2009-02-17

9 hónap

Holnap lesz 9 hónapja, hogy beléptünk Ausztráliába. Ahogy látom a magyarországi eseményeket és tippelek a jövőt illetően tudom, hogy jól döntöttünk. Nagyon sok minden történt azóta. A kilenc hónap egy születésre asszociál. Valóban egy új élet kezdődött számunkra. Az élet felgyorsult, minden értelemben. Ugyanis újra kellett építeni az életünket. Emlékszem, sokan megdicsértek annak idején, hogy mennyire alaposak voltunk, jól terveztünk. Az igazság az, hogy ennek az alapja az a sok blog volt, amit olvastunk és olvasunk ma is.
Mit sikerült elérni ez idő alatt. Lássuk csak.
1/Nyelvtudás
A legfontosabb célkitűzés még döcög, de keményen harcolok érte. Most már nincs gátlás bennem, amikor meg kell szólalni, igaz egy másfél órás megbeszélés után totálkáros az agyam. (Gondolom, a partnereimnek is). Az írás, fogalmazás egyre jobb, de hát elég sokat kell levelezve kommunikálni.
2/Munkahely
Sikerült munkát találni a szakmámban, igaz egy kicsit túlképzettnek érzem magam, de legalább nem fáradok ki munka közben. Fizetett nyelvtanfolyamnak tartom egyenlőre a munkámat. Áprilisban fizetésemelésre számítok, remélem, azután megélhetési forrás is lesz. Ildi is ugyanott dolgozik, de ő szabadúszóként. Ez azt jelenti, hogy nem kötelességük mindig munkát adni neki, azonban az órabére az enyémnek a másfélszerese. És nem kell bejárjon, így a gyerkőcök is megoldva. A harmadik tétel ebben az alpontban, hogy elvállaltam az első túlórát. 4 órát kalkulálltak, de 14 lett belőle. Aki ismeri a karrierrem alakulását, tudja, minden így kezdődött.
3/Ház
Jól alakult minden, mert rokontól béreltük. Arra számítottak, hogy megvesszük tőlük és ez így is lesz. A jelzálogügynök ma hívott, hogy megvan a megoldás, s a heti díj kb. 11 dollárral lesz több, mint a bérlet. De magunknak fizetjük. Igaz, 45 éve nem volt ilyen alacsony az kamatláb. A gáz, hogy kb. 15000 dollárral kevesebbet kapunk a banktól (az alacsony fizetésem miatt) és azt a rokonnak kb. 1 év alatt kell kifizessük. Ennek két megoldása van: kevesebbet költünk, vagy többet keresünk.
4/Gyerekek
Beilleszkedtek és elfogadták a helyüket a társadalmukban. Én életetembem nem hallottam még olyat gyerektől vakációban, hogy juhéééé kezdődik az iskola. Arika az első évének csak a felét járta, elfogadtuk volna, hogy ismételje. De nem kellett. Luca heti háromszor óviba jár és nagyon szereti. Van egy két angol szó, amit úgy ejt ki, mint mi soha nem leszünk képesek.
5/Magyarság
Tartjuk, szerintem nem lesz gond, bár a Magyar Ház-béli összejöveteleken elég ijjesztő állapotokat találunk a gyerkőcöket illetően. Most voltunk Hungarofest-en, a lányok székelyrubában jöttek. Volt egy gyerek-népviselet vetélkedő, amit meg is nyertek.
6/Szülők
Nem csak Skype-on tartjuk a kapcsolatot, az én szüleim itt nyaraltak (bár a kánikula miatt édesanyám többször is megjegyezte, hogy nem élne itt...de azért a tengerparti hullámfürdőzés jó volt az unokákkal)
7/ Honvágy
Nincs.
8/ Szakma
Mint mondtam, nincs gondom a munkahelyi munkával, s amíg sok kolléga panaszkodik a leterhelltség miatt, nekem van egy kis mellékes időm a doktori témakörében kutakodni.
9/Egészség
Nem utolsósorba való, de az igazság az, hogy ma van az első nap, hogy fáj a torkom, Arika pedik taknyol egy kicsit. Kihasználom az alkalmat és 10 éves erdélyi szilvapálinkával öblögetek (le is nyelem utána). Hat. Pocakom még nagy, de elkeztem dolgozni az ügyön. Nem sokat, napi 10 percet, de rendszeresen. Ja, ez a 10 perces sorozatról, majd máskor írok.

András
UI. És ha már visszaemlékszem írásomban, köszönöm mindenkinek aki segített. Elsősorban Bertók Zolinak, de nem felejteném ki a sorból a szponzoráló és befogadó Irmát és Gyurit.

4 megjegyzés:

Fiziék írta...

9 hónap! Mindjárt egy év!!!! Reméljük együtt fogjuk megünnepelni szeptemberben a ti 10 éves a mi 5 éves házassági évfordulónkat!
Kerek számnál még egy beszámolót kérünk :)

Névtelen írta...

Kedves Bogdanovits család!

Elöször is további sok sikert, kitartást, erőt kivánok az új életetekhez! Amint leírjátok nektek is sokat segítettek mások blogjai, nos a tiétek szintén sok biztatást ad az útra készülőknek. Köszönet érte! Számomra is nagyon sok hasznos információval szolgáltatok. De ami a legfontosabb volt, hogy az érzéseiteket, hangulatotokat megosztottátok velem/velünk. Magamról annyit, prospective marriage vízummal készülök kimenni (már folyamatban van) kb 2-3 hónap és indulok. Ez a legnehezebb időszak, amikor milló gondolat kavarog bennem, (öröm és kétségbeesés, biztonság és bizonytalanság) Bár tudom hogy hová megyek és kihez, de azért félek az indulástól és a változástól, miközben vágyom is rá egyben. Ezeket az érzéseket azt gonodolom csak olyanok értik meg akik átmentek rajta. Új életet kezdeni (mégha a saját szakmában is) de más nyelven, más környezetben nem könnyű!
Mégegyszer köszönöm nektek a sok-sok őszinte beszámolót! Írjatok még sokáig!:-)
Üdv: P. Marcsi

Névtelen írta...

Magyarországról nézlek benneteket és nagyon nagyon örülök hogy megtaláltátok a számításaitokat öröm olvasni a soraitokat. Jó érzése lesz az embernek nem úgy ha itthon szétnéz. ma volt a harmadik olyan nap amikor felkeltem reggel és a rádió mind a három nap három (amúgy sincs kevés) új adóról beszélt úgyhogy eldöntöttük az asszonnyal hogy menekülünk így keveredtem ide de örülök neki. Nagyon sok sikert és nem kizárt hogy találkozunk.(azért egy kicsit tartunk egy ilyen nagy utazástól)

by szinglikirály

Névtelen írta...

Akár a blogom kezdő gondolata is lehetne (miért is ne?):

Nehéz szavakat találnom mindazokra az érzésekre, amelyek bennem kavarognak. Természetesen a vezérfonal mentén, hol élhet boldogan az ember, vagyis a magyar? 20 éve "jöttünk össze" Tündivel Temesváron. Lassan 19 éve élünk Magyarországon, ahol új életet kezdtünk, igaz itt kezdtünk el előszőr dolgozni. Minden pozitív irányt vett: család, munka, közösség. Családunk gyarapodó létszámát a ház bővítésével és az autó méretével is követni kellett, ami örökség híján itt és akkor sajnos csak hitelből volt lehetséges. A magas Forint kamatok miatt mi is svájci frank alapú hitelt vettünk fel. Legalább nem főtt a fejünk azon, hogy hová fektessük a pénzünket :-). Aztán eljött 2008, építőipari, pénzügyi majd általános gazdasági világválság. Mindez "szakértő" és "hiteles", a demokratikus "többség támogatását élvező" magyar kormányyal. Az építőipari kereskedelmi cég, ahol dolgoztam, jelentős amerikai piacai miatt bajba került, és a magyar leányvállalatot felszámolták. A hitelünk Forint értéke meg a történelmi mélypontokat naponta döntögető Forint árfolyamok miatt villámgyorsan a házunk vélt piaci értéke fölé nőtt. Se állás (megélhetési forrás) se "vagyon". Úgy érzem magam, mint 19 éve, amikor két hátizsákban hoztunk Magyarországra mindent, amink volt. Ami megmarad, az 6 gyönyörű gyermek, de a jövőjük egyelőre a miénkkel együtt átláthatatlan ködbe burkolódzik. Hiába minden tanulás, tapasztalat, ma egyáltalán nem uralom a helyzetünket, és ennél rosszabb érzést seniknek sem kívánok. Biztos számtalan "hibát" követtünk el az évek alatt, legalábbis ma innen úgy tűnhet. De annyira nem lehetünk bűnösök, hogy ezt érdemeltük volna. Persze hol van az a világ, ahol az érdemek szerint történnek a dolgok. Egy repülőjegyre még telik, csak az a kérdés, hogy mi legyen a célállomás...

További boldog építgetést kívánok. szeretettel:
Kuli

Keresés ebben a blogban