...nem lehet igaz...

Nézzük a tévét és csak ez a gondolat jár a fejünkben. Nem lehet igaz.
Ha tegnap a 14 iszonyú soknak tünt és felidézte azt az iszonyú torokszorongató érzést, akkor a mai még nem végleges adat sokkoló. Nem is tudom, hogy lehet-e e számokon kívül mást mondani, írni. A túlélők átlag 3 perc menekülési időről beszélnek. Ennyi volt, hogy kimeneküljenek. De sokaknak ez sem jelentett menekülést...
84 halott és 750 ház. Oda. Egész települések semmisültek meg. Ilyen Marysville is. Tudjátok ott kirándultunk nem is olyan régen a vízesésnél meg Bruno varázslatos kertjében. Valyon megvan még? Nem tudom. És nem csak Marysville veszett oda. Azt mondják, a ma reggel odaérkező újságírók, hogy halotti csend fogadta őket... nem szóltak a madrak... semmi, csak csend. És ez iszonyú.
De, a tegnapi sokk nyomán, az ország megmozdult. Az emberek kicsiben és nagyban is elkezdték segíteni egymást. Ma este a közelünkben leégett egyik ház lakói számára kezdtek el gyűjtést a játszócsoportunk tagjai. Ezt viszont jó látni. Az ember talán mégsincs egyedül. Volt akit ott helyben a szomszéd szállásolt el, mert a rokonság messze lakik. Az állam is mocorog és segít. Gyorssegéllyel, meg pénzzel. A Vöröskereszt is gyűjt és igyekszik segíteni a családoknak a kapcsolattartásban.
Mindennek ellenére, azon gondolkodom, mire elég 3 perc? Arra, hogy bepattanj az autóba és abban reménykedj, hogy van kiút. Egy száll semmiben. Semmi másra nem elég. Nem lehet elég!
És ismét ott a kérdés bennem, bennünk, mindenkiben, bár látjuk, halljuk, érzékeljük. Igaz ez?
Nem, nem lehet igaz... és mégis.
Ildi