Ma

Bloggokra általában csak a jó dolgokról ír az ember... nos a mai nap amolyan rossz nap. Tudjátok, amikor reggel az ember kinyitja a szemét és már rögtön tudja, hogy jobb lenne úgy tenni mintha nem is jött volna el ez a nap. Nos ez egy ilyen nap volt. A legrosszabb benne az volt, hogy mind a ketten így keltünk.
Luca napok óta beteg, vagy talán csak elfáradt az óvodásdiban, mert általános szokásaitól eltérően reggel 9-ig alszik immár harmadik napja. Talán sikerül kipihennie a nagy változások okozta fáradtságot. Tény, hogy a héten már nem megy óviba hiszen már csak másfél nap van hátra a hétből. Viszont ettől a beteg gyerekes állapottól, mi is fáradtabbak vagyunk. Nem tudunk dolgozni, haladni a dolgokkal. De ez van. A nagyobbik baj, hogy tegnap óta nekem is fáj a torkom, ami igencsak a Luca féle bacik jelzései és valahogy nincs sok hangulatom lebetegedni.
Jövőhét végén országos bajnokság lesz, gőzerővel kellene készíteni a csaptot, de valahogy most ehhez sincs erőm meg kellő lendületem, pedig igen fontos lenne az egyesület szempontjából jó eredményekkel térni haza.
Egy szó mint száz, le vagyok hangolva... nem találom a helyem... nem megy semmi... se munka se gyerekek - semmi.
No, azért egy kis sikerélmény van, Arikának holnapra meg kellett tanulni egy versikét és sikerült.
Ennyi.
Ildi
Térképkiadónk egyetlen vevőjelöltje ma vonta vissza a sorozatos hitegetését. Többek között azt mondta, hogy nem ért egyet az alacsony árkategóriájú térképeinkkel. Most aztán akkor hosszútávon fog szenvedni tőle...hahahahha.
Ma elkeztem a fogorvost, ugyebár Au-ban ez drága játék. Utálom a fogászatot és kiemelten félek is főle. (egyszer egy nem teljesen érzéstelenített idegbe szúrtak, majdnem lenyeletem a tűt). De azt mondtam, hogy Ausztrália miatt akár a golyóimat is satuba szorítom. Na, azért ezt nem kell készpénznek venni.
András