Ami azóta történt.

Az elmúlt napok kicsit gyorsan pörögtek. András szokatlanul, egész héten úton volt, vagy mert órát tartott az egyetemen vendégelőadóként, vagy mert apukámat vitte a buszhoz, mert hazament Kolozsvárra, vagy mert versenyre kísért engem a nagy Budapestre.

Azért nyugodtan állíthatom, hogy a hét legnagyobb eseménye számunkra az Ippon Shobu Magyar Bajnokság, amire 5 tanítványom neveztem be. Ez egy igen rangos esemény. Nagyságát az is jelzi, hogy igen komoly létszámban vettek részt karatékák és ami még inkább jellemzi, hogy ezen eseményen nincs kezdő-haladó bontás a különböző korosztályokon belül. Számunkra idén úgy sikerült, hogy mindannyian éppen súrolták a nevezhetőség határát, ezért bevallom őszintén nem is voltak túl nagy elvárásaim a gyerekekkel szemben és bizony megleptek! Mindenki , na jó egy kivétellel, önmagához képest hozta a maximumot. Ez igen fontos és számomra megnyugtató. DE ami még ennél is fontosabb, hogy érmeket is hoztunk haza, pontosan két darab bronzérmet. Nos erre most nagyon büszke vagyok.

Ennyit a szombatról.

A mai napunk kicsit nyugodtabban telt, azaz, verőfényes napsütésben indultunk a Dekatlonba bakancsot vásárolni a gyerekeknek, mert valahogy idén így jön ki a lépés. Kell a nagynak is meg a kicsinek is...

A viccesebb viszont az, hogy sűrű havazásban jöttünk viszont haza... Kellett már a bakancs!

Aztán, az ínyencebbek kedvéért leírom azt is, hogy vásároltunk kb egy kilónyi mangalica zsírnak valót. Amit ma miután legyúrtuk délután a gyerekeket ki is olvasztottunk és bizony a házi mangalicazsírnak más íze van mint a boltinak. Sokkal finomabb. Jaaa, majd elfelejtem a legfinomabb melléktermékét!

A tepertőt!

A délutánunk az ilyen, meg ehhez hasonló kreatív percekkel telt el. Például, a lányok felfedezték, hogy a lego és a duplo összeépíthető, Arika pedig megalkotta élete első lego repülőgépét, teljesen egyedül! Tudom, hogy ez nem tűnik olyan nagy számnak, de mielőtt legyintene bárki, büszkeségünk abból fakad, hogy epilepsziájából fakadóan, kicsi keze úgy remeg, hogy az apró legoval eddig meg sem próbált játszani, hiszen nem talált egymásra a kockákkal! Ezért aztán a mai nap igazi győzelem, mert segítség nélkül, teljesen egyedül, de még szülői felügyelet mentesen sikerült végre neki is alkotnia! Reméljük ez csak a kezdet.

Bár kicsit később, de végre sikerült legyűrni a csajokat, így most van időm pötyögni. Aztán hamarosan kezdődik egy újabb hét. Ez sem lesz rövidebb, sőt, csütörtökön megyünk kontrolra Arikával, ezért csütörtök délutánig számomra nagyon lassan fognak telni a napok...

Ildi