
Az eredményért vonattal mentem fel, mert lehullott az első hó (és nincs téligumink...remélem nem is lesz többé). Berögzöttségből kértem áfás számlát is a jegy mellé. Rögtön felvette velem a szúrós szemkontaktust, ami az ilyen pluszmunkáért jár, majd be kellett diktálni a cégnevet. Mire ő: PannonCart?, mi készítjük a térképeket?, hogy ők annak idején vettek egy Budapest - Magyarország térképet és meglepődve látták, hogy tatai cég, annyira meg vannak elégedve vele. Mondhatom, földbe gyökerezett a lábam és elérzékenyültem. Úgy érzem, nem volt hiábavaló az elmúlt 11 év. (igaz, most már úgy nem tudunk megélni belőle, hogy vannak olyan tortaszeletei a piacnak, amelyben mi vagyunk a vezetők...és még komoly vevő sincs a cégre...). Ez Magyarország ma.
A Keletitől trolival mentem a Benczúr utcáig és ledöbbentő volt a pesti valóság. Én nem így emlékeztem erre. Igaz lepusztultság mindig is volt, de jellemző volt erre a területre a kapualjakban, pincékben működő kisvállalkozások sokasága. Most 10-ből 8 rács és redőny mögött állt. Mai hír, hogy úgy lett az ország gazdasági növekedése 1%, hogy a statisztikai hivatal változtatott a számítási módszerein, úgy, hogy beszámította a prostitúciót és drogkereskedelmet.
De semmi gond, úton vagyunk. Jövünk.
András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése