Ismét kórház

Akkor ismét egy kis update Arikáról.
Mint sokan tudjátok, elkezdtünk egy szteroidos kúrát, ma három hete.
Az első majd két hét, nem hozott túl sok újdonságot, azonban múlt szombat óta, mintha ismét toltak volna egyet azon a kiskapun ami Arikát elzárja tőlünk és a világtól.
Tisztább és folyékonyabb lett a beszéde és hirtelen kibillent a hároméves lelkivilágából és hatéves lett. Azaz hirtelen kompromisszumképes lett, és átvette a játékok irányítását, amit persze Luca nem komál, de ez van. Ő a nagyobb tesó. Nem omlik össze az első konfliktus- helyzetben és hirtelen fordult eggyet vele a világ.
Ma voltunk ismét kontrollon, hogy lássuk milyen az EEG-je, amikor alszik. Nem sokat változott. Ez a rosszabbik része a dolognak. De, a doki végignézte ahogy játszik és meghallgatta a mondandómat, kikérdezett, és a végén azt mondta. Úgy gondolja, hogy Arika jó irányba halad. Ez jól látszott az elmúlt hónapok alatti fejlődéséből. Szedjük le azt a gyógyszert amit én a fölöslegesnek tartok, mert úgy tünik, nemcsak, nem segít, de még ront is, hiszen azóta hogy szedi, lassan, de bíztosan fogy, negyedét eszi a szokásosnál. Szóval, szedjük le, és közben figyeljük. Ha romlik az állapota, nyugodtan hívjam a kórházat és "kitalálunk" valamit. Legközelebb meg, majd csak januárban szeretné látni Arit.
Kivirágoztam és mosoly üllt ki az arcomra. Végre valaki emberszámba vesz és nem csak egy terhet jelentő aggódó anyukának tekint. Végre valaki megbízik abban amit látok és hiszi, hogy a gyermekem számára CSAK a legjobbat szeretném. Hihetetlen, hogy egy orvos azt tudta mondani, hogy le van sz...va a gép, ha a gyerek jobban van. A neurológia még nem egy "egzakt" tudomány, hisz oly sokminden van, mit még nem tudnak az agyról. A lényeg és a legfontosabb a mai 3 orvosos konziliumban az volt, hogy Arika jól van! Hogy felszabadultan játszik és cseveg, hogy egy vidám gyerek. Ez volt a fontos és nem a statisztika, vagy egyébb tudományos megállapítás és ezért úgy döntöttek, hogy békén hagyják, hogy kibontakozhasson!
Ildi