2009-02-28

Egy levél

"Januar x-en megkaptuk vegre a vizumot es marcius x-an repulunk:)
Egyik szemem sir a masik kacag azota is ... nehez az elkoszones a
kollegaktol, ismerosoktol, rokonoktol, csaladtol ... es meg neki sem
fogtunk ugy igazabol. Kiderult,hogy nem is a varakozas a vizumra volt
a legnehezebb. Gondolom nektek sem ment ez konnyen."

Ugye vannak jó hírek is még a világban?
Nem könnyű a búcsú, de gondolj arra, hogy 20 évvel ezelött úgy jöttek
ki az emberek, hogy soha nem térnek vissza.
Mielőtt megkaptuk volna a vízomot részt vettünk egy gyerekkori barátom
temetésén, autóbalesetben hunyt el. Az édesapja átölelte apukámat és
azt mondta neki, örvendj, te nem kell a fiadat eltemesd, csak
elköltözik.
Már meg is látogattak, felejthetetlen napokat töltöttünk együtt,
látták, hogy nekünk és az unokáknak jó. És otthon nem lett volna az.
Most nem zártátok be a kaput. Ha nem tetszik (bár kétlem) visszamehetsz.
Furcsa hely ez, igaz idegen, de megvan a varázsa.
Tanács. Élvezzétek ki az otthoni ízeket, perceket, mindenre pozítan
nézzetek, hogy jók legyenek az emlékeitek.
Ha valamilyen ízvilághoz nagyon közel vagytok, torkoskodjatok. De
készüljetek fel, hogy itt minden más, mások az ízek, illatok.
Annak idején a látogatás nekünk is csak betekintést adott, az igazi
kaland, az új élet építése a reülőtéren kezdődik.
Fél év múlva, már sok emlék az első hetekből; de a repülőtér, a
megérkezés pillanata örökre megmarad.

2009-02-21

Fagyisautó


Ha majd nagy leszek a magyar férjemmel együtt veszünk egy nagy autót, rózsaszínre festjük és kivágunk az oldalán egy ablakot. A tetejére rakunk egy nagy fagyiképet, de úgy, hogy forogjon. És írunk hozzá egy zenét, hogy szóljon, hogy megtaláljanak akkor is, ha nem látnak.
És veszünk tölcsért is, meg fagyit, de nem a boltból, hanem a fagyigyárból, mert több kell és az kevesebbe is kerül. Biztos. És veszünk hozzá a piacon igazi epret is és belekeverjük. Lesz epres, banános és csokifagyink. Bizony. És ha lesz egy másik fagyisautó is az utcában, akkor őt le fogjuk győzni, úgy, hogy több igazi epret keverünk bele és nem sokpénzért áruljuk, hanem közepespénzért. Hogy legyen mindig visszajárónk is. És, ha majd lesznek gyerekeink is, akkor majd segítenek adogatni a tölcséreket. Segítnek keverni is.

Luca

2009-02-17

9 hónap

Holnap lesz 9 hónapja, hogy beléptünk Ausztráliába. Ahogy látom a magyarországi eseményeket és tippelek a jövőt illetően tudom, hogy jól döntöttünk. Nagyon sok minden történt azóta. A kilenc hónap egy születésre asszociál. Valóban egy új élet kezdődött számunkra. Az élet felgyorsult, minden értelemben. Ugyanis újra kellett építeni az életünket. Emlékszem, sokan megdicsértek annak idején, hogy mennyire alaposak voltunk, jól terveztünk. Az igazság az, hogy ennek az alapja az a sok blog volt, amit olvastunk és olvasunk ma is.
Mit sikerült elérni ez idő alatt. Lássuk csak.
1/Nyelvtudás
A legfontosabb célkitűzés még döcög, de keményen harcolok érte. Most már nincs gátlás bennem, amikor meg kell szólalni, igaz egy másfél órás megbeszélés után totálkáros az agyam. (Gondolom, a partnereimnek is). Az írás, fogalmazás egyre jobb, de hát elég sokat kell levelezve kommunikálni.
2/Munkahely
Sikerült munkát találni a szakmámban, igaz egy kicsit túlképzettnek érzem magam, de legalább nem fáradok ki munka közben. Fizetett nyelvtanfolyamnak tartom egyenlőre a munkámat. Áprilisban fizetésemelésre számítok, remélem, azután megélhetési forrás is lesz. Ildi is ugyanott dolgozik, de ő szabadúszóként. Ez azt jelenti, hogy nem kötelességük mindig munkát adni neki, azonban az órabére az enyémnek a másfélszerese. És nem kell bejárjon, így a gyerkőcök is megoldva. A harmadik tétel ebben az alpontban, hogy elvállaltam az első túlórát. 4 órát kalkulálltak, de 14 lett belőle. Aki ismeri a karrierrem alakulását, tudja, minden így kezdődött.
3/Ház
Jól alakult minden, mert rokontól béreltük. Arra számítottak, hogy megvesszük tőlük és ez így is lesz. A jelzálogügynök ma hívott, hogy megvan a megoldás, s a heti díj kb. 11 dollárral lesz több, mint a bérlet. De magunknak fizetjük. Igaz, 45 éve nem volt ilyen alacsony az kamatláb. A gáz, hogy kb. 15000 dollárral kevesebbet kapunk a banktól (az alacsony fizetésem miatt) és azt a rokonnak kb. 1 év alatt kell kifizessük. Ennek két megoldása van: kevesebbet költünk, vagy többet keresünk.
4/Gyerekek
Beilleszkedtek és elfogadták a helyüket a társadalmukban. Én életetembem nem hallottam még olyat gyerektől vakációban, hogy juhéééé kezdődik az iskola. Arika az első évének csak a felét járta, elfogadtuk volna, hogy ismételje. De nem kellett. Luca heti háromszor óviba jár és nagyon szereti. Van egy két angol szó, amit úgy ejt ki, mint mi soha nem leszünk képesek.
5/Magyarság
Tartjuk, szerintem nem lesz gond, bár a Magyar Ház-béli összejöveteleken elég ijjesztő állapotokat találunk a gyerkőcöket illetően. Most voltunk Hungarofest-en, a lányok székelyrubában jöttek. Volt egy gyerek-népviselet vetélkedő, amit meg is nyertek.
6/Szülők
Nem csak Skype-on tartjuk a kapcsolatot, az én szüleim itt nyaraltak (bár a kánikula miatt édesanyám többször is megjegyezte, hogy nem élne itt...de azért a tengerparti hullámfürdőzés jó volt az unokákkal)
7/ Honvágy
Nincs.
8/ Szakma
Mint mondtam, nincs gondom a munkahelyi munkával, s amíg sok kolléga panaszkodik a leterhelltség miatt, nekem van egy kis mellékes időm a doktori témakörében kutakodni.
9/Egészség
Nem utolsósorba való, de az igazság az, hogy ma van az első nap, hogy fáj a torkom, Arika pedik taknyol egy kicsit. Kihasználom az alkalmat és 10 éves erdélyi szilvapálinkával öblögetek (le is nyelem utána). Hat. Pocakom még nagy, de elkeztem dolgozni az ügyön. Nem sokat, napi 10 percet, de rendszeresen. Ja, ez a 10 perces sorozatról, majd máskor írok.

András
UI. És ha már visszaemlékszem írásomban, köszönöm mindenkinek aki segített. Elsősorban Bertók Zolinak, de nem felejteném ki a sorból a szponzoráló és befogadó Irmát és Gyurit.

2009-02-12

Szép leányok

Kaptunk reklamációt. Kevés a kép. És ritkán látják a két gyöngyszemünket.
Már korábban készült a gyűjtés, de most itt van. Mama és Tata hozott három gyönyörű ruhát a lányoknak. Székely ruhát, kékfestő ruhát és mezőségi ruhát.
Nem tudom eldönteni melyikben a legszebbek, a lányok.

Székely ruha





Kékfestő ruha




Mezőségi



Ildi

2009-02-08

...nem lehet igaz...

Nézzük a tévét és csak ez a gondolat jár a fejünkben. Nem lehet igaz.
Ha tegnap a 14 iszonyú soknak tünt és felidézte azt az iszonyú torokszorongató érzést, akkor a mai még nem végleges adat sokkoló. Nem is tudom, hogy lehet-e e számokon kívül mást mondani, írni. A túlélők átlag 3 perc menekülési időről beszélnek. Ennyi volt, hogy kimeneküljenek. De sokaknak ez sem jelentett menekülést...
84 halott és 750 ház. Oda. Egész települések semmisültek meg. Ilyen Marysville is. Tudjátok ott kirándultunk nem is olyan régen a vízesésnél meg Bruno varázslatos kertjében. Valyon megvan még? Nem tudom. És nem csak Marysville veszett oda. Azt mondják, a ma reggel odaérkező újságírók, hogy halotti csend fogadta őket... nem szóltak a madrak... semmi, csak csend. És ez iszonyú.
De, a tegnapi sokk nyomán, az ország megmozdult. Az emberek kicsiben és nagyban is elkezdték segíteni egymást. Ma este a közelünkben leégett egyik ház lakói számára kezdtek el gyűjtést a játszócsoportunk tagjai. Ezt viszont jó látni. Az ember talán mégsincs egyedül. Volt akit ott helyben a szomszéd szállásolt el, mert a rokonság messze lakik. Az állam is mocorog és segít. Gyorssegéllyel, meg pénzzel. A Vöröskereszt is gyűjt és igyekszik segíteni a családoknak a kapcsolattartásban.
Mindennek ellenére, azon gondolkodom, mire elég 3 perc? Arra, hogy bepattanj az autóba és abban reménykedj, hogy van kiút. Egy száll semmiben. Semmi másra nem elég. Nem lehet elég!
És ismét ott a kérdés bennem, bennünk, mindenkiben, bár látjuk, halljuk, érzékeljük. Igaz ez?
Nem, nem lehet igaz... és mégis.
Ildi

Tűz

Még mindig lógunk beszámolókkal, de... Ma minden a tűzről szól. Már két napja harsogja a tévé, hogy a mai nap lesz minden idők legmelegebb napja. Az is volt 47.9 fok. Mi idebent nem éreztük. Igaz beköltöztünk a jókora nagy hálószobába és lényegében úgy délután 4-5 ig onnan senki ki nem mozdult, hacsak valami nem kellett a hűtőből. Ja, ez a szobánk légkondis. Szóval csak a hírekből tudtuk, hogy baj van. Aztán lett is baj. Az egész állam ég. Északon rosszabb mindenhol máshol jobb a helyzet, ha annak nevezhetjük, mármint a helyzetet.

Leégett több mint 100 ház. Meghalt 14 ember.

És sajnos az áldozatok sora még nincs lezárva. Megijjedni akkor ijjedtünk, amikor megéreztük a csípös füstszagot a levegőben. Úgy egy kilométerre leégett 6 ház. Ki tudja mitől, sejtik, hogy gondatlan gyújtogató. 6 családnak szertefoszlott egy óra alatt az élete. És mindez itt egy karnyújtásnyira. Mindennap elmegyünk azok a házak előtt... útban vannak a suli fele. A meleg meg nem írható le. Nem volt áramunk úgy fél percig. Kimentünk megnézni a kapcsolótáblát. Nemcsak mi... a betonra nem lehett rálépni, a Nap meg megszédített 10 másodperc alatt. Szóval, áldás a légkondi. Lesz is majd az egész házban, ha megvesszük. Reméljük most már jön az eső és hoz egy kis felüdülést. Már nem is emlékszünk arra, hogy milyen amikor esik. Ja, aki tud, járjon már el nekünk egy kis esőtáncot! Ránkfér! Ildi

2009-02-01

Nagyiék hazarepültek


Ma délután itteni idő szerint 5 körül Mama és Tata felült a repülőre és elindult hazafele.
A legszomorubb talán Luca. Már telket is vett volna nekik csak, hogy maradjanak.
Viszont itt a folytatás. Beszámoló az elmúlt egy hónapról. Vagyis most inkább egy kis áttekintés a nagyszülőkekl töltött hónapról. Azt gondolom, a képek sokkal többet mondanak majd mint amit le tudok írni, így itt van a kis ízelítő az egy hónapból.

Az érkezés pillanata. Tényleg te vagy Tata?

Olvasás.

Játszunk valamit!!!

Én úgyis kifogok rajtatok...

Vízesés.

Egyszemű!

Fürdés a kis medencénkben. Van vizi-lovaglásos kép is, ... de még nincs letöltve, bocsi.

Málnaevés. Aki ismeri Arikát, az tudja milyen nagy szám!

Tengerpart.

Tájfutás a házunk mellett lévő kis parkban. Tata szervezte.


Hát, így teltek a napjaink amikor "semmi különöset" nem csináltunk.
Ildi

Keresés ebben a blogban