Zajlik az életünk itt is. Én a mindennapom első fertályát mindig munkával töltöm, de talán a cég jövőjének jót tesz. Sok emberrel találkozunk, és csodák-csodája senki sem mondja, hogy maradjunk röghözkötöttek. Menjünk, tanuljunk és próbáljunk szerencsét. Ha nem sikerül visszavárnak. Egyébként, ha nem sikerül és vissza kell jönni, akkor se megyünk vissza Magyarországra.
A mai napon kifizettük a csomagok kiküldését, a három köbméter 450000 Ft volt, igaz ebben benne a van a két Sun munkaállomásunk (24"os monitorral) biztosítása másfél millió forintra. A feltétel az volt, hogy lássák csomagolás előtt, hogy működik, és, hogy ők csomagolják. Az árat USD-ben kaptuk és emiatt a forint árfolyama eléggé befolyásolja.
Másik visszatérő kérdés az, hogy van-e már kinnt munkánk. Viccesen azt mondhatnám, ezer. Meg kell ismerni a kinti világot, "fel kell térképzeni" az életet. Bele kell szokni a furcsaságokba és milló előrenemlátott feladatot kell megoldani. Annak kicsi az esélye, hogy innen munkát találjunk. Persze, próbáltuk. Az tudjuk, hogy a elején Luca óviját nem tudnánk fizetni, ezért az egyikünknek otthon kell maradni. Majd eldől, kinek jön be. A másik azonnal megalapítja a vállalkozásunkat és megpróbál otthonról végezhető feladatokat elvállalni. Van egy Magyarországi utikönyvkiadó, aki ragaszkodik hozzánk, ez évi 4-5 könyvet jelent, ez kb. 2-3 havi kinti fizetést jelenthet. Emellett elkezdtem egy Melbourne belvárost megrajzolni, ezt el lehet majd adni több helyre, akár internetes, akár más felhasználásra. Ízelitőként a jelenlegi alfa állapot:
A vízumok teljes feldolgozottsági határa már átlépte a beadás idejét, most már bármikor megjöhet. És akogy Nikiék is mondják (asszem egy napon pályáztunk), "Ismét egy hétvége...."
András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése