Karácsony 2008

Billy Elliot

Péntek este elmentünk megnézni a Billy Elliot című előadást.
Eszméletlen volt. Bár néha a szöveg 50 vagy kevesebb százalékát értettük, mert igencsak szlenget beszéltek, azaz énekeltek, az előadás eszméletlenül jó volt.
Nem is igazán tudom szavakba önteni. A gyerekek szerepléséről csak szuperlativuszokban lehet beszélni. Egyik másik úgy táncolt mint egy felnőtt.
Felejthetetlen élmény volt.
A történet hátterét és az egyéb érdekességeket mát Krisz nagyon jól összefoglalta, ezért ha érdekelne valakit ott megtalálja. Ennél többet én sem tudnék írni :).
Csak még egyszer hadd írjam le, hogy eszméletlenül jó volt!!!
Ildi

Az első családi mozi

Ma volt az utolsó tanítási nap, s Arikát az egész suli előtt megdicsérték. Kapott oklevelet is. A dicséretet az igyekezetével érdemelte ki. Jutalomként elmentünk moziba, megnéztük a Madagaszkár 2-öt. Annak idején az első részét a tékából kölcsönöztük ki. Arinak annyira tetszett, hogy azt a filmet kérte karácsonyra az angyaltól. S nem találtuk sehol se, végigjártuk érte a fél országot. (Aztán meglett.) A mai nap fénypontja, az volt, hogy Luca is végigülte a filmet. A sötétben. Oáuu. Megjegyezte ám, hogy legyőzte a félelmét. Ilyen még nem volt. Csodálatos este volt. Együtt a család a moziban. 2008.12.18.
Pedig a reggel nem így indult. A csoportunkban a szokásos kalapcetlihúzás és kis apró ajándékozás volt mára. A vonaton vettem észre, hogy otthon felejtettem. Első megálló le, vissza a végállomásra, kocsiba be, uzsgyi haza. Aztán autóval mentem be és csodák-csodája időben beértem.
Jól esett, hogy a tegnap mindenki gratulált. Ugyanis lejárt a próbaidőm és véglegesítettek. Nem semmi a mai gazdasági hisztériában, körülöttem három ember is elvesztette az állását. Szerintem ez hisztéria, véleményem szerint hamar helyreáll minden a rendes kerékvágásába, most csak inkább túlbiztosított pénzügyér vészforgatókönyv alapján cselekszenek.
Holnap még munkanap van, de már lezserebb a dolog, céges BBQ van, aztán este megyünk a Billy Eliott előadásra. Dorbézolni nem lehet, mert a következő 2 hétben 3000 rendőr teljesít szolgálatot az utakon. Engem persze megbüntettek másodszo is gyorshajtásért. 60-as helyen 65-el mentem. Száznegyvenvalamennyi dodó pluz egy feketepont.
Közben érkeznek a csomagok, azok is amiket mi küldtünk, azok is amiket mi kapunk. Már ott vannak a fa alatt, várják a szentestét. Én is.

András

Wiggles

Egyszer már írtam a Wiggles együttesről, vissza lehet keresni. Segítség alább:

The Wiggles (2007-10-28)

Ők egy kicsit a beatkultúrára hajazó (gondolom abban nőttek fel) gyerekeknek szóló vidám táncos együttes. A gyerkőcöknek nagyon tetszik, bár Arika már kezdi kinőni. Ma láttuk élőben őket. A jegyet már hónapokkal ezelőtt vettük meg, a meghirdetés után 10 perccel már nem lehetett a parketten jegyet venni, nemhiába híresek. Az SD kártya hiányában a gép a csomagtartóban maradt, így telefonos fotógráfiák jönnek.

Anyagiakról beszélve, nem tút drága, Magyarországon jobban megfejték a szülőket egy disney-on-ice típusú előadáson. Itt kb. 30$ volt egy jegy, s természetesen kell venni valamilyen játékot, lufit is. A kisebb lufi 10$ volt, egy plüssbaba 6-7$, Luca  kapott egy felvehető dínófarkat (15$). Ez Ildinek hirtelen soknak tünt, bát megérte az árát. Szerintünk a lufi nem ért ennyit. Bár itt piacgazdaság van és annak a fő jellemzője, minden annyit ér, amennyire keresett. És a csajok első szava az volt, hogy: lufffffiiiii...

Az előadás felnőtteknek is élvezhető volt. A műsor közben kifutott a gyerekek közé a csapat. Sam megállt  a kővé meredt Ari és Luca előtt és odaszólt 'gimme5'- és Ari adott neki egy böcsületes pacsit. A mozgókép alapján "látni lehet" az apuka is kővé dermett.

Persze, jólesett egy kis séta a napsütésben (2 napig folyamatosan esett az eső) a Yarra-parton az autóig, utána. Olyan jó ez az érzés, hogy minden sínen van, nem kell aggódni a mindennapokért, jó itt élni. Tudom, hogy sokan meg fognak kövezni azért, amit mondok: Magyarországhoz képest itt kolbászból van a kerités. (Bár a kolbász nem olyan finom, mint ott.) Ez van. És most itt is gazdasági válság van. A jó hír, hogy élénkítésként a gyermekjárandoságot kapó gyerkőcök kapnak karácsonyra fejenként 1000 $-t. Költsék el a kedves apukák és anyukák, lendüljön fel már az a fránya gazdaság.

Hogy mi lesz, azt majd meglátjuk karácsonykor, ugyanis ültettünk a tegnap Luca-búzát.

Kity-koty

András

Képeslap készítés

Idén saját magunk készítettük képeslapjainkat :).
A lányok nagyon élvezték a munkát és a végtermék gyönyörű lett!




Még mindig el vagyunk maradva az események megírásával, de majd egyszer csak naprakész események kerülnek ide fel :).
Ildi

Iskolai fellépés

Minden évben, az iskola diákjai egy előadással kedveskednek szüleiknek, családjuknak, barátaiknak. Jól szól nem? Főleg, ha arra gondolunk, hogy nekünk még nincs "minden" évünk ideát...
Szó ami szó, fellépésre készült a fél iskola. Értendő ez alatt az prep-től negyedikig mindenki. A nagyok múlt félévben léptek fel.
A mű címe: A játék bolt.
A cselekmény egyszerű. A játékok megszöknek a véletlenül nyitva hagyott ajtón és a gondnok néni, megkeresi őket és visszaviszi a boltba a játékokat.
Egy hatalmas csarnokban tartották a fellépést, egy elkerített színpad szerűségen, azért szerűség, mert nem volt megemelve. Ha jól belegondolunk, majdnem az egész iskola ott volt. Hiszen az a 2-3 szenior osztály azaz 40-50 diák, nem számottevő az iszonyat mennyiségű junior és közepes diákhoz képest. Csak, hogy szemléltessem. Átlag 20 diák per osztály és csak junior osztály van 9. Middle van vagy 4. Összesen úgy 260 diák.
És levezényelték az előadást. Minden csodálatom a koordinátoré! Nem egy színházi előadást kell elképzelni, hiszen a társulat nagy része még életében nem szerepelt és az iszonyú mennyiségű fellépő köztes koordinálást is igényel, de higgye el mindenki, amennyire csak folyamatos lehetett, annyira folyamatos volt!!!
A különböző osztályok különféle játékokat elevenítettek meg. Így aztán, volt mackó, Barbi baba, szuperhős, zenélő doboz, táncoló balerina, pompon lány, tündér és kalóz, robot, szörny és még ezer más játék. A gyerekek jelmezeit a tanítónénik és persze a gyerekek saját maguk készítették. Nekünk csak az alapot kellett biztosítani, mint fehér póló és hosszú harisnya. Szóval, eszméletlen volt! Szülők áradata fotózott és filmezett, a büszke csemeték meg szerepeltek. No, nem mindenki, mert volt olyan is, aki csak felment a színpadra és mintha ott felejtette volna magát, meg sem mozdult, de a zöme ügyesen csinálta a betanult táncot és hangosan nyomta az éneket hozzá.
Ami a mi Arikánkat illeti, teljes mértékben büszkék vagyunk rá. Végig csinálta, igaz néha fázis késéssel, de nem állt, csinálta. A muris az volt, hogy amint feltáncoltak a színpadra, úgy adódott, hogy Ari egy mikrofon elé került. No, ennyi kellet neki, odaállt elé és ott nyomta a műsort. Lett is kis bonyodalom a végén, mert nem igazán akarta feladni előnyös helyzetét...
És itt vannak a képek.

Előadás előtt.

Hasonlít egy bizonyos művésznőre?...

Zoja a pompon lány és Arika a tündér (Zoja A barátnő)

nézőközönség

Az említett mikrofon

Amikor nem volt dolga, diszkréten elfoglalta magát :)

Ismét a mikrofon

Hát nem érted? A mikrofon kellene nekem? De Miss Emily a tanítónéni nem értette.

Azért a végére beadta a derekát és csinálta a finálét.

Ildi

Díszvilágítás

Hát igen. Azt tudtuk, hogy a Karácsony hangulatát a házak feldíszítése próbálja meghozni, de azt nem gondoltuk, hogy nagy felhajtást is lehet belőle csinálni.
November első napjaiban megjelent egy karton tábla az egyik ház előtt, két utcával odébb, hogy majd november 30-án díszvilágítás felkapcsolását a Télapó érkezése is megkoronázza.
No, mondom a lányoknak, még van addig idő, és majd eljövünk. Persze ez a mondat naponta elhangzott minden reggel és délután, mivel az iskolába menet is és visszafele is ott jövünk el, így aztán kellően fel voltak a gyerekek spannolva az eseményre, de higgyétek el, nemcsak ők.
Eljött a november 30 este 8,30 és ott volt a fél szomszédság... De tényleg. Kis asztal terítve, azoknak akim esetleg még szóba is elegyednének a ház urával.
Szóval, megérkezett egy szép fekete mercin a Télapó és osztogatott édességet, kinek mit. A lányok is zsákmányoltak, bár Luca nagy szomorúságára, csak csokit és nem nyalókát. Egy kerek percig vigasztalhatatlan volt...
Jól mulattunk aztán hazamentünk és jót aludtunk. A képek szerintem magukért beszélnek. Nekem ez már giccses... és túlzott... De ki tudja?!


Valamiért a képek olyan furcsán homályosak, hogy csak egy központi valami éles és minden más elmosódott.

Itt már a díszvilágítás is be van kapcsolva, bár még nincs elég sötét, hogy teljes pompájában látszodjon.

A zsákmányok!

Egy egy kép a "táj"-ból:

Itt meg látszik egy része a kíváncsi szomszédságnak.

Ildi

Fantasztikus

mert sok mondanivalónk van és az események is pörögnek. Meg csodálatos képeket is csinálunk mostanság. Ezért több téma is teritékre került, de nem egyszerre, hanem majd egymás után fogjuk megírni.
Ezért fenyegetésképpen csapongni fogunk az időben. Most ebben a percben a 7HD tv-n a Gyűrűk ura megy, fantasztikus a film. Más is az volt ma.
Kezdjem az elejétől? OÁÚuuuu... Ezt hallottuk, amikor a lányok felfedezték a csokimikulást és MM csokigolyókat. Ja, tudjátok, hogy itt van mentolos csokis is? Meg mentolos KIT-KAT és Lufflé Aero. Ez csak zárójel volt.
Egyszóval öröm volt hallani őket, mennyire örvendenek. És előzetes tervünktől eltérően nem járt virgács Arikának, szerintem tartott is tőle egy picit. Ez egy ilyen ország.

Aztán összepakoltunk és kiruccantunk a természetbe, megnéztük a Stepenson vízesést, Marysvillben.

Olvastam róla, láttam képeken. De a valóságban más volt, egyszerűen fantasztikus.

Ja, a nap végén megbeszéltük a nap dolgait a lányokat, megkérdeztük őket, hogy mi volt ma a legjobb. Luca azt mondta, hogy a vízesés és a tündérek. Ari nem tudott válaszolni, majd késöbb azt mondta, hogy ott a vízesésnél az ölömben.

A másik fantasztikus esemény a Bruno kertje volt. Már akkor sejtettük, amikor a ház egy zugában felfedeztük, hogy ugyanolyan tibeti imazászlójuk van, mint amilyet Annától kaptunk Nepálból.

Olvastam róla, láttam képeken. De a valóságban más volt, egyszerűen fantasztikus.

Több képet most nem rakok fel, majd a Picassa-ra, alkalomattán. Több ez, mint művészet. Aki az élet működésének más tájékára is tévedt, ismeri-használja az energiát, az megérti, miért más ez a kert. Azt ami sokak számára csak a fantasztikus könyvekben/filmekben létezik. Utánunk jött a kertbe az unokájával egy nő, s elbeszélgetünk a tündérekről. A kijáratnál találkoztunk ismét, ott derült ki, ő volt Bruno párja. Ők 16 éve vannak itt és sajnálattal mesélte, hogy a lánya nem tanult meg flamandul, jó volt hallani a lányaink csicsergését. Ide biztos visszatérünk.
Fantasztikus nap volt a mai. És befejezésképpen sütögettünk egy kis tarját és csirkemellett. Nem találjátok ki, milyenre sikerült a fűszerezése. Egyszerűen fantasztikus volt.
András

Fél év

A múlt héten telt el az első fél évünk Ausztráliában. Annyira mozgalmas volt és annyi minden történt, hogy már megtörténik, hogy azt mondjuk, hogy emlékszel, az elején erre jártunk rendszeresen. Vicces.
A rózsaszín köd elmult, maradtak a jövőnek a színes hétköznapok. A nyugalom, amiért is itt vagyunk. Nem megy át rajtunk a világválság borzalma, legalább is nem érezzük. Talán túl lentről indultunk. Sok minden változott a szemléletünkben, senki se mondja, hogy nem változik az ember idővel. Már nem azt mondom, hogy kicsit alacsony a fizetésem, nem elég például egy lakáshitelre, hanem azt, hogy magasabb fizetésre van szükségem egy lakáshitelhez. Hogy eltelt egy fél év, abból is látszik, hogy minap Ildi azzal jött, hogy talált egy nagyon finom péksüteményt, egy töltött csigát. Vegemite-el. Bennem megállt az ütő. Hogy mi??? Az első kiváncsi kostolásunk után a Vegie-s dobozunkban a töltelék karcolások nélkül úszta meg az elmúlt időt, mert kés nem járta. Anno vendégeinkre is próbáltuk rásózni (de helyénvaló ez a kifejezés-aki nem tudná, hogy az említett termék sörélesztő mellékterméke és a sónál kétszer sósabb /szerintem/), de igazán ők sem voltak vevők~evők rá. Azóta se jelentkeztek igazán, de hát mindenki saját maga építi a várát/kapcsolatait/.
Az ízekre vonatkozó rossz hírem az, hogy Coriollis erő ide vagy oda (ez az oka, hogy a pl. víz másik irányba forog a lefolyóban) elfordultak az izlelőbimbóink is. Az első hetekben nagyon nehezen fogadtam be az új ízeket, pedig nem vagyok finnyás. A napokban pedig rájöttem, hogy az Írhonban gyártott Kilkeny/Guiness-nek más íze van. A Heinekken még úgys-ahogy elmegy, de az nem egy kifinomult ízkompozició. A Jameson (szintén ír) az tartja magát, ott nincs gond. No, ennyit az alkoholista szektorból. (nem iszok én annyit...)
Ja, ma megloptak. A BigW áruházban valaki az otthagyott kosarunkat összekapcsolta egy másikkal és lelépett az 1 dollárral. Ez van, remélem, csak egy csintalan kölök volt.
A mai napon vettünk egy Wii Fitt-et. Az előzetes tesztek alapján mindenkinek ideális a testsúlya, kivéve nekem. Akkor most a következő program a fittség megszerzése lesz.
Bár nem szokott téma lenni itthon, Arika időnként előjön egy két hittudományi kérdéssel, legyen az angyalos, Jézusos témakör. A mai kérdést csak azért is jegyzem le, mert el fogom felejteni, s kár lenne érte. Nos, tipikus gyerekszáj jön. Arika rákérdezett a Jézus halálának okaira és részleteket kérdezett róla. Próbáltuk úgy elmesélni, hogy azért ne legyen traumatikus. Mégis rákérdezett arra, hogy ha Jézus értünk halt meg, miért nem vállalkozott senki se arra, hogy Őt megmentse. Akkor és ott. Ő bizony megtette volna. Mondtuk neki, hogy a gonoszságot nehéz megmagyarázni, mert annak az a természete, hogy gonosz legyen. Erre Luca: "Háát szerintem a gonosz is megtanitható a jóra..." Mindig vannak olyan gondolatok, amelyen nem jutnak eszünkbe soha, mégis ott vannak az orrunk elött. Erre kellenek néha a kis palánták, hogy megmutassák azt, ami mindig is ott volt.
A múlt héten telt el az első fél évünk Ausztráliában. És látjuk, hogy jó itt.

András

Még egy hét

Elértünk a hétvégéig. Végre. Nem sok napocskát láttunk a héten, ebből kifolyólag kicsit nyomott is volt a hangulatunk. Most meg, hogy elkezdtem panaszkodni az időjárásra, hirtelen kisütött a napocska :).
Mondhatnám azt is, hogy ismét itt a tél. Mert a mai 19 fok és a holnapi 15 semmiképpen sem a nyarat jellemzik.
Az időjárás viszontagságai az országon végigsöpörtek, és egy két városban rendesen pusztított a vihar. De, leginkább Brisbanet. Hát igen. Gondoltunk is sokat az ott élő barátaink, ismerőseinkre.
Itt nem sokat esett, de itt maradt a vihar mögött a hideg. Ugyanakkor itt a Karácsony a nyakunkon. Szó szerint. Az utcák elkezdtek kiöltözni, itt-ott olyan tábla van kitéve, hogy november 30-án megérkezik a Télapó a díszvilágítás felkapcsolásával egyszerre.
A boltok mindent az ünnepek jegyében hirdetnek és lassan mindenhonnan a jól ismert karácsonyi dalok hallatszanak.
A gyerekekkel meg küzdünk. Az időjárás őket is megviselte. És már néha az Angyal járás megvonásával fenyegetjük őket.
Közben meg holnap Arika egy szülinapra hivatalos. Érdekes, hogy az én időnként kissé antiszociális Arikám rajta van a meghívandó 15-ös listán... Azért ez hihetetlen nem? Szóval holnap szülinapozás lesz. Közben meg Luca továbbra sem tudja elfogadni, hogy Arika jó Oroszlánként uralja a játékvezetést. Így aztán néha egyszerűen visszavonul egyedül játszani, időnként persze nem sok sikerrel.
Hát ennyi. Telnek a napok és nagyon várjuk András véglegesítését, hogy kiderüljön végre, hogyan tovább.
Ildi

Ezer bocsánat...

Hát szalad az idő főleg amikor az ember belekerül a mindennapok taposómalmába.
András dolgozik. Megpályázott egy másik pozíciót cégen belül, de sajnos mivel még nincs véglegesítve, kiderült nem is pályázhat. Így aztán várjuk a december 16-t. Ez van. Akkor bizony sok minden kiderül majd. Többek között, hogy hogyan tovább, hiszen január közepén lejár itt az albérleti szerződésünk és rokon ide vagy oda, ha nem vesszük meg a házat menni kell. Vagy albérletbe vagy tudom is én hova. Majd elválik.
Közben Arika rendületlenül fejlődik. Ami érdekes lehet e témában, hogy itt is különbözik ez az ország sok mástól, de leginkább Magyarországtól amikor a gondokkal küszködő gyerekek felzárkóztatásáról van szó.
Arika betegségéből kifolyólag, meg a szedett gyógyszerek miatt küzd minden olyan mozdulattal ami a finom motorikához kötődik. Többek között az a kislány aki teljes mondatokban helyesen beszélt egy kerek évesen most kissé selypít és néha lenyeli a szavak végét. Miután elkezdte az iskolát az iskola saját fejlesztő pedagógusa megkeresett, hogy beszélgessünk egy kicsit. Mondom ok. Ekkor mondja nekem, hogy mivel Arika epilepsziás és gondokkal küzd, ezért van egy olyan lehetőség, hogy minden héten legalább egyszer jön egy tanár és az óra keretén belül segíti a finom motorika fejlődését és hogy könnyebben jobban teljesítsen.
És lőn. Pályáztunk, jött is a válasz hete. Megvan. Hihetetlen különbség van a munkája minőségében amikor Donna ott van mellette! De a legcsodásabb, hogy van ilyen lehetőség. Hogy próbálnak segíteni neki, hogy ne gyötrelem legyen az iskola.
Közben meg zajlik az élet. Vasárnap miután addig készültünk, hogy késő lett, elmentünk a Magyar házhoz, mert piknik volt. Beszélgettünk, a lányok játszódtak, eltelt az idő és jól éreztük magunkat. Olyan embereket ismertünk meg akikkel különben nem találkozhattunk volna. Például, csak bátorításként mondom, a nyelvet megőrizni kívánok számára, van olyan aki itt született, ízes magyarsággal,akcentus nélkül beszél és a gyermekeit is így neveli. Szóval lehet, csak akarni kell.
Hát ennyi. Szürke hétköznapok. Vagy, mégsem?

Mosódió

Már Magyarországon eljátszadoztam az ötlettel, hogy mi lenne ha valahogyan csökkenteném a háztartásban használt vegyszerek számát. Akkoriban több barátunk ismerősünk is rátalált az indiai mosódióra és bizony sokan csodaként beszéltek e természetes mosószerről. Aztán minden úgy alakult, hogy végül nem próbáltuk ki.
Amióta itt vagyunk Luca küzd. Folyamatosan kiüt a bőre. Már jó ideje gondolkodom rajta, hogy legalább a vadiúj vegyszerektől kéne valahogy mentesíteni és eszembe jutott a mosódió.
Jó szokásom szerint gondoltam egyet, rákerestem a netten, előbb magyar, később angolnyevű oldalakra és megrendeltem egy kilónyi mosódió héjat. Tudjátok, kicsiben nem csináljuk ;). Egyébként rengeteg honlap foglalkozik Magyarországon e termékkel és igen sok hasznos információhoz jut az ember. Többek között, nemcsak a ruhák tisztításához használható, hanem általános tisztítószerként is, ha az ember rá szán 20 percet és kifőz egy pár diót. Meglepetten olvastam több oldalon is, hogy még sampon vagy tusfürdőként is használható.
Kipróbáltam. Az első mosás csalódás volt. Szó szerint. De, gondoltam, ha már megvan a kiló, akkor adok még egy esélyt a diónak. És adtam. Azóta is vele mosok! Nagyon jó! Szépen tisztít, a ruhák olyanok mintha a legdrágább mosószert használtam volna. Szerintem az első mosás titka, az lehet, hogy a csontszáraz diók a negyven fokos vízben nem tudtak olyan gyorsan átitatódni a meleg vízzel mint kellett volna. Azóta minden héten az első mosás előtt egy olyan 15-20 perccel, a kis zacsit a diókkal forró vízbe beledobom, majd az első mosás megkapja a diót is és a vizet s amiben kissé ázott. A második körhöz már nem kell semmi, csak visszadobni a vászon szatyrot a szennyessel a mosógépbe. Működik! Azóta olvastam, hogy a semmilyen szag ellen illóolajjal lehet "védekezni". Vettem is rózsaolajat, kipróbálom még ma.
Ami a legszebb a dologban, hogy az egy kilónyi mosódió héja, elég úgy 400 mosásra, ami igencsak takarékossá is teszi az egyébként környezetbarát diót.
Egyetlen érdekesség van még, azóta mindig úgy csinálom, hogy a 6-8 fél diót nem egyszerre cserélem, hanem folyamatosan, mert így mindig van friss és régi dió a mosásban. Ugyebár a szappan tartalom miatt jó ha van friss is. Egyetlen észrevételem a mindenféle oldalakkal szemben az, hogy szerintem nem változik mérvadóan a színe a diónak ha "elfogy". Inkább, olyan jól láthatóan kiürül a héjacska.
Ha valakit érdekel olvasson utána itt. Ez egyik legjobb oldal a találtak közül, bár szerintem mindegyik csak útmutató jellegű, mert úgyis kiderül mennyi az elég. Az én 6 kilós mosógépemnek kb 8 héj kell hogy működjön, nem 6.
Szóval akit érdekel a környezet védelme és erőt is érez hozzá, hogy lépjen egyet, annak hajrá! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Luca azóta feleannyiszor üt ki mint azelőtt.
Ildi

Fogtündér

Ha nem is magától, hanem kis segítséggel, de Arika elvesztette első fogacskáját. Méghozzá alulról. Csak sejtjük, hogy pár napja lazulhatott ki amikor koccantak a lányok, de a mai játszóteres ajtóbecsapást már nem bírta. Azaz kiesett.
Most meg várjuk a valódi fogacskát amit reméljük a fogtündér előbb utóbb meghoz Arika számára.
És egy kis gyerekszáj:
Luca visít a hátsó ülésen: "elrontotta a mesémet pedig én nem így írtam meg!" miközben bábozva a vadiúj picurka babákkal játszanak, és amikor Arika egy egy pillanatra átvette a "mese" alakítását, természetesen, keresztbetéve Luca elképzeléseinek.
A másik, amikor Arikával beszélgetve az autóban, mondom, majd otthon belenézek a szájába, hogy lássuk mi is történt. Mire Arika hátulról, "igen, és bele kell világítani elemlámpával a számba, mert ott sötét van."
Még adósok vagyunk egy akváriumos beszámolóval, de kicsit nyúzottak voltunk a héten, majd pótoljuk!
Ildi

7 dolog amiről nem írtam

Új-Zéland megelőzött... de csak azért mert iskolába, óvodába kellett hurcolnom 2 gyereket ;).
Kicsit gondolkoznom kellett azon, hogy mi az amiről spontán nem írtam, mert ugyebár és itt jön az
1. ami a szívemen az a számon. Iszonyú nagy hiba, sokat szívtam már miatta, de nem tehetek róla, nem bírok csöndben agyafúrt eszement bosszúterveket szőni. Egyszer majdnem meg is buktam matekból emiatt, bár mindig kiváló matematikus voltam...
2. Tisztességes mérleg lévén soha semmiről nem tudok egy szempillantás alatt dönteni. Van amikor már András egyszerűen fogja a fejét, rosszabb esetben meg sikerül őt is elbizonytalanítanom!
3. Egyformán imádom a gyermekeimet, bár volt idő amikor mindenki el akarta magyarázni, hogy két gyermeket egyformán szeretni nem lehet.
4. Nem szeretek félmunkát végezni, ez alól meg kivétel a házimunka :) (azt képes vagyok több részletben is megcsinálni, sőt néha még engedékennyé is válok saját magammal szemben, amikor bizony csak azt vasalom ki amit muszáj).
5. Van egy pár olyan film amit minimum darabonként hússzor láttam és olyan könyv amit úgyszintén betűről betűre ismerek. És azt vettem észre, hogy bár nem gyökeresen, de változok, hiszen olyan könyveket is elolvasok amiket pár éve a sarokba dobtam.
6. Imádom az édességet és úgy tűnik ezzel a szenvedélyemmel egyedül vagyok a családban.
7. Hiszek a mesékben és titkon még mindig meg vagyok győződve arról, hogy meg tudom váltani a világot.

Hát, ennyi lenne a hét dolog. És mivel nem szeretem a láncjátékokat és csak kivételesen szállok be egy-egybe mint e bejegyzés, nem passzolom tovább. Mindenkinek aki nem tudná, a lánclevelek nálam halnak meg :)(plusz egy dolog amiről nem írtam).

Betegség

Hát tegnapelőtt sikerült kidőlnöm. Főztem csütörtök este ideát először, töltőtt paprikát. Vettem hozzá hosszú fajta TVpaprika utánozmányt és harmadolva vagy felezve, megtöltögettem. Mennyeien finomra sikeredett! Csakhogy, másnap hajnalban elkezdtem görcsölni, egy órára rá már fostam és még egy órára rá már hánytam is. Sajnos Andrásnak mennie kellett, meg talán akkor amikor elindult még nem volt olyan rossz a helyzet, de kicsit később már 20 percenként hánytam, fostam. Gondolom a muszáj miatt, ugyebár Arikát iskolába kellett vinni, ráadásul osztályával fellépése is volt az egész iskola előtt, összeszedtem magam és elvittem az iskolába. Szerencsére csak egyszer kellett vécére rohannom pont a fellépés előtt, bár elkérezkedtem tőle és mondtam, nem maradunk, mert piszok rosszul vagyok, ami valószínűleg látszott is rajtam nagyon, mert szó nélkül bele egyezett.
Azt az arcot kellett volna látni, amikor meglátott a fellépés közben a teremben! Madarat lehett volna fogatni vele. Szóval megérte a szenvedést. Aztán gyorsan haza. Luca nagyon aranyos volt és bár rendszeresen ellenőrzött, hagyott pihenni. Egy szem kívánsága sem volt és megértette, hogy ma nem olyan nap van. Aztán késő délutánra már csak a rosszullét volt, de semmi egyébb, másnapra meg jól lettem, csak iszonyat fáradt. És, hogy mit tud kivenni az emberből egy ilyen nap... 4 kilót fogytam egy nap alatt.
Hát ez volt ittlétünk legrosszabb napja. Talán az fokozta ezt az állapotot maximumra, hogy nem volt itthon Apa.
Ildi

u.i. Tegnap viszont a gyerekek és András elmentek az Akváriumba, természetesen nélkülem, mert még csak vonszoltam magam, de erről majd legközelebb András ír :).
Ja és felveszem a Kropi kesztyűjét is, azaz jön a hét dolog amiről nem írtunk.(Egyet persze éppen most lőttem le, azaz jöhet plusz egy :))

Mentő

Senki meg ne ijedjen meg, nincs semmi gond.
Az egyik legfontosabb tudnivaló az alap egészségügyi ellátással kapcsolatban az, hogy nem fedezi a mentő költségét, ha baj van.
Az egyik módszer arra, hogy az ember biztonságban legyen, az a magánbiztosítás intézménye. De mi van, ha az embernek még nincs annyi pénze, hogy ilyet kössön. Nos, akkor ott van a kiskapu. Ami nem is olyan kicsi :).
Ennek tudatában és a TV reklám segítségével találtam rá az országos mentőszolgálat honlapján a tagtoborzó részre. Azaz, ha teljes fedezetet akarsz az esetleges mentőszolgálati szolgáltatásokra, akkor legyél tag és fizess évi 60AUD-t (egy 17 év feletti egyén esetén), és teljeskörűen fedezi e tagdíj az esetleges kórházba szállítást, kezelést a mentőben és a többit. Kicsiny családunk részére e szolgáltatás 120AUD-ba került volna egy évre, de mindenféle tagtoborzó akcióval együtt, végül alig 108 dollárt fizettünk.
A kis füzetecskében, amit mellékeltek a kártyánkhoz (ugye ez itt a kártyák országa...), egészen ijesztő számok vannak arról, hogy mibe is kerülhetne e nélkül egy mentő.
Ha csak megvizsgál de nem visz el: 262,87 alapdíj.
Ha elszállít: AUD 871,77-5500+.
Ha helikopterrel szállít: AUD 3023,05-5500+.
És ez csak az alap.
Ugyanakkor ez a tagság, nemcsak vészhelyzetben nyújt segítséget, hanem sok más opciót is nyújt, mint például az ingyenes betegszállítás.
A mentőszolgálat honlapja: www.ambulance.vic.gov.au
Szóval, mindig van olcsóbb megoldás is, ha kell :).
Ildi