Ők egy kicsit a beatkultúrára hajazó (gondolom abban nőttek fel) gyerekeknek szóló vidám táncos együttes. A gyerkőcöknek nagyon tetszik, bár Arika már kezdi kinőni. Ma láttuk élőben őket. A jegyet már hónapokkal ezelőtt vettük meg, a meghirdetés után 10 perccel már nem lehetett a parketten jegyet venni, nemhiába híresek. Az SD kártya hiányában a gép a csomagtartóban maradt, így telefonos fotógráfiák jönnek.
Anyagiakról beszélve, nem tút drága, Magyarországon jobban megfejték a szülőket egy disney-on-ice típusú előadáson. Itt kb. 30$ volt egy jegy, s természetesen kell venni valamilyen játékot, lufit is. A kisebb lufi 10$ volt, egy plüssbaba 6-7$, Luca kapott egy felvehető dínófarkat (15$). Ez Ildinek hirtelen soknak tünt, bát megérte az árát. Szerintünk a lufi nem ért ennyit. Bár itt piacgazdaság van és annak a fő jellemzője, minden annyit ér, amennyire keresett. És a csajok első szava az volt, hogy: lufffffiiiii...
Az előadás felnőtteknek is élvezhető volt. A műsor közben kifutott a gyerekek közé a csapat. Sam megállt a kővé meredt Ari és Luca előtt és odaszólt 'gimme5'- és Ari adott neki egy böcsületes pacsit. A mozgókép alapján "látni lehet" az apuka is kővé dermett.
Persze, jólesett egy kis séta a napsütésben (2 napig folyamatosan esett az eső) a Yarra-parton az autóig, utána. Olyan jó ez az érzés, hogy minden sínen van, nem kell aggódni a mindennapokért, jó itt élni. Tudom, hogy sokan meg fognak kövezni azért, amit mondok: Magyarországhoz képest itt kolbászból van a kerités. (Bár a kolbász nem olyan finom, mint ott.) Ez van. És most itt is gazdasági válság van. A jó hír, hogy élénkítésként a gyermekjárandoságot kapó gyerkőcök kapnak karácsonyra fejenként 1000 $-t. Költsék el a kedves apukák és anyukák, lendüljön fel már az a fránya gazdaság.Hogy mi lesz, azt majd meglátjuk karácsonykor, ugyanis ültettünk a tegnap Luca-búzát.
Kity-koty
András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése