Hát szalad az idő főleg amikor az ember belekerül a mindennapok taposómalmába.
András dolgozik. Megpályázott egy másik pozíciót cégen belül, de sajnos mivel még nincs véglegesítve, kiderült nem is pályázhat. Így aztán várjuk a december 16-t. Ez van. Akkor bizony sok minden kiderül majd. Többek között, hogy hogyan tovább, hiszen január közepén lejár itt az albérleti szerződésünk és rokon ide vagy oda, ha nem vesszük meg a házat menni kell. Vagy albérletbe vagy tudom is én hova. Majd elválik.
Közben Arika rendületlenül fejlődik. Ami érdekes lehet e témában, hogy itt is különbözik ez az ország sok mástól, de leginkább Magyarországtól amikor a gondokkal küszködő gyerekek felzárkóztatásáról van szó.
Arika betegségéből kifolyólag, meg a szedett gyógyszerek miatt küzd minden olyan mozdulattal ami a finom motorikához kötődik. Többek között az a kislány aki teljes mondatokban helyesen beszélt egy kerek évesen most kissé selypít és néha lenyeli a szavak végét. Miután elkezdte az iskolát az iskola saját fejlesztő pedagógusa megkeresett, hogy beszélgessünk egy kicsit. Mondom ok. Ekkor mondja nekem, hogy mivel Arika epilepsziás és gondokkal küzd, ezért van egy olyan lehetőség, hogy minden héten legalább egyszer jön egy tanár és az óra keretén belül segíti a finom motorika fejlődését és hogy könnyebben jobban teljesítsen.
És lőn. Pályáztunk, jött is a válasz hete. Megvan. Hihetetlen különbség van a munkája minőségében amikor Donna ott van mellette! De a legcsodásabb, hogy van ilyen lehetőség. Hogy próbálnak segíteni neki, hogy ne gyötrelem legyen az iskola.
Közben meg zajlik az élet. Vasárnap miután addig készültünk, hogy késő lett, elmentünk a Magyar házhoz, mert piknik volt. Beszélgettünk, a lányok játszódtak, eltelt az idő és jól éreztük magunkat. Olyan embereket ismertünk meg akikkel különben nem találkozhattunk volna. Például, csak bátorításként mondom, a nyelvet megőrizni kívánok számára, van olyan aki itt született, ízes magyarsággal,akcentus nélkül beszél és a gyermekeit is így neveli. Szóval lehet, csak akarni kell.
Hát ennyi. Szürke hétköznapok. Vagy, mégsem?
1 megjegyzés:
Hát mi itthon mondhatjuk, hogy szürke hétköznapok (bár most süt a napocska)!
Nagyon örülünk, hogy Ari ilyen szépen fejlődik és, hogy egyáltalán emberszámba veszik és foglalkoznak vele! Joe-nak kitartás, ezek szerint december 16-án dől el minden?
Megjegyzés küldése