Szombat. Olinda. Rhododendron park.
ez volt az első alcím. Na. Úgy indult, hogy Krisz írt egy levelet, hogy emelje fel a kezét, aki szombat reggel 10-kor kirándulni szeretne. Mi nem emeltük fel a kezünket, noha tetszett az ötlet. Ráadásul kiváncsiak vagyunk a Dandenong Ranges-re, mert kíváncsiak voltunk a környékre. Persze a szombat reggel ajándékkal indult. A gyerekeink 10-ig engedtek aludni, nem is tudom mikor is volt ebben részünk. Aztán egy finom bundáskenyér reggeli után autóba pattantunk és irány Olinda falucska. A park egyszerűen csodálatos volt és még Kriszék is ott voltak, bár már készülödtek.
A fenti kép nem a parkban készült, hanem csak egyszerűen megálltunk az út szélén körbenézni. Olyan a táj, hogy lépten-nyomon kényszert érez az ember, hogy megálljon. A színes madárvilág elkápráztat énekével, tollazatával. A hűs patakok friss levegőt hoznak a magas fák által ölelt erdőbe. A parkban volt egy 90 méteres eukaliptusz fa. Állítólag Tasmániában találni egy magasabbat is. Meg nem erősített info szerint ez volt a világ második legmagasabb fája. Nézzen már valaki utána.
Ez a kép után felfedeztünk egy orgonabokrot. Nekünk kedvenc virágunk. 
És most jön egy csodálatos kép. Arika készítette. Nem tarottam neki előadást a képek komponálásáról, aranymetszésről. Egyszerűen megkereste a képet és megcsinálta. Ő és egy Nikon D50.
Az utolsó kép egy kis ízelítő a parkról. 
Persze a kirándulást lehetett volna úgy is hívni, hogy Arika jegyet váltott a nyakamba 20 centért. persze poénkodások sorozatának volt ez a témája. Felszabadultan és jól éreztük magunkat.
Második alcím: pite.
Krisz megkérdezte, hogy volna-e kedvünk enni egy pitét. Akkor azt hittük, hogy valami kis falusi gyorsbüfé lesz. Nem az lett, hanem egy olyan étterem, ahol Viktória állam sok pitedíját őrzik.
Nagyon finom volt, ajánlom másnak is. Na tessék, kijön belőlem a Lonely Planet-es. A neve az étteremnek "Sky in the pie". Kipróbáltam a Spider nevezetű üditőcsalád egyikét, ami fagyi, szörp és bubis üditő.
Harmadik alcím:
Nem adok alcímet neki, csak elárulom, hogy nagyon sok édességet vettünk. Ha valamire rákérdeztünk, egyszerűen válasz nélkül hagytak. Inkább kostóljuk meg. Hmmm.
Nekem ez a kedvencem, mentolos-karamelles cukorka.
Több alcím nem lesz. Csak annyit mondok, hogy ma beugrottam a Bunningsba és ennek eredményeképp nem ér térdig a fű a házunk előtt. Utána elmentünk uszodába és jót fürcsiztünk, hullámfürdőztünk.
Jó volt ez a hétvége. Persze még megjutalmaztam magam egy ginissz-el (Üdv a Bácskai családnak Dublinbe).
Tényleg nagyon jó volt.
András
3 megjegyzés:
Nos, itt meg jön a tél, óraátállítás, szürkeség-sötétség. Igazi csemege lelkemnek egy-egy ilyen bejegyzés.
Csak pozitívan, csak pozitívan. Itt is minden színes, igaz ezek az ősz színei, de azért még nem kevésbé szépek mint a tavaszé! Igaz a tél egy picit szürke, de ezen a világrészen feldobja a Karácsony és az Újév színei :-) Igaz, mi is szívesebben ünnepelnénk 30 fokos melegben, de egyenlőre még élvezzük az itteni időjárással!
Milyen igaz, meghajlok Fiziék előtt-csak pozitívan. Üdv
Megjegyzés küldése