Annyira nem szürkék, mert mindennap történik valami, csak a nagy válasz nem jön, illetve az a visszajelzés ami már arra utalna, hogy valahol, valaki már foglalkozik a mi ügyünkkel is.
Egy szó mint száz, tényleg ez a legnehezebb időszak az egész vízumosdiban. Tegnap írtam Zolinak, hogy tud-e valamit, és jött is azonnal a válasz amit egyébként is tudtam, hogy azonnal szól ha valami van... Tudom, persze hogy azonnal szól, hiszen mindannyiunk érdeke... És ha valaha ezt a bejegyzést elolvasod Zoli, ne haragudj, csak olyan nehéz ez a várakozás...
A lányok ma itthon vannak, mert az óvodában ma továbbképzés van, tehát zárva az ovi. Ez persze sok apró itthoni konfliktus elsimitásával jár. Közben gyönyörűen süt a nap, ezért hamarosan elmagyünk egy kicsit levegőzni. Főleg a gyerekek, mert különben nem lesz délutáni alvás.
A dolgok lassan gördülnek előre. A házunk még mindig a mienk, a cégünk úgyszintén. A házat most már január elseje előtt nem is adnánk el, mert az új adótörvény értelmében nem kellene adózni a ház után, mert több mint 5 éve a mi tulajdonunk.
Közben meg álmodozunk. Iskolákat nézegettem a célállomás területén, közben egyy incur-pincurnyi betekintést kaptam a kinti iskolarendszer és oktatási irányelvekből. Igen barátságosak. Amikor itthon ovit választottunk Arikának, felmerült bennünk az alternativ oktatási irányzatok kérdése is, hiszen Arika epilepsziás ezért nem mindenben illeszkedik a kortársaihoz, bár esze hál istennek van.
Aztán mégis a megszokott hagyományos óvoda rendszert választottuk, mert úgy gondoltuk, hogy ha ebben a világban kell érvényesüljön, akkor ez a legjobb felkészítési mód rá.
Azt hiszem, hogy a kinti oktatási rendszer és stílus, valahol az itthoni két irányzat között van. Azaz, ha jól látom, van követelmény rendszer, de ugyanakkor nincs az a nagyon kemény poroszos fegyelem, ami sok esetben a kreativitásnak nem ad teret. Nagyon tetszik, hogy a gyerekeket úgynevezett projektekbe vonják be, melyek keretében kiveséznek egy-egy témát, és azt hiszem az is tetszik, hogy az óvoda és az iskola között nincs olyan nagy szakadék, hanem szépen észrevétlenül nőnek bele az iskolai követelményekbe.
A másik dolog ami nagyon tetszik, hogy az iskolák minden évben készítenek beszámolót, melyben a teljesítményükről találsz információt, és természetesen ezeket publikálják honlapjaikon. Vagyis látható, hogy az iskola dolgozik, jól körvonalazott céljaik vannak, amiket meg is fogalmaznak, és be is számolnak arról, hogy mit sikerült és mit nem elérni. Ugyanez itthon nincs. Csak hallomásból informálódhatsz, hogy ez a suli erősebb a reál tárgyak terén, vagy a humán tárgyak terén, de semmi egyéb info forrás nincs.
Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem nem volt unalmas. A témát már körbejártam párszor, de még mindig nem teljesen tiszta, de azt hiszem erre a témára még visszatérünk. JA a legszuperebb az, hogy bár nem vagyunk ott, mégis igen komoly képet tudunk alkotni a témáról és ez hihetetlen, hiszen majdnem egy teljes világ választ el Ausztráliától!
Ildi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése