásán. Attit még a nagytatám fedezte fel, s mondta nekem, hogy meg fog ám verni engem. Én, aki nem voltam szerény, sőőőőt, ezért is volt tisztességes nevem a Pofátlan Joe, meg piszkosul jó tájfutó is voltam, nem hittem el. Pedig igaza volt, nagyon jó tájfutó lett. Azt kicsit sajnáljuk, hogy nem jutottunk ki komáékhoz Mákófalvai birtokukra, de hát az élet itt is zajlik, itt sincs kolbászból a kerités, dolgozni is kell. Pedig már kezd jobb is lenni, mint Magyarországon. Az alábbi képen lásd Kingáékat, Kinga nemrég még Magyarországon ette a "befogadó" nemzet kenyerét, de nemrég néhány tucat ismerőssel egyetemben hazaköltözött. S jól is viszik, ügyesen csinálják. Nagy Soós még manager is lett.

Az utolsó kép az egy tipikus kolozsvári "kocsma" (mikor ezt mondtam, eccer anyukám jézusmáriázott egyet, hogy hová is jársz fiam...). Itt is találkoztunk Kingával, de ott van Bogya Zozó is, meg Bossi. Meg még sokan, akik nincsenek a képen, de hát később már párásodott a lencse.A tegnap a gyerekek Jóska tatával a bábszínházban voltak, az élet fintora, hogy épp Ausztrália témájú előadás volt. Mi meg, a kissé megkopott Magyar Operában néztük meg a Sybill-t. Ott találkoztunk Péti nagybátyámmal és feleségével Szibillával. Jó volt beszélni velük is.

Sokat rágodtam azon, hogy kimenjek-e a temetőbe is a nagyszülőkhöz, de úgy döntöttem, hogy inkább jövőre.

András