Mentő

Senki meg ne ijedjen meg, nincs semmi gond.
Az egyik legfontosabb tudnivaló az alap egészségügyi ellátással kapcsolatban az, hogy nem fedezi a mentő költségét, ha baj van.
Az egyik módszer arra, hogy az ember biztonságban legyen, az a magánbiztosítás intézménye. De mi van, ha az embernek még nincs annyi pénze, hogy ilyet kössön. Nos, akkor ott van a kiskapu. Ami nem is olyan kicsi :).
Ennek tudatában és a TV reklám segítségével találtam rá az országos mentőszolgálat honlapján a tagtoborzó részre. Azaz, ha teljes fedezetet akarsz az esetleges mentőszolgálati szolgáltatásokra, akkor legyél tag és fizess évi 60AUD-t (egy 17 év feletti egyén esetén), és teljeskörűen fedezi e tagdíj az esetleges kórházba szállítást, kezelést a mentőben és a többit. Kicsiny családunk részére e szolgáltatás 120AUD-ba került volna egy évre, de mindenféle tagtoborzó akcióval együtt, végül alig 108 dollárt fizettünk.
A kis füzetecskében, amit mellékeltek a kártyánkhoz (ugye ez itt a kártyák országa...), egészen ijesztő számok vannak arról, hogy mibe is kerülhetne e nélkül egy mentő.
Ha csak megvizsgál de nem visz el: 262,87 alapdíj.
Ha elszállít: AUD 871,77-5500+.
Ha helikopterrel szállít: AUD 3023,05-5500+.
És ez csak az alap.
Ugyanakkor ez a tagság, nemcsak vészhelyzetben nyújt segítséget, hanem sok más opciót is nyújt, mint például az ingyenes betegszállítás.
A mentőszolgálat honlapja: www.ambulance.vic.gov.au
Szóval, mindig van olcsóbb megoldás is, ha kell :).
Ildi

Nem tudom milyen címet adjak

ennek a beírásnak. Annyi minden történt. Éppen ezért bevezetem az alcímek intézményét.

Szombat. Olinda. Rhododendron park.

ez volt az első alcím. Na. Úgy indult, hogy Krisz írt egy levelet, hogy emelje fel a kezét, aki szombat reggel 10-kor kirándulni szeretne. Mi nem emeltük fel a kezünket, noha tetszett az ötlet. Ráadásul kiváncsiak vagyunk a Dandenong Ranges-re, mert kíváncsiak voltunk a környékre. Persze a szombat reggel ajándékkal indult. A gyerekeink 10-ig engedtek aludni, nem is tudom mikor is volt ebben részünk. Aztán egy finom bundáskenyér reggeli után autóba pattantunk és irány Olinda falucska. A park egyszerűen csodálatos volt és még Kriszék is ott voltak, bár már készülödtek.

A fenti kép nem a parkban készült, hanem csak egyszerűen megálltunk az út szélén körbenézni. Olyan a táj, hogy lépten-nyomon kényszert érez az ember, hogy megálljon. A színes madárvilág elkápráztat énekével, tollazatával. A hűs patakok friss levegőt hoznak a magas fák által ölelt erdőbe. A parkban volt egy 90 méteres eukaliptusz fa. Állítólag Tasmániában találni egy magasabbat is. Meg nem erősített info szerint ez volt a világ második legmagasabb fája. Nézzen már valaki utána.

Ez a kép után felfedeztünk egy orgonabokrot. Nekünk kedvenc virágunk.

És most jön egy csodálatos kép. Arika készítette. Nem tarottam neki előadást a képek komponálásáról, aranymetszésről. Egyszerűen megkereste a képet és megcsinálta. Ő és egy Nikon D50.

Az utolsó kép egy kis ízelítő a parkról.

Persze a kirándulást lehetett volna úgy is hívni, hogy Arika jegyet váltott a nyakamba 20 centért. persze poénkodások sorozatának volt ez a témája. Felszabadultan és jól éreztük magunkat.

Második alcím: pite.

Krisz megkérdezte, hogy volna-e kedvünk enni egy pitét. Akkor azt hittük, hogy valami kis falusi gyorsbüfé lesz. Nem az lett, hanem egy olyan étterem, ahol Viktória állam sok pitedíját őrzik.

Nagyon finom volt, ajánlom másnak is. Na tessék, kijön belőlem a Lonely Planet-es. A neve az étteremnek "Sky in the pie". Kipróbáltam a Spider nevezetű üditőcsalád egyikét, ami fagyi, szörp és bubis üditő.

Harmadik alcím:

Nem adok alcímet neki, csak elárulom, hogy nagyon sok édességet vettünk. Ha valamire rákérdeztünk, egyszerűen válasz nélkül hagytak. Inkább kostóljuk meg. Hmmm.

Nekem ez a kedvencem, mentolos-karamelles cukorka.

Több alcím nem lesz. Csak annyit mondok, hogy ma beugrottam a Bunningsba és ennek eredményeképp nem ér térdig a fű a házunk előtt. Utána elmentünk uszodába és jót fürcsiztünk, hullámfürdőztünk.

Jó volt ez a hétvége. Persze még megjutalmaztam magam egy ginissz-el (Üdv a Bácskai családnak Dublinbe).

Tényleg nagyon jó volt.

András

Ismét kórház

Akkor ismét egy kis update Arikáról.
Mint sokan tudjátok, elkezdtünk egy szteroidos kúrát, ma három hete.
Az első majd két hét, nem hozott túl sok újdonságot, azonban múlt szombat óta, mintha ismét toltak volna egyet azon a kiskapun ami Arikát elzárja tőlünk és a világtól.
Tisztább és folyékonyabb lett a beszéde és hirtelen kibillent a hároméves lelkivilágából és hatéves lett. Azaz hirtelen kompromisszumképes lett, és átvette a játékok irányítását, amit persze Luca nem komál, de ez van. Ő a nagyobb tesó. Nem omlik össze az első konfliktus- helyzetben és hirtelen fordult eggyet vele a világ.
Ma voltunk ismét kontrollon, hogy lássuk milyen az EEG-je, amikor alszik. Nem sokat változott. Ez a rosszabbik része a dolognak. De, a doki végignézte ahogy játszik és meghallgatta a mondandómat, kikérdezett, és a végén azt mondta. Úgy gondolja, hogy Arika jó irányba halad. Ez jól látszott az elmúlt hónapok alatti fejlődéséből. Szedjük le azt a gyógyszert amit én a fölöslegesnek tartok, mert úgy tünik, nemcsak, nem segít, de még ront is, hiszen azóta hogy szedi, lassan, de bíztosan fogy, negyedét eszi a szokásosnál. Szóval, szedjük le, és közben figyeljük. Ha romlik az állapota, nyugodtan hívjam a kórházat és "kitalálunk" valamit. Legközelebb meg, majd csak januárban szeretné látni Arit.
Kivirágoztam és mosoly üllt ki az arcomra. Végre valaki emberszámba vesz és nem csak egy terhet jelentő aggódó anyukának tekint. Végre valaki megbízik abban amit látok és hiszi, hogy a gyermekem számára CSAK a legjobbat szeretném. Hihetetlen, hogy egy orvos azt tudta mondani, hogy le van sz...va a gép, ha a gyerek jobban van. A neurológia még nem egy "egzakt" tudomány, hisz oly sokminden van, mit még nem tudnak az agyról. A lényeg és a legfontosabb a mai 3 orvosos konziliumban az volt, hogy Arika jól van! Hogy felszabadultan játszik és cseveg, hogy egy vidám gyerek. Ez volt a fontos és nem a statisztika, vagy egyébb tudományos megállapítás és ezért úgy döntöttek, hogy békén hagyják, hogy kibontakozhasson!
Ildi

Luca 4 éves

Ez a kép rögtön születése után készült. A többi 4 év múlva. Egy pillantként repült el az idő. S fog ezután is biztosan. Ezért is kell megállni egy kicsit, hogy tudjunk visszanézni. Jót cselekedtünk-e azidő alatt, vagy mély nyomot hagyva átmegy rajtunk az élet kereke. Rögös út ez, vagy ahogy Lucával egyidős koromban írtam életem első mondatát: "Poros úton járok."
De, hogy lemossuk e port, a Föld alsó fertályára vezető utunk után, következzen egy vizes kép. A víz, amitől annyira félt, itt megszelidült, engedelmessé vált. Terszmészetesen kellett hozzá az úszótanitónénik türelme, passiója.

Így állunk, mondhatnám, de ülünk. Ülve táncoljuk, ringjuk végig Halász Jutka néni legújabb lemezét, ami a tesvérek közti szeretetről szól. Ehhöz tartozik még hozzá, hogy a tatai óvodás társai és a óvónénik egy kis műsorral egybekötött videóüzenetet küldtek neki. Estve, mikor hazajöttem néztem meg, volt, s együltömbem férfiasan végig is sírtam. Ildi másodszor tette meg, mert ő már látta egyszer. Magyar ővoda. Tudom, hogy ezt most elvettük tőle, de remélem, hogy pótolni tudjuk majd mással. Biztos vagyok benne.
Köszönjük az otthoniaknak a csomagot, bőségszaruként egyszerre három érkezett.
S a fagyitorta a hirtelen felmelegett napon isteni volt. S a társaság is.
András

A tavasz színei

Mivel rég nem voltak képek, akkor itt egy kis tavasz. Amint kisüt a napocska a környék kivirul és az ember rossz hangulata pillanatok alatt elillan. Kizöldültek a fák és a legtöbb ki is virágzott. Színek kavalkádja fogadja az embert amint kiláp az utcára. Jobb környékeken a házak kis előkertjeiben szebbnél szebb virágok mutogatják magukat. Sajnálom, hogy nem fotóztam le, de a korai virágok között ott volt a mára elnyílt tulipán a keritésünk mentén és sok-sok nárcisz. Fura, de a járda mentén virágzó rengeteg nárcisz senkit nem sarkall arra, hogy leszakítsa őket. Azóta minden kizöldült. Sajnos hiányossága e képeknek, hogy nem fotóztam le az eukaliptuszfa virágát, pedig ugyebár...
A képek nem követnek semmilyen logikai sorrendet, csak egy kis tavasz, képekben.

Ezt a virágot mi a családban Kefevirágnak hívjuk, mert olyan mint egy fürdőkefe :).

Kedvencem a rózsa. Egyre több ezerszínű rózsa nyílik sok udvarban.

Ennek a fának a levele olyan mint az orgonáé. Talán még a törzse is, így egy pillanatig megörültem, ozt kiderült, hogy virága nem olyan, sajna...

És itt az akác! Legnagyobb meglepetésemre, az akácfa nem olyan mint otthon. Szép igazi fa alakja van, és csordulásig televan virággal. Ja, általában ahol van ott végig az utcában virágzik, hihetetlen illatot és látványt nyújtva.

Sajnos a virágok neveit még nem tudjuk, de majd pótolni fogjuk ezen hiányosságunkat is.
Remélem mindenkinek tetszenk a képek, sajnos az illatokat és az érzést nem tudják közvetíteni, de mégiscsak egy szikrányi ausztrál tavasz...
Ildi