Csend

Tegnap elköltöztek Zaráék is. Egy szép vadiúj házat találtak a szomszéd városrészben. Nagyon, de nagyon örvendtünk az örömüknek, hiszen az igazi élet akkor kezdődik amikor az ember mindenben önmagára van utalva.
Így aztán, hosszú ideje, hirtelen csönd van. Ugyebár a mi lányaink ilyenkor reggel, ha az ember hagyja őket, alszanak. Manó meg Milu viszont bizony saját életritmust diktálnak még, ami viszont bármennyire is csititgatják őket, hangos. Jó volt hallani őket, mert tudtuk, hogy zajlik az élet :).
Most meg csönd... Tegnap este arra gondoltunk, hogy talán még gyorsabb lesz az elalvás, ha Arikának engedve külön szobába költöznek. És láss csodát, Lucusnak kb 10 másodperc kellett, Arinak meg 5 perc, de egyik sem húzta félóráig, ami a standard korábbi elalvás minimumja volt. Remélem, ne örvendjünk túl korán...
Kirándulni mentünk volna ma, de végül mindenki lemondta, így mi sem megyünk, ami nem baj, mert van munka is, meg jól esik a semmittevés is!
Ildi