Fontos esemény volt ez számunkra úgy szakmailag mint kapcsolat-építés szempontjából is.
Szakmailag azért volt egy fontos és főleg érdekes esemény, mert a térképészet egyik igencsak száműzött oldalát feszegette a konferencia, mégpedig a térképészet művészeti oldalát. Nagyon érdekes volt olyan tudósok véleményét hallani, akikről tudjuk, hogy a műveik és kutatásaik során a térképészetre általában egzakt tudományként tekintenek, pedig szerintem és sok más kutató szerint, van egy olyan oldala is amely nem írható le matematikai képletekkel és algoritmusokkal, mégpedig az a része, mely igazi kommunikációs csatornává emeli a térképműveket.
Mindemellett, eltöltöttünk két kellemes napot Bécsben. És láttuk a Bécsi piros villamosokat "aludni"... nagyon aranyosan, katonás rendben kuksoltak a Depo-ban, és hirtelen József Attila verse jutott eszembe "...a villamos is aluszik...".
Szó mi szó, kicsit meghökkentő oldaláról láttuk meg a térkép és a művészet kapcsolatát és kiderült, hogy a művészek, akiknek semmi kapcsolata nincs az egyszerű felhasznállói státuszon kívűl a térképekkel, igencsak furcsa módon értelmezik és érzékelik ezt a kapcsolatot illetve igen furcsán közelítik meg a földrajzi értelemben vett tér fogalmát.
Csak egy példa, volt egy kisebb helyiség és a falakon körös körben minden négyzetcentimétert kihasználva, boritékok voltak felragasztva a falra! És az a furcsa, hogy a világ minden sarkából érkezett levelek tényleg azt az érzést keltette az emberben, hogy a világ épp hogy nincs a kezében!
Közben idehaza is zajlott az élet, de arról, majd a következő bejegyzésben!
Ildi
egy picit hozzászólok én is, szíves engedelmetekkel. A villamosokkal sokkal jobb képet csináltunk volna csütörtök este, amikor szépen rendben egymás mellett aladtak mind. A kép már péntek reggel készült, amikor a koránkelők útjukra siklottak. Csütörtök este a művészeti akadémián volt egy fogadás, ahová meg voltunk hívva. A bejáratnál fogadott a Nemzetközi Térképészeti Egyesület (a térképtudomány legmagasabb grémiuma) elnöke, mondhatnánk baráti köszöntéssel. Igen, ő az ausztrál professzor, akit tavaly meglátogattunk Melbourne-ben. És megkérdezte, hogyan állunk a kijövetellel és így tovább. Elmeséltem neki, hogy annyira tökéletes a politikai propagandánk, hogy a kárpát-medencei állatok képeiből Arika a rókát már szenttűl dingónak nevezi.
Bécs már a múlté. Nem ugyanaz, amit néhány évvel ezelőtt átélt az ember. Koszos, elnyűtt és fáradt. Azért még nem annyira lecsúszott, mint Budapest.
A Sacher torta (amelyből az igazi a Sacher szálloda cukrászdájából, igaz méregdrágán) az tökéletesen ugyanaz.
A borjúhúsból készült bécsi szelet ugyanolyan finom az egyetemisták kedvenc helyén (és a mi kedvenc törzshelyünkön - köszönjük Mimi és Batka) és nem hagytuk ki, most sem.
És jó volt találkozni Eszterrel, aki évfolyamtársam volt, most pedig tanársegéd Bécsben az egyetemen.
A konferencia nagyon jó volt, persze reggel a legfontosabb az volt, hogy a felkinált wifin megnézzük leveleinket, megjött-e már a vízum. Még nem, de tudjuk, hamarosan megjön.
András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése