2 hét

Két hete "dolgozok". Ezt azért írom, mert az egyik kezemen meg tudom számolni, hogy hány órát dolgoztam igazán. A többi tréning, gyűlés és a többi volt. A mély megnyugvást az jelentette, hogy megkaptam az ELSŐ ausztrál fizetésemet. Nem nagy, de ebből már fenn tudnánk tartani a családot. Most éreztem először biztosítottnak az ittlétünket. Érdekes, hogy kéthetente fizetnek, nem havonta, mint Magyarországon. Sok hely van, ahol pedig hetente. A fizetési papírt emailben kaptam meg, tömörítve. És jelszóval védve. Itt a fizetésed titok, csak rád és az adóhivatalra vonatkozik. Még a családod elől is eltitkolhatod. Fura egy világ.
Péntek volt, s minden hónap utolsó péntekén a cég megvendégeli a dolgozóit. Fent az étteremben és a teraszon (Mad Dog) ingyen kaja (osztriga, sushi, meg más kis falatkák) és ital (sörök, borok, pezsgő, üdítők). mindenki ott van és kiengedi a gőzt.
Hazafelé jövet egy érdekes történet szemtanúja voltam. Egy hangos csapat (három nő és egy tizenéves gyerek) borzolták a "Helyi Érdekű Vasút" utasainak magányba csüggedő csendjét. Egy állomáson úgy döntött a társaság, hogy szórakozásból nem engedik becsukni az egyik ajtót. A HÉV meg nem indult el nyitott ajtóval. Kb. egy félórát álltunk. Csönd és mindeni magánya plusz a hangoskodók. Mindenki a könyvébe, ájpodjába, ingyenes újságjába burkolózott. Kívülről láttam, hogy hátrajött egy ember, lehet, hogy a vezető és valszeg be akarta csukni az ajtót. De nem sikerült neki. A hangoskodók pedig tovább kiabáltak. Egyszercsak felállt egy utas és rájuk kiabált, hogy "Csukják be". A szájukat és az ajtót. Egyszer csak megtört a jég és a teljes utazó társaság vastapssal jutalmazta. A hangoskodók becsukták az ajtót és megfenyegettek bennünket, hogy a következőnél leszállnak. Újabb taps. Kiabálva, de leszálltak. A vezető is megköszönte, hogy megoldottuk az ügyet. Nagy kacagás és taps. És, mintha angyal szállt el volna felettünk, egy pillanatnyi csönd után mindenki feloldott. Az emberek el kezdtek beszélni a szomszédjukkal, bemutatkoztak, elmesélték a családjuk, kivándorlásuk történetét, barátkoztak. Zsongott a vonat.
Szó nélkül maradtam.
András

Jó hír!!!

Kedves barátaink Anett és Tibinek ma reggel 11 óra 48 perckor megszületett második kislányuk:

Kovács Lelle

Nagyon boldog hosszú és egészséges életet kívánunk és gratulálunk anyukájának és apukájának no meg sok erőt és örömet az jövevényhez.

Mert az élet nem mindig rózsás...

Hát igen. Akkor most jöjjön az árny oldal. És, hogy azzal kezdjem ami jobban fáj, Arika mégis szteroidos kezelésre szorul. Segített ugyan az utolsó gyógyszer kicsit, de csak kicsit.
Erről, most kicsit nehéz írni, elszorul a torkom, mert mi lehet durvább mint egy testidegen szer, de ha segít rajta, akkor meg kell próbálni. Ezért 3 napra beutalnak bennünket a kórházba. Mindezt azért mert egy "orvosnak" mindegy volt az ő állapota, és megelégedett azzal, hogy nincs látható roham. Mert nem vette azt a fáradtságot, hogy meg akarja gyógyítani. Mert sok más fontosabb dolga volt mint egy kislány élete.
Hát, itt tartunk. A kórházról, meg majd beszámolok. De, itt legalább van olyan orvos akit érdekli az, hogy Arikának milyen az élete és az a fő cél, hogy teljes életet tudjon élni.
A másik ugyebár András mobiltelefonjának története.
Amit röviden megtanultunk, hogy a posta megbízhatatlan. Ha véletlenül nem vagy otthon amikor a csomag érkezik, akkor sajnos a világ összedől.
Úgy történt, hogy interneten rendeltünk egy telefont, a mindenféle bónuszok meg egyebek miatt. Miután július 29-én rendeltük, augusztus 25-én elkezdtünk fészkelődni, hogy hol van. Hívom az ügyfélszolgálatot, mire tájékoztatnak, hogy biza náluk nincs. Mondom jó, akkor egy telefon számot, hogy hol érdeklődjünk.
Megvan, felhívom a számot, mondják, már 5-szőr kivitték. Kicsit elhűltem, mondom, és mikor? Mondja a dátumokat, időpontokat. Teljesen lefagyok, köztük nem egy olyan van, ahol 100%-an itthon voltunk. Többek közt mondja, előző nap reggel is volt 8,20 körül. Hát mondom, nem tűnt fel, hogy 2 autó áll a ház előtt és miért nem csengetett? Ugyanis itt az a szokás, hogy nem csengetnek, hanem kopognak. És ő nem találta meg a csengőt... Kis üvöltözés és kapcsolják a főnököt. Előadom ismét a történetem, és megnyugtatnak, hogy holnap kimegy. Ja, a történethez az is hozzátartozik, hogy a célszemélynek, reggel 9 és délután 5 között otthon kell lennie, mert csak ő veheti át. Mondom szuper, és ki fizeti ki a napot? Hát az nem az ők dolguk. Mondom és ki felel azért, hogy nem teljesítitk a kiszállítást, és ekkor fagytam teljesen le, mert ők nem felelnek semmiért. Nem az ők dolguk, ezért majd ha nem jött ki visszaviszik. Ekkor már tajtékoztam. Visszahívtam a 3-ast, mint a szolgáltatónkat és ismét előadom a sztorimat immár sokadszor, mire ismét kezdik a beazonosítást és a hülyébbnél hülyébb kérdéseket, hiszen teljesen előröl vett minket. No, itt nálam már borult a bili. Mondom ma már sokadszor beszélek velük, nem kérdezzen semmit, menjen a főnökéhez és ott tudja meg mi van, hiszen nem először hallanak rólunk ma. Hát, hosszas, azaz 15 perces várakozás után beleszól, hogy ha holnap még egyszer kiviszik, akkor beszéljünk már holnap. Így ért véget az első nap. De másnap nem hozták ki. Mert, már vissza s küldték a központba. Ismét telefon, előbb a posta, megtudom mi van, hívom a 3-ast. Ismét tegnapi cirkusz, végigcsináljuk az egészet és kb fél órás ide-oda tolizás után,megvan a válasz. Menjünk be az első 3-as képviseletre és vegyünk egy új telefont és a régit ő itt és most törli.
Bementünk megvettük, de már ott figyelmeztettek, hogy ebből még lesz gubanc, mert a rendszer nem tudja azonnal törölni a régi rendelést, így olyan mintha társ számot vennénk. Pedig látja, hogy ott van megjegyzésként a törlés.
Mire 4 napja megjön az e-számla, melyen két telefonszám áll és az elsőért is fizetni kell a 29AUD-nyi előfizetést. Ismét telefon, ügyfélszolgálat, mondom mi a gondom, olyasmiért akarnak tőlünk pénzt, amit soha nem fogtunk a kezünkben. Kb 6-szor mondtam el ugyanannak a nőnek ugyanazt a sztorit hatféleképpen. Kicsit ideges lettem a végére. Mondom adja a főnökét, mert ez így nem megy. Hirtelen csend, mindjárt átnézi, várjak egy kicsit. Vártam úgy 10 percet, mire visszakapcsol és vagy 15-szőr elnézést kér, mondja, hogy mindent megoldott átvezetett.
Szóval, így jártunk. Az ügyintézés néha igen nehézkes.
Röviden ennyi. Kicsit még el vagyunk kenődve, de ez van.
Ildi

Meglepetééés-Boldog Szülinapot Anyuci!

Kezdjem a végével. A kronológiai hűség miatt. Hazajöttünk a moziból és ez a fincsi-meglepetéstorta várta Ildit.A gyerekek a szobában csendesen toporogtak és felkiáltottak "meglepetééés-boldog szülinapot Anya!" Linda improvizálta a tortát, de hát ezek a hirtelenötlet dolgok a legjobbak. És nagyon profi volt. Linda. A torta meg finom.Történt ugyanis, hogy megnéztük a Múmia 3-at. Tökéletes kalandfilm a maga műfajában, szerintem jobb, mint az Indy4, Ildi szerint nem volt jobb, de hát a Harrison Ford számára elég nyomós érv (kedvenc színésze). Előtte megittunk egy pohár sört, persze én sem típusban, sem méretben nem azt kaptam, amit rendeltem, de hát az ozzi vendéglátás nem a világ csúcsa.
Persze azért volt időnk erre, mert az előbbi előadást lekéstük volna, mert pont parkoltunk, amikor hívtak Andrásék, hogy bömböl a riasztó a házban. Magától kapcsolt be, de mivel nem használjuk, a kódra sem emlékeztünk, bár elég közel álltunk hozzá. Persze hívtuk a tulajt, aki mindenről tudott, mert értesítették. Mindegy, akkor a két mozi között megvacsoráztunk. Nem írom le mi volt, mert akkor a blog kulináris örömöktől lenne teli, s én inkább azt szeretném, hogy az írásnak örvendjetek.
Minden úgy indult, hogy korábban hazajöttem, meg volt beszélve a főnökeimmel. Az étteremben beszéltem meg velük, ahol kb. 1.5 órát eszegettünk, sörözgettük, dumcsiztunk. Ha belegondoltok, hogy 9.30-tól 4-ig voltam bennt, nem is olyan ijjesztő ez az ebédszünet. A mai tréning már símább volt, érződik, hogy sok évnyi tapasztalat deresíti halántékomat, ámbár sok újdonságot is tanultam és ez is örömöt okozott.
Persze reggel munkába menni nem a legkönnyebb dolog, de jó, mert sokat lehet olvasni. Most pl. Gavin Menziestől olvasom az 1434-et, amiben azt fejtegeti, hogy a kínaiknak köszönhetjük a reneszánszt. Mona Lisa hátán Made in China...
Na visszatérve a napunkhoz, jól indult, jól végződött.
Ja, Ildi azt mondta, hogy látva ahogy meglepték a lányai, élete legboldogabb szülinapja volt!
András

Vasárnapi sütögetés

Napra pontosan emlékszem, hogy tavaly másnap, hogy turistaként megérkeztünk, meghívtak egy hasonló "tavaszköszöntő" sütögetésre, itteni szóhasználatban barbizásra. Akkor találkoztunk először azokkal az emberekkel, akiket általában egyhuzamban olvastunk, s tapasztalataik fontosak voltak életünk nagy döntésének meghozatalában. Akkor egy héttel korábban volt az esemény, hasonlóan szeles napon. S, hát persze, megismertük olyan embereket is, akik nem írogatnak, de azért meghatározó, szimpatikus személyiségek errefelé. Jó volt, hogy azonnal befogadtak, miképpen ez a kontinensnyi ország is megteszi velünk.
Az ételmennyiséget elszámoltuk, túl sokat készítettünk elő, jött belőle haza is. Persze előfordulhat, hogy sütögetés mellett az ember gyereke a fejére nő, de hát itt 365 nap a gyereknap. Ezt a képet András (alias Mófarguru) készítette.Aztán Arika szavaival élve sárkányt teregettünk. A szél tökéletes volt erre, a sütögetés-evésre már nem annyira. Napok óta várt erre az alkalomra. Felszabadult és boldog volt, fantasztikusan irányította.
Persze a sárkány kiszabadult fogságából és repült néhány száz métert önállóan. A lényeg, hogy 2 fára kellett felmászni érte. De, legalább a lányom büszke volt rám. Aztán játszótereztünk is egy picit. Jó volt a hétvége, pihenten megyek holnap "dolgozni", ahol egy hetes térinformatikai fejtágítás lesz.
András

Első munkahét

Túl vagyok az első munkahéten. Azt kell mondanom, hogy tetszik a hely, ahol dolgozom. A feletteseimnek is bejön, hogy a betanító feladatokat magabiztosan elvégzem. Egy-két kisebb feladatot is kaptam, volt szerintem olyan is, ahol azt tesztelték, hogy mi van akkor, ha túllépem az időt, de azzal nem számoltak, hogy kreatív emberkék vagyunk, mi magyarok és egy-két automatizáló beállítással, mindig megvoltam időre.
Ami jó hír, hogy úgy néz ki, hogy Ildinek is fog csöppenni egy kis bedolgozói munka, a tegnap beszélem róla a főnökkel.
Kedden Brisbane-i utazás volt, hát, nem egy leányálom oda-vissza repülni egy nap. Ez 2+2 óra repülés megy 1.5+1.5 óra ki a reptérig. Hát gyerekek, ott az első, ami mellbevágot, az a meleg és a páratartalom volt.A fenti képet Zara készítette. Ők, most épp ott vannak. A Hema térképész cégnél voltam tárgyalni, majd utána meglátogattam Juditékat és kivittek egy mesterséges plázsra. Nagyon jól éreztem magam. Az érdekes az volt, hogy a GPS ellenére túlhajtottam a reptéri lehajtón, ennek ellenére nem izgultam. Azt vettem észre, hogy 4 hónap után egyre kevesebb dolog miatt stresszeli az ember magát. Kezd bejönni az, amiért itt vagyunk. És ez jó.
András

Google + első munkanap

Ma egy jó napom volt.
De előtte megcáfolom Kotler úr marketing elméletét, hogy az elégedetlen vevők átlag 10-20 embernek mondják el a panaszukat. A blogunkon volt egy reklámcsík. De:

Kedves Andras BOGDANOVITS!

Nyilvántartásunk ellenőrzésekor arra a megállapításra jutottunk, hogy
az Ön AdSense fiókja nagy kockázatot jelentett AdWords hirdetőinkre
nézve. Ha fiókja továbbra is megjelenítői hálózatunk tagja marad, az a
jövőben pénzügyi kárt jelenthet hirdetőinknek, ezért fiókját
letiltottuk.

Ezt a lépést hirdetőink és az AdSense többi megjelenítőjének az
érdekében tartottuk szükségesnek, ezért kérjük megértését. Döntésünk
nyilván kellemetlenséget okoz Önnek, így előre is köszönjük türelmét és
együttműködését.

Amennyiben kérdése van az általunk végrehajtott lépésekkel vagy a
fiókjával kapcsolatban, kérjük, ne erre az e-mailre válaszoljon. A
következő címen talál további tájékoztatást:

Úgyhogy Kedves napi 80-90 olvasó, Önök kockázatot jelentenek a cégbirodalomnak. Nos, ne kockáztassuk szegénykét. Persze a mai Index is hozott egy cikket a témában: http://index.hu/tech/net/gov2008/

Még az is lehet, hogy ha feldühít, akkor bojkott lesz belőle a részemről.

Első munkanap. Rögtön tisztáztam, hogy holnap nem megyek be. Mit gondoltok, mi a válasz? Nos? Ausztráliában vagyunk. No worries, a kiképzés második napját megcsinálom 2 hét múlva. A mai nap ismerkedéssel telt, a munkakörnyezet bemutatásával. Kellemes volt. Megkaptam az iróasztalomat, jelszót. Meg 4-5 előadó különböző oktatást tartott, hogyan kell az intranetet használni, miként működik a parkoló, mikor lehet lemosatni az autót cégen belül, honnén kell felvenni a leveleket, merre van a saját (szubvenciónált) kávézó és étterem (az egyik pulton volt egy nagy doboznyi játék), mit lehet a tornateremben sportolni, melyik nap jön a vállalati masszőr és hol van a tetőn a kispályás focipálya. Mindenki nagyon kedves volt, kivéve egyszer, amikor szerintük túl mogorva képet vágtam a céges fotóhoz. Aztán jött egy áramszünet, a régi dolgozók se láttak még ilyet, majd mindenkit hazaküldtek. Ja, a szomszéd íróasztalnál űlő térképész neve nemes egyszerűséggel Hunor volt. Rajta kívül van még egy magyar térképész ott, így 10%-nál nagyobb kisebbség vagyunk. Az angol jól ment. Az első 1-2 órában 90%-ot értettem, majd utána 80%, és így tovább. A végén már a magyarral is gondok voltak. Na, nem, de hát nagyon igyekeztem. Hiába, ha kifárad az agy... Persze, ha már nem tudsz figyelni, egy mosollyal meg egy thanks vagy jesz-el még túl lehet élni bármit.
Holnap repülök Brizibe, maszek munkát szerezni a zasszonynak. Mivel korán kelek (5-kor indulok az Avalon reptérre), hamarosan megyek csicsikálni.
András

Kirándulásról röviden

Ma arra gondoltunk, hogy elmegyünk megnézni egy nagyobb bevásárlóközpontot (Frankston, ha valakinek nem ugrik be, itt ment a jogsi-buli).
Aztán telefonáltak a barátaink, hogy nem mennénk kirándulni. És összeszedtük magunk és elindultunk.
Ez a Google Maps-en a Cape Schenk.
A képek magukért beszélnek. Nekem egy életreszóló élmény volt. Odalent egy hullám átlépett felettünk, így kissé ázottan jöttem haza. Délután pedig sütögettünk egy jót. Holnap első munkanap. Rövid voltam?
András

Ismét Arika

Tegnap voltunk ismét a korházban. Sajnos a korábbi nemtörödömség miatt Arika agya folyamatosan túl van pörögve. Ha időben kezelték volna már rég lehetne normális élete. Szóval, ismét egy gyógyszert adunk a csomaghoz, igen kicsi mennyiségben, és nagyon de nagyon reméljük, hogy működni fog, mert, ha ez sem megy akkor sajnos jöhetnek a szteroidok. Valahogy nem a legrózsásabb perspektíva, de annyi jót tettek már vele, hogy elkezdtem végre bízni. A Frisium Arika életébe visszahozta a színeket, remélem, hogy az új gyógyszer vissza adja a mi kis jókedélyű Arikánkat. A lényeg az, hogy ha sikerül lelassítani a kis agyát akkor végre ismét a saját ritmusában fejlődhet és a tanulás meg minden egyébb téren szárnyalni fog míg utol nem éri önmagát.
Hát, ez van, marad a remény, hogy sikerül durvább módszerek nélkül megfogni a Bestiát.
Közben meg pörög az életünk! Megérkeztek Zaráék, így most igencsak nyűzsi van minállunk... De, nagyon, de nagyon örvendünk nekik!!! Olyan jó őket látni, tenni-venni, rendezkedni :)! Magunkra emlékeztet! Hétfőn repülnek Brisbanebe két hétre a Juditékhoz. Aztán ismét visszajönnek, hiszen Márk elkezd dolgozni!!!
Ami pedig Andrásékat illeti, felcsaptam fordítónak és megnéztünk pár éttermet. Úgy néz ki, hogy lesz befutó, így az ők életük is lassan normalizálódik és ők is el tudnak indulni a saját útjukon. Nagyon remélem, mert igencsak ki szeretném próbálni a Mófargurú konyháját.
Hát, így zajlik az élet. Közben már csak egy darab hét maradt az iskolából és jön a várva várt vakáció. Közben rájöttem, hogy a befizetett 45 dolcsi, visszavándorol hozzánk, mert le fogják vonni Luca első negyedéves tandíjából, ami igencsak jólesett.
A gondjainkról meg annyit, hogy a következő bejegyzés András telefonjáról szól majd. Hogy azért itt sem műxik minden olajozottan.
Közben hívták Andrást a Lonely Planettől és mégsem 22-én kezd hanem most hétfőn! Ugyanakkor kedden Brisiben lesz tárgyalni egy rövid nap erejéig. Reméljük lesz is munka belőle, számomra.
A még beszerzendő listánkra az elmúlt két meleg nap, felíratott a listánkra egy mélyhűtőt és egy póthűtőszekrényt a folyadékoknak, nyárára meg egy légkondit.
Ildi

Oktatás és társai 2.

Hogy szavamat ne felejtsem, itt a folytatás.
Köszönöm a kiegészítéseket. Bár Csilla, nem kaptam választ és igencsak kíváncsi lennék. Ivettnek itt az oldal, lehet pötyögni, szitukat és látni fogod, hogy a gyerekek számának a növekedésével az egy gyerekre leosztott pénz is több lesz (http://www.familyassist.gov.au/internet/FAO/fao1.nsf/content/online_services#2).

Akkor folytatnám ott ahol abbahagytam.
Iskola
A legnagyobb kérdés, mi lesz az iskolás korú gyermekkel.
Akkor először egy helyzetjelentés a Victoria állambeli szabályokról.
Az iskolába menetelről, már beszéltem. Amikor már ott van a gyerek az első évet úgy hívjuk, hogy Preparatory year, azaz előkészítő év. Ezután jön az első, második ... egészen a hatodikig. Ezt hívjuk Elemi Iskolának. Eddig lényegében mindegy hova jár a gyerek, azaz majdnem mindegy, ezután jön a Secondary, azaz Középiskola.
Mielőtt bárki iskolába menne, van egy nagyon, de nagyon nagy kérdés. TUD-E a GYEREK ANGOLUL? És a bajok itt kezdődnek. A nagyobbakkal általában, ha már elfogadták, hogy egy új élet kezdődik, a hírek szerint nincs gond. Előbb gyorstalpaló egyf él évig nyelviskolában, aztán mehet ahova a szülők szeretnék. De, vajon ilyen egyszerű-e ez a kissebbeknél is?

Nyelviskola
A nyelviskola, egy olvasztótégely, ahova azok a gyerekek érkeznek akik frissen vándoroltak ide szüleikkel. Itt nemcsak nyelvet, hanem viselkedési normákat és minden egyéb fontos tudnivalót kapnak a gyerekek arról, hogy ideát hogy is élnek az emberek és persze megtanulják az ország hivatalos nyelvét. A gond a fehérember gyermeke számára ott kezdődik, amikor kénytelenek vagyunk felismerni, hogy az ismeretek felére nincs szükség, csak a nyelv kellene, de azt másképp is fel lehet szedni, és hogy emiatt ezen iskolák összetétele igencsak kibillen a számunkra egzótikusnak nevezhető országok javára. Azaz könnyen meglehet, hogy az amúgy is meghúrcolt, sok változáson és megpróbáltatáson átesett szőke-kékszemű gyermekünk egy olyan közösségbe kerül, ahol egyszerűen elveszti a talajt a lába alol. Például, megtapogatják, és csodájára járnak, amit nem minden kisgyerek (a mi kis magánszférát tisztelő kultúránkkal) képes elviselni. Ekkor jön, a véget nem érő betegség és tiltakozás. Vagy, egyszerűen semmi gond sincs. Gyereke válogatja, de mielőtt bárki erre a megoldásra fanyalodna, jól gondolja át, milyen is a gyermeke. Megtud-e majd ezzel a teherrel bírkozni?
Hogy miért jön egyáltalán ez szóba, azt majd most ecsetelem.

Iskolai befogadó program
Kétféle iskola létezik e szempontból. Egyik, ahol a gyermeknek minimális angol nyelvtudással kell rendelkeznie, vagy mehet nyelviskolába mielőtt befogadják, a másik pedig az az iskola fajta amelyiknek van egy úgynevezett "English as Second Language" programja, ami annyit jelent, hogy az angol, mint második nyelv. Ezek az iskolák komoly integrációs programmal rendelkeznek. Jár hetente nyelvtanár és folyamatosan követik a gyerek fejlődését és integrációját. Ezekben az iskolákban nem baj, ha nem tud a gyerek angolul, DE mivel felvállalják ezt az integráció szerepet, általában nem a legerősebb iskolák. Azaz, jellemzően, a harmadikos korosztályig iszonyat sok a gyerek, fölötte meg megfeleződik, hiszen a suli, ellátta feladatát. Szóval, ha valaki sokra vágyik, nem árt a gyereket két-három év után tovább vinni.
Arika egy ilyen iskolába jár, és maximálisan meg vagyunk elégedve azzal, amit érte tesznek. Azt viszont már többször is leírtam :).
Csak egy összegzésként. Ha úgy gondolod, hogy gyermeked finom lelkű és nem az az igezi nyomulós, jég hátán is megélő típus, akkor ne vidd nyelviskolába, hanem keress egy ilyen iskolát, ahol van ESL program, ha egy mukkot nem ért és az iskola nem segíti, akkor nagyon nehéz lesz az élete. Volt rá példa, ismeretségi körünkben. Hiába jó a suli, ha nincs felkészülve arra, hogy befogadjon így.
Akkor tovább.

Iskola fajták évfolyamok szerint
Nagyon röviden. Kétféle irányvonal van. Egyik ahol olyan osztályok vannak mint Magyarországon. Korosztály szerint növekvő, illetve a vegyes osztályok. Azaz itt van alsós, középsős és felsős. A végzősöknek minden iskolában megkülönböztető póló, vagy bármit hordanak, általában, jelezve, hogy végzősök.
Annyit még, hogy az alsósok a prepesek, elsősök és másodikosokból állnak. A harmadik, negyedik teszi ki a középsőt és az ötödik, hatodik a felsőt. Arikát nézve, azért jó, bár egyáltalán nem vagyok ennek a vegyesfelvágottnak híve, mert van ideje utolérnie magát. Azaz, még véletlenül sem lesz megbélyegezve, hogy visszamarad, ha kell. De, hogy csak még valamit megjegyezzek, itt nem olyan szigorú az osztályok közötti vándorlás. Unokaöcsém annó, hét évesen érkezett és egy rövid nyelviskola után, elkezdte a sulit, és hogy utolérje saját korosztályát, évente végzett 2 évet. Persze van sütnivalója is, de ezzel azt akarom mondani, hogy ne keseredjen el senki, ha visszasorolják a gyereket az elején, mert ez nem jelent semmit. Utolérheti önmagát, sőt.

Iskolafajták, tulajdon szerint
Vannak magán és vannak állami iskolák.
Erről nem írnék túl sokat, mert ezer és egy helyen olvasni róla. Csak egy saját észrevétel. Minél kinnebb, azaz távolabb van egy magániskola a központtól, annál olcsóbb, még akkor is ha igencsak jó nevű! Azaz, míg egy elemi osztály a központ közelében 8-10ezer dollár is lehet évente, úgy ez kinnebb a mi környékünkön, 3-5ezer dollárba kerül. Azért írtam határokat, mert minden elvégzett évvel, nő a fizetnivaló összeg, és csakis elemi iskoláról beszélek, a felsősök ára sokkal több. Pl. a környékünkön, egy középiskolás végzős kb 16ezer dollárt jelent egy évben, bennebb, meg nem is mondom mennyi...
És akkor van egy kis luxus is az egészben. Elemi iskolába nincs ösztöndíj a magániskolákban, vagyis az általam megnézett huszon akárhány iskolában nem volt csak középiskolai ösztöndíj... Szóval, igazi luxus tud lenni.
Az állami iskolákban az egyenruha általában nem szigorú, azaz, az iskola szinei kell legyenek, de nem kötelező a kétszer, néha háromszor annyiba kerülő egyenruhaboltos verzió. Tudomásom szerint a magániskolában ezt is kicsit jobban megnézik.
A másik gond a magániskolákkal az tud lenni, hogy néha drágák, de nem jók... Szóval, érdemes beleolvasni a tantárgy ajánlóba, meg az éves teljesítmény beszámolót is érdemes átböngészni. Minden valamirevaló iskolának van honlapja, amelyiken publikusan olvasható ez az iromány. Ennek ellenére, ma Melbourne-ben az igazán jó iskolák még mindig magánkézben vannak. Messze, nagyon messze komolyabb teljesítményt nyújtanak mint az állami iskolák! Nagyon ritka a jó állami középiskola. A tapasztalat, hogy a magániskolába járó gyerekek minimum 60% kap egyetemi helyre ajánlatot, míg az állami ikolák, gyakran alig 10-20% ot képesek elérni.
Összegezve, szerintem, elemi iskolában nem nagyon érdemes magániskolát választani, mert nem nyújt sokkal többet, de pénzbe kerül. DE nem merem azt állítani, hogy nem adom esetleg 1-2 év múlva a lányokat magániskolába... Viszont hetediktől igenis számít, hogy hova jár a gyerek, ha elvárásaink vannak vele szemben és itt bizony a magániskolák, messze jobban teljesítenek.

Nőnemű vagy hímnemű...
Még volt valami ezen kívűl, de ha felnégyelnek akkor sem jut eszembe...
A kérdés azért jogos, mert vannak lány és vannak fiúiskolák. És vannak koedukáltak. Hogy melyik a jobb, nem tudom. Majd idővel saját tapasztalato írok, de most nincs érvem egyik mellett sem. Csak annyit fűznék hozzá, hogy érdekes mód, azok az iskolák amelyek később specializálódnak, az elemiiskolai szolgáltatásaikban legtöbbször koedukáltak.

Megvan!
Eszembe jutott!!! Végül annyit fűznék hozzá, hogy a legtöbb iskolában a kissebbeket védik, hiszen az ötéves és a 12-13 éves (ha jól számolom...) között igen nagy a különbség! Azaz, az iskoláknak szabályzatuk szokott lenni, miszerint az iskola bizonyos területein csak kicsik tartózkodhatnak. Nálunk így van, és több helyről is hallottam, hogy így védik a kicsiket. A kicsik mehetnek a nagyokhoz, általában, de fordítva nem. Oh, és csak még egy gondolat. Nem láttam még olyan iskolát errefele, amelyiknek ne legyen 2-3 esetleg több kiépített játszótere, esetleg homokzó a kicsik részén, csúszda, mászoka, stb. mindegyiken. Szóval, van lehetőség a tombolásra.
Majd valmikor leírom Arika egy napját és akkor érthető lesz a játszóterek létjogosultsága.

Most megyek, mert húz az ágyam!
Ildi

Jogsi

Megvan!!!
Megvan a jogosítványom!
Ildi

Oktatás és társai 1.

Ha már nincsenek olyan nagy események, akkor kicsit vissza a lerágott csonthoz. Jaja, dehogy nincs! Ma este érkeznek Andrásék, aki volt ausztrália.net-es találkozon az utóbbi 1 évben az ismeri őket, de róluk, csak annyit, hogy éttermet szeretnének nyitni ideát és nem is akármilyet, de erről talán majd később.
Szóval, az elmúlt 1 hét az átrendezkedés jegyében tellett, hiszen hamarosan itt vannak Zaráék is!
És akkor vissza a témához. Amikor én kezdtem el olvasni blogokat, a legkevesebbet az oktatásról írt mindenki, részben mert nem nagyon volt gyerek, részben mert nem tűnik olyan fontosnak, hiszen ha már itt vagy akkor úgy is csinálni kell, azaz mindenn kiderül.

Childcare - Occasional care - Family daycare
Az első fázis a childcare -rendszer. Ide már egész pici baba, azaz 6 hetes kortól fogadnak gyerekeket. Hogy ez miért jó vagy nem, erről volt a minap egy jó kis vita a Calmbllog olvasótáborában. Az angolszász világban a gyerekek teljesen más státuszt élveznek. Általában mindent megkapnak, de egész pici koruk óta külön életet élnek. Értem ez alatt a külön élettér, és a korai "lepattintás" az itteni bölcsibe (Child care). Szóval tűnhet ez embertelennnek, de itt egy bizonyos réteg körében ez normális. Van azonban e fölött és alatt is egy-egy réteg. Az alatti réteg azért marad otthon, mert a fizetése szinte teljesen rámenne a bölcsi-óvira, így inkább marad, mert győz a gyerek és a háztartás. Ezekben a családokban nagyon hamar megvan a három gyerek, többek között azért is, mert tudomásom szerint a három gyermek után a családtámogatási rendszer is komolyabb védőhálót és pénzt jelent. Gyakran azonaban ennél lényegesen több gyerek is van. A bevándorlók, de még a bevándorlók leszármazottjai sem nagyon vehetőek e kalapba, mert azt látom, playgroupokban meg másutt, hogy ők általában a hozott szokásaik szerint nevelik a gyerekeket, még akkor is, ha időközben angolszász is keveredik a családba. A felső réteg alatt az értelmiségiebbeket értem, de sajnos ez a réteg is megoszlik és igen gyakori a gyerekek úgymond otthoni "elkülönítése", csak itt a gyerekek jobb iskolába járnak és a szülők az iskolától várják a nevelést... De van egy olyan réteg is aki szerepet vállal a gyerkenevlésben is.
Szóval, hacsak nem muszály visszamenni a munkába anyagi okok miatt, és itt nem beszélek a karrierista anyukákról, akkor azért itthon maradnak 5 évet a gyerkekkel. Ez sem telejsen így van, de majd mindjárt magyarázom. Általában, legalábbis a mi környezetünkben, a gyerekek viszonylag gyorsan egymás után jönnek, ki tudja talán pont az otthonmaradás miatt. De amint a gyerekek 4 évesek lesznek az anyukák többsége valamilyen részidős munkát vállal. Ez többnyire a megőrülök otthon és az önbecsülés visszanyerését célozza meg, és ha már mindenki iskolás, meg is marad, komoly anyagi támogatást is jelentve a családnak. De, követ ne vessen senki arra aki otthon marad, mert bíz Isten! gyereket nevelni kitesz két állást is. (időnként robotmunka is- András)
Szóval, visszatérve a chilcare-re. Van jó is és rossz is. A jóban foglalkoznak a gyerekekkel. A rosszban, csak elvannak. A legtöbb helyre vinned kell a saját kaját és pelenkát, és ugyanannyiba kerül mint az amibe nem kell. Egy szó mint száz, oda kell figyelni hova viszed a gyereket, és amint megérkezel ide ki ez kell legyen az első dolgod, mert a jó helyeken várólista van. E megoldás mellett az alkalmi munkát vállaló anyukáknak, illetve a tanuló anyukáknak ott van még opcióként az occasional childcare. Ha nem tévedek, ez heti max 20 órát jelent, te osztod be, hogy mikor és fillérekbe kerül. Előre kell foglalni az adott időpontra a gyermek helyét. Ezen kívül még van a family day care, de sajna erről túl sokat nem tudok. Azt viszont igen, hogy az ilyen helyekről szólnak a tévéztetős, nemfoglalkozom sztorik, azaz itt is jól meg kell nézni kire bízod a gyermeked.
A childcare esetében van állami támogatás. Az állam a fele pénzt vissza adja év financiális év végén, de előbb meg kell finanszirozni.

3 éves kidergarten vagy preschool
Ezután, ha már három éves a gyerek jöhett az úgynevezett pre-school, azaz kindergarten. Ez nem olyan mint a 4 éves program. Foglalkozásában igen, de egyébbként nem. Hogy tisztább legyen. A háromévesek, sokkal kevesebbet, azaz heti 2,5-3 órát járnak ugyanannyi pénzért mint egy év múlva heti 12-őt, ha jól számolom. De ezekről az óraszámokról, majd hamarosan még beszámolok, mert Luca megy jövőre a 4 éves programba. Azaz drága. De, a gyerek közösségben van. A tapasztalat az, hogy ahol van 3 éves program, ott általában a 4 éves program sem rossz. Sajnos nagyon nehéz bekerülni a 3 éves programba mi is csak véletlenül kaptunk helyet, mert valaki visszamondta. Szóval, itt is még mielőtt bármi mást csinálnál, előbb foglald le a gyerek helyét, még akkor is ha jövőre menne kinderbe. Azaz, ez sem egyszerű és drága. Viszonyításként, mi heti 2,5 órért fizetünk egy negyedévre, azaz 10 hétre 160AUD-t és ez nem drága! Míg a jövő évi kinder program, 175AUD lesz negyedévenként. Akkor tovább. Tudni kell, hogy a kidergartenen kívül, a hároméveseknek már nagyon sokféle programot találsz, ha van pénzed és kedved hurcolászni a gyereket. Mi pl tündértáncolni járunk. Bulis köntösbe öltőztetett gyerkbalett. (az oktatónéni is ilyenbe öltözik, legyen egy kis bulis dolog az apukáknak is -András)És persze úszunk. De erre még visszatérek.

4 éves kidergarten vagy preschool
Az iskola előtti utolsó fázis a 4 éves kinder. A legfontosabb tudnivaló, hogy ide akár két évet is járhat a gyermek, iskola előtt. A váltó dátum valamikor március-április táján van, ha valakit érdekel, megérdeklődöm. Szóval, aki e dátum előtt született mindenképpen iskolába kell menjen. Szóval, minden iskolás 5 éves minimum, de lehet 6 is.
Ez a kindergarten, már egészen komoly iskolai előkészítő. Intenzíven foglalkoznak velük, már ha jó helyre adod be a gyereket. Itt is érvényes az a mondat, hogy a gyerek születése utáni első dolgod az legyen, hogy menj be a városházára, és irasd fel a gyereket a kindergartenes várólistára. Ez az egyetlen majdnem garancia arra, hogy bekerülsz. Azért nem garancia, mert semmit sem garantálnak. Tudni kell, hogy míg a 3 éves programok a különböző intézmények saját indítványozásai, úgy a 4 éves program az egy államilag és központilag vezényelt dolog, ergo nem a kinderben, hanem a városházán pályázik a gyerek egy helyre. Szóval itt sincs könnyű helyzetben a szülő. Ja ezen a foglaláson lényegében bármikor változtathatsz. És persze mindennek van díja. Valami 20AUD volt a pályázat, most meg 45AUDba kerül a regisztrálás, de ez van. A negyedév meg 175AUD lesz. Hogy erre van-e valamilyen támogatási rendszer, nem tudom. A childcare esetében van. Az állam a fele pénzt vissza adja év financiális év végén (júliusban).

Egyéb tevékenységek

Playgroup
És ezen kívül a legáltalánosabb foglalatosság, a playgroup. Azaz játszócsoport. Ez jó az anyukáknak is és a gyerekeknek is, és fillérekbe kerül. 3AUD egy alkalom, és van valami 20 AUD körüli biztosítás is, ha bármi történne. A playgroupok általában a kindergartenek közelében vannak, vagy pont bennük, amolyan gyerekcsalogató, egésszen jól felszerelt csoportszobák, konyhával, meg sok sok játékkal. Még a legrosszabb helyen is akad csúszda, bicikli, és sokféle játék, legfennebb kopottabbak. Mi járunk is egybe, mert többre nem futja időnk, de egy jó kis társaság gyűlt össze. Ez a tevékenység a gyermek születésének pillanatától elérhetőek, és bizony a többi anyuka tapasztalata kincs lehet egy kezdő anyuka számára.
Egyszerre több playgroupba is járhatsz, de a biztosítást csak egyszer kell kifizetni.

Minden egyéb
Általában egy foglalkozás itt a környékünkön 5-15 esetleg 20AUD-ba kerül. A legtöbb helyen 8AUD az általános tarifa foglalkozásonként. Ennyi az úszás és a tánc is, de még egy karate edzés is. A foglalkozás természetesen itt még max 45 percben értendő. Hiszen még kicsik.

Azt hiszem itt zárom soraim, az iskolába menetelről a következő bejegyzésben.