Tél van

Itt legalább is. Annak is a vége. Úgy döntöttünk, hogy nézünk még egyszer havat. Igaz a cserkészek rendeznek egy buszos kirándulást, de az túl korán indul, s Arikának a mostani gyógyszerváltásnál több pihenésre van szüksége. Mára elkéreztettük az iskolából, és háromnegyed tizenegykor el is indutunk a hegyekbe. Az kb. 2 óra utazásra volt. Az utolsó városkában vettem lencsevégre ezt a képet, biztos valami helyi szörnyeteg lehet.
A belépő a hegyre 25$ volt és nem volt szükség hóláncra. Béreltünk szánkót és hótaposót. Az elején a központ mellett, majd kicsit odébb is kipróbáltuk a pályát.

Az alábbi kép apa és lánya közötti versenyszánkózást mutatja be.

Itt egy hógolyózás pillanatai következnek. Ari nagyon vágyott egy hócsatára, egész úton emlegette.


A végén, indulás előtt az önfeledt vidámság pillanatai. Magamról is ugyanezt tudom mondani, nem emlékszem, mikor tudtam utoljára ennyire kikapcsolódni, ellazulni, pedig csak néhány röpke órát voltunk ott. Persze hóembert is építettünk.

Persze hazafelé mindhárman elaludtak körülöttem, én csak szelltem a kanyarokat a csodálatos tájon. Képzeljétek, 30-40 m magas fák, alattuk őspáfrányos, olyan 1-2 m-es páfrányokkal. Mintha egy más világban jártunk volna. Nem lepődtem volna meg egy T-rex bőgésen sem. Már odafele észleltük, de hazafelé meg is álltunk egy kis horgásztanyán (pisztrángot és lazacot lehet fogni) és vettem egy füstölt pisztrángot. Most pedig blogírás közben egy isteien finom újzélani citromfagyit eszek, nyami-nyami.
Holnap az új autót visszük a útalkalmassági vizsgára (ez kell a beíratáshoz), majd Lucust oltásra.
András

+egy 1 autó

Mint egy Oscar-díjosztón, hadd kezdjem a köszönömökkel. Mindenek előtt köszönöm a tegnapi gratulációkat, mind a blogon keresztűl, mind a telefonon keresztűl érkezőket. Nagyon jól estek, tényleg nagy lépés előtt állunk. Belegondolva, 12 éve nem voltam alkalmazott. De, menni kell és menni fog.
Másik köszönöm a mai napon Petinek, mert velem töltötte a napját, hogy segítsen egy második autót venni. Szakértő szemmel az autókat segített választani, de az árverésen is ő volt az alapozás. Az autókat meg lehetett tekinteni, előtte egy óriási parkolóban. Az autók nyitva voltak, de nem lehetett beindítani. Menet közben csak közvetlen eladás előtt láthatod. Hát volt egy-két füstölő csotrogány. A kiállított járgányok egy része nem is rendelkezett érvényes regisztrációval, volt olyan, amelyiknek az érvényessége aznap járt le. Begurultak egy hangárba és 2-3 perc latt elkelltek. Párhuzamosan 5 aukció ment. Hát, nem volt semmi, maximum az árverésvezető lélegzetvételét értettem, a szöveget, ami 15-20 másodperces szavakból állt, már nehezebben. A végén már ürült a tér, vétel semmi, persze volt vagy kettő, amelyik visszafordulhatott volna egy körre, mert megfelelt volna. De, hát dönteni 1 mp van. Na, de lett belőle egy bordó Hyundai. Igaz, hogy 2600$-os licettel nyerük meg, de a tulaj eredetileg 3300-at szeretett volna érte. Az árverés lebonyolítói közvetítettek az alkuban, ismét Péteré volt a nagyobb segítség ebben, s megegyeztünk 2800-ban. Erre rájön az árverés fix díja, ami 350$. Az árverések szerdánként vannak, de elöző nap is meg lehet nézni az autókat. a webcímük:
http://www.manheimfowles.com.au/
Nagy nehezen kerestünk egy bankot és kifettük az autót, s már vihettük is.
A képen nem a mi autónk látható, de a hasonlóság a valósággal nem a véletlen műve, ugyanis pont ilyen színű.
Ma időközben megjött a gyerköcöknek rendelt Dell számítógép. Az egész monitor nélkül értendő. Lassan-lassan megérett a dolog, mert mindig akkor szeretnének játszani, amikor nem szabad a gépem. És teli vagyok micimackós-barbis játékokkal már. Egyébként nem volt drága, 175$, azt is figyelembe véve, hogy jogtiszta XP is járt hozzá.
Apropó számítógép. A tegnap beszívtam egy vírust és újratelepítés lett a vége. Utána rájöttem, hogy az aktuális munkám a particióval együtt törölve. Láss csodát, az egy-két hete üzembe állított Home Server lementette a gép tartalmát. Köszönöm, Uram.
Holnap kikértük Arit a suliból és megyünk a hegyekbe havat nézni. Kb. 2 órás autóútra van egy sífutóterep, ahol szánkózni is lehet. Kb. 1400m-es hegy. Lake Mt.
http://www.lakemountainresort.com.au/

Viszlát holnap, most már jöhet egy jól kiérdemelt Heinekken+egy pihenés.

András

Sikerült, felvettek!!!

A világ legjobb útikönyve!

A sztori ami megváltoztatta az útikönyvírást

Az egész Lonely Planet sztori a 70-es évek elején kezdődött azután, hogy Tony és Maureen Wheeler befejeztek egy szárazföldi túrát Nagy-Britanniából Ázsián keresztül Ausztráliáig.
Miután megérkeztek Ausztráliába, Wheeleréknek annyi kérdést tettek fel az utazásukkal kapcsolatban más utazók, hogy elhatározták, kiadnak egy könyvet a folyamatos válaszolgatás helyett.
A konyhaasztalról a bestseller listák éléig
Otthon a konyhaasztalon írták, szerkesztették és fűzték az első Lonely Planet kötetet, aminek az "Across Asia on the Cheap" Keresztül Ázsián olcsón címet adták, és egyből a helyi bestseller listák élére került.
South-East Asia a legnépszerűbb
A következő 18 hónapos délkelet ázsiai utazásuk eredményezte a második Lonely Planet kötet megjelenését "South-East Asia on a Shoestring", amely a legnépszerűbb útikönyv lett, amit valaha kiadtak.
A nagy áttörés
1976-ban a Nepal és a Trekking in the Himalaya -t publikálták, amit aztán az útikönyvek sora követett. Megjelent Australia, Europe, Africa és New Zealand. A nagy áttörés 1981-ben jött el, amikor megjelent a Lonely Planet India első kiadása, melyet már egy tízfős gárda írt. Ez azonnal az eladási listák élére ugrott (mára már a 11. kiadása is megjelent). A Lonely Planet kiadónak ma már 500 alkalmazottja van. Több irodát tartanak fenn szerte a világban, köztük Melbourne -ben, Oakland -ban és Londonban is. Mintegy 150 tapasztalt utazó járja a világot és írja a könyveket.
Bárhogy is növekszik a cég, a hangsúlyt a pontos információkra és a profi szerzőkre fektetik Tony és Maureen Wheeler még mindig saját kézben tartják a céget (a tavaly a BBC megvette a cég 75%-át, András), és sok időt töltenek úton, új könyveket írnak és garantálják az elkötelezettségüket a minőségi információk mellett, melyet minden Lonely Planet könyv tükröz.
És miért "Lonely Planet"?
Ez egy sor a "Space Captan" című Joe Cocker és Leon Russel dalból a "Mad Dogs and Englishmen" című albumról. Az igazi dalszövegben lovely planet volt, de Tony félreértette.

András

Szombat-Vasárnap

Nos, a szombat reggel megint jogsipróba. És sikerült! Hát elég fárasztó, mondom azoknak, akik még előtte vannak, ugyanis július 1.-től megváltozott a vizsga errefelé. Ugymond szigorúbb lett.
A végén értékelt és megjegyezte, hogy az indulásnál nem volt elég határozott a headcheck. Egy parkolóból indultam ki, bal és jobb oldalon autó állt, mögöttem bokrok. Mit csekkoljak? Na, mindegy.
Délután meg elugrottunk cserkészkedni a lányokkal.
Vasárnap kirándulós program lett volna, de láttuk, hogy a lányok eléggé fáradtak, ugyhogy pihivel indult a nap. Amíg aludtak, kiugrottam a Coles-ba egy kis kontinentális frankfurti virsliért, Arika azt szeretett volna reggelizni. Aztán kényelmesen elindultunk a ScienceWorks-ba, ahol a gyerekek az urak. Mindent ki lehet próbálni. Azért a szülőknek se rossz. Az alábbi makett főleg LEGO-ból van.Holnap reggel irány állásinterjúra (Lonely Planet), majd beszámolok róla.
Más, ma hallottam, hogy nyolc év után új lemezt készít a legendás rockcsapat AC/DC, biztos lesz errefelé koncertjük is, de jó lenne...
András

Aparobot

Ha egyszer beleugrottál, nincs kiszálás. Egy-két nappal ezelőtt a gyerkőcök ágybadöngölése közben eljátszottam, hogy robot vagyok, és miközben meghibásodtam, mindenféle mókás dolgot művelek. Nem találom az ajtót, hogy kijöjjek, vagy épp nem tudok kijönni, mert széttárt karokkal nem férek ki. Néha a szekrénybe is betévedek. A gyerekek felhőtlen vidámsággal fogadták a mókát. Eddig minden rendben. A bibi az, hogy már minden este robotot akarnak látni.
Na jó, szerintem az előzmény az lehetett, hogy Arika megnézte a Csillagok háborúját (még a klasszikus IV. és V. részt), s mi többnyire vele együtt néztük és magyarázgattunk. Hűha, hogy tellik az idő. Már nem csak Mickey egér és Csipkerózsika a menű. Az érdekes az, hogy a Csillagok háborúja DVD csak angol nyelven megy. Mit mond erre??? "Nem gond". Jó, hogy nem no worries. 3 hónappal ezelőtt szó sem lehetett ilyesmiről.
Erről jut eszembe, hogy a holnapi Vicroad-os foundraising-on 3PO-an fogok vezetni, ha nem enged át. Ha már meghúz, izzadjon is.
Erről jut eszembe egy bölcseség, a jövőben kijövőknek. Hogy mi a legnehezebb. Most, 3 hónap után. Állandóan váratlan döntési helyzetbe kerülsz és főleg ismeretlen helyeken, ismeretlen szitációkban ez nem könnyű. Én most keztem egy kicsit kifáradni ebben a témakörben. Térképész létemre akkora eltévedéseket produkálok, hogy nem emberi. Egyszerűen vannak gyorsan hozott rossz döntések. De legyen ez vásárlás, vagy bármi. Lehet, hogy ettől fogunk megerősödni és át is kell élni ezt a katarzist, átváltozást.
Ugyhogy egy picit Aparobotokká kell vállnunk, mókázni kell az életen, oszt hogy legyen mit az unokáknak mesélni.
András

Jogositvány

Hát akkor itt van az első pofon is.
Normál becsületes polgárokként bejelentkeztünk a jogosítvány honosítására. Az elméleti rész is szar, de aztán a 15 éves monitorokon az úgynevezett hazárd teszt betett nekem, bár símán átmentem, sőt. De a minőség és az értelme az egésznek érthetetlen. De ezután jön a haba tortán, a vezetés. Időben megjelentünk mindkjetten. Andrásról nem mondok semmit, de ő is hasonló szituval bukott mint én, csak a körités volt más. Szóval, leülök, mondja a tag, "AHA" honositani szeretném a jogsimat. Mondom igen, mert szükség van rá. Ezután jött egy nevetséges látás teszt. Kitartott egy táblát 1 méterre, ami persze előtte az orrom előtt hevert és mondjam a felső sort. Hát, mondtam. Ezután kimentünk és jött az autó ellenőrzése, dudálj, villogj, mi hol van. Eddig minden ok lett volna, a java csak most jött. Azt azért díjjaztam, hogy nem kellett a motor tulajdonságai és egyébb nyalánkságokkal foglalkozni, mert ugyebár ebben az országban van autómentő és autószerelő is ha baj van, bár nagyon sokan maguk bütykölik autójukat. És, elindultunk. 60-as tábla. Itt viszont szót kell ejteni a sebességkorlátozó táblákról. Mindenki jól figyeljen, mert a kereszteződés nem oldja fel a sebességkorlátozást. Sőt általában az útszakasz közepén van a sebességkorlátozó tábla. Azt vettük észre, hogy hacsak nem nagy a váltás a korlátozásban, azaz több mint 10-20km/óra, akkor nincs is tábla. De, a táj jelleg annál inkább befolyásol, mert a lakott terület normál körülmények között 50. Csak hol kezdődik a lakott terület? mert gyakran arról sem találsz táblát. Szóval, elindultunk 60-al, aztán egy híd után házak jelentek meg az egyik oldalon, gondolom, lelassítok, rámszol, hogy tempósabban. Gondoltam ok, akkor ez most nem az, kanyarog eggyet az út, most a másik oldalamon van a házsor és nagy hézag és rámszól. Lassabban mert lakott terület. No ekkor már tudtam, hogy értelme nincs tovább vezetni, akár ki is lökhetném itt az autóból, de mentünk tovább, aztán mindenbe belekötött, hogy miért nem veszem be 20-al a kanyart, vagy miért éppen hússzal veszem be, szóval, visszaértünk és meglepetés nem ért. Hát, mondom, az ok, hogy újra kell vizsgázni(6 éve vezetek, soha egy karcolás nem esett autónak a kezem alatt, András meg 18 éve vezet), de ki az Isten fogja a gyerekinket furikázni óvódába, iskolába, mert időpont bizony csak október végére van. És ekkor jön a felvilágositás, hogy nem az én hibám, ergo vezethetek a következő időpontig és aztána következőig és stb, amíg a zsebem bírja 46 dollárokkal. Mindenki mondja, hogy ez így van, de igen szar dolog megtapasztalni. Ezért kedves útban levők. Aki csak teheti intézze el ilyen, olyan amolyan módon, az angol vagy egyéb elismert jogsi elismertetését, mert ezt a cirkuszt nem éri megcsinálni. Szó szerint rablás. Már az első aha után tudtam, hogy baj van.
Ildi

Téka

Mivel nincs kábeltévénk, gondoltuk felturbozzuk az esti programunkat egy kis extra mozizással. Amint keresgélni kezdtünk találtuk a Quickfix nevezetű online Tékát. A lényege az, hogy havi szinten van meghatározva az előfizetésbe foglalt mozik száma. És, ami a legfontosabb nem kell időre visszavinni a filmet. Ami ugye általában azzal jár, hogy késedelmi büntetést fizetsz, mert... Szóval, hirtelen beleszerettünk. A másik érdekessége az, hogy postán jön a film, a boritékban, meg felbélyegzett válaszboriték, szóval, ha megnézted, berakod a másik boritékba a filmet és visszapostázod. A választék az, hatalmas. Várakozási sort, azaz megnézendő filmes listát alakítasz ki a neten, és a sor függvényében, meg a bentlevő filmek halmazának a keresztmetszetéből, meglepetésszerűen jön a következő film. Természetesen emailben értesítenek róla. Szóval, van egy kis izgalom is benne :).
Így elkezdtünk mozizni és rögtön az elején sikerült két remek filmet is megnézni. Az egyik a Pán labirintusa. Spanyol film, angol feliratal. Jó, mi? Törjük az angolt és nesze neked egy feliratos film, de ment és nagyon jó volt. Mindenkinek ajánlom. A másik egy könnyed movie volt, de Travoltának köszönhatően hülyére röhögtük magunkat, no meg a zene sem volt rossz a Hairspray című filmben. Egyszer megnézhető humoros "amerikai" film, de ha belegondolsz, egész komoly társadalomkiritka Amerikára nézve.
Szóval, mozizunk. Még ingyen, máig, mert ma lejár az ingyenes 15 napos kipróbálás.
Holnapután jogsi, ma meg egy kis állásinterjú. Szóval, esélyünk nincs unatkozni.
Jaaaa, csak hogy ne mindig heppiii dolgokat írjak. Azért van fonákság itt is bőven. Arinak fogyóban van a gyógyszere. Mondom, felhivom az orvosi rendelőt. Ja, igen, a dokinénik szabadságon van, de fáradjunk be, gyerekestől. Kérdem, minek a gyerek? Mondja, hát ez az orvos nem látta még Arikát. Kérdem és? epilepsziás, benne van a rendszerükben és papírunk is van róla. Nem baj. Azért csak hozzuk be. Nem kell semi más csak egy kis utánpótlás... Szóval, ebből nekem az derül ki, hogy az orvosi rendelőn belül nincs információ csere. Az a nagy gond, hogy azt nem tudom eldönteni, hogy ez jó- vagy rossz?!
Ildi

Olimpia

Annyira azért nem komoly, vagy mégis?
Előre is elnézést a képek minősége miatt, de a telefonom volt az egyetlen fényképezésre alkalmas eszköz. De, legalább volt!
Szerdánként úszni járnak a lányok. Ez a szerda az olimpia jegyében telt. A lényeg, hogy nem a megszokott úszásoktatás folyt, hanem mindenféle játékokkal lepték meg a gyerekeket. Például, volt kapura dobás, vízbe ugrálás, meg vizi akadálypálya, a kissebeknek csónakázás és íyg tovább. A lányok oda s vissza voltak. Arika életében először beugrott a vízbe teljesen egyedül, azaz senki sem fogta bíztositásképpen a kezét. Luca pedig, minden félelme ellenére végigszaladt a vízre fektetett matracon és a végén, kis segítséggel csobbant!


No, de a lényeg a végére maradt! A 40 perces foglalkozás végén ott volt a dobogó és minden gyermek mint az igazi olimpikonok felmásztak a dobogóra és kaptak érmet. A mi gyermekeinkkel madarat lehett fogadni. És csak halkan mondom, mert valószínűleg az én rózsaszín ködöm, vagy?! kultursokkom?... de amíg díjjazták a gyerkőcöket, ment a himnusz :).


Ja, és mielőtt bárki is kérdezné, főleg a magyaroknak szurkolunk, de felhőtlenül örvendünk minden ausztrál éremnek is. Azaz a vizipólós lányoknál, igencsak izgultunk azért az utlsó kiegyenlítésnél. Azonosulni az ausztrál csapattal, nem tudunk. Nem telt el elég idő és különben is, világ életemben a magyar csapatnak szurkoltam, mellette meg akkoriban a románnak is, most meg az ausztrálnak. Hogy valaha változni fog-e a sorrend, nem tudom, de at hiszem NEM. Amitől viszont igencsak elszomorodtunk az a jelenlegi teljesítmény, mintha átok ülne a csapaton. Sajnos a magyar honlapokon közvetített videókat nem láthatjuk, és az itteni TV igencsak egyoldalú, de még szerencse, hogy a küzdősportokat leszámítva majdnem mindenhol van ausztrál érdekeltség is, így láthattuk döntőket úszni Cseh Lacit és a többieket. A többit pedig, netten 10 percenként olvassuk, és bosszankodunk, ha nem frissít elég gyorsan a gép...
Érik viszont ismét egy iskolákkal kapcsolatos bejegyzés, hiszen most már egy letisztult képünk van erről is.
Mindenkinek kellemes további szurkolást!
Ildi

Advance Australia Fair

Minden péntek reggel, mint írtuk összegyűl az iskola és megbeszélik az elmúlt hét dolgait, díjazzák a legjobbakat. Ilyenkor eléneklik a himnuszt is. Mindenki. Jó látni, hogy bár fiatal (a jelenlegi változat 1984-es), mindenki magának érzi és szereti. Jó látni, hogy az olimpikonok is éneklik. Ezért közzéteszem.

1

Australians all let us rejoice,

For we are young and free;

We've golden soil and wealth for toil;

Our home is girt by sea;

Our land abounds in nature's gifts

Of beauty rich and rare;

In history's page, let every stage

Advance Australia Fair.

In joyful strains then let us sing,

Advance Australia Fair.

2

Beneath our radiant Southern Cross

We'll toil with hearts and hands;

To make this Commonwealth of ours

Renowned of all the lands;

For those who've come across the seas

We've boundless plains to share;

With courage let us all combine

To Advance Australia Fair.

In joyful strains then let us sing,

Advance Australia Fair.

És íme egy szöveg nélküli rockosított változata a Midnight Oil-tól. Az énekes (Peter Garrett) most a környezetvédelmi miniszter.

András

Kulinária

Ebben a bejegyzésben minden az ételek körül forog majd. Arinál ez a negyedév a suliban élelmiszer tematikájú. Keltettek csibét, sütöttek kenyer, pizzát és a házifeladatok is erről szólnak. A héten voltak farmon is, persze, hogy lelkendezve mesélt a mi nagylányunk. Lovagolt is, látott kakadút is, meg mindenféle háziállatot. A bárány pedig lökött rajta eggyet. Az alábbi kép a mai iskolába indulás előtt készült. Már örömmel megy iskolába és ma megmondta Emilynek, a tanitónénijének, hogy szereti. De ez a képen is látszik.Persze, Luca is felkel Arival egyszerre és aszisztál az induláshoz. Persze ő is kakaózik, reggelizik, meg nézi a reggeli meséket. Megfigyeltem, hogy már nem nyelv szerint kategórizálja a meséket, hanem azt kéri, amit épp meg akar nézni. Ma például a Dóra the Explorert kért. A tegnap elugrottam lazacot venni, mert este Lucus szendvics formájában megette az utolsó adagot. De véletlenül elkövettem egy hibát. És most kövessenek meg Skandináviába szakadt barátaink, véletlenül dán lazacot vettem. És bár állaga ua. volt, ennek márt Ildi szerint is volt egy kis halszaga/illata. Lucusnak nem szóltam róla. 1/4-ét ette meg. Uzsonnára is ezt kért, de szintén nem ette meg. Ezentúl odafigyelek. De tényleg óriási a különbség, nem hazudok.

A tegnap este elkészítettem életem első taco-ját. Az alap darált marhahús és törtpaszuly (tört bab). Ízesített paradicsomszósz, savanyított jalapeño paprikaszeletek, hagyma, paradicsom és salála + kis mozzarella. Nyami-nyami volt, büszke vagyok magamra. A kép magáért beszél.

A büszkeség ragozható, mert ma Ildi friss zöldbabból készített levest és isteni lett. Ebédre kicsontozott némi csirkecombot és arról álmodoztunk, hogy milyen jó lenne megsütni a szabad ég alatt. Kocsi -> Bunnings = az első házi sütődénk. És azt is eláruljuk, hogy pont egy ilyen kerámiasütődéről álmodtunk, Ildi, mikor meglátta a csomagtartóban, ugrándozott örömében. A kalap nem azért van rajtam, mert egy úriember vagyok barbizás közben (mindig az vagyok), hanem, mert csepergett az eső.

Nos ennyit a kulináris élvezetekről, azt már le se írom, hogy már meg van főzve és pucolva, ledarálva egy adag gesztenye a pűréhez, holnapra. Holnap megyük cserkészkedni, Maci klubbos uzsonna lesz.
Nos ennyit mára, megyek olimpia megnyitót nézni. Átolvastam, hogy ne legyen benne sok elírás és azt vettem észre, hogy érezhető a már rajtunk a híres ausztrál nyugalom, nem? De hát ezért is vagyunk itt, nem?
András

Hétvége

Jó kis vizet kavart az előbbi pár bejegyzésünk.
Akkor most térjünk vissza a megszokott kicsi életünkhöz. A hétvége meghozta a várva várt pihenést. Azaz szombaton kihagytuk a Magyar házas tevékenységet és csak tettünk-vettünk, itthon.
Aztán vasárnap úgy gondoltuk, hogy elég volt a lazsálásból és menjünk valahova. Mivel lassan szűk költségvetésre kerülünk amíg ki nem fizetik Magyarországon az elmúlt két hónap munkáját, úgy döntöttünk, hogy ismét ellátogatunk a Melbourne Musem-ba. Ezúttal nem dínokat néztünk, hanem a gyerekeknek fenntartott külön kis tárlatot néztük meg. Persze a megszokott módon, minden, vagy majdnem mionden megérinthető. Amolyan kis fejlődéstörténeti, inkább természettudományos beállítottságú ez a tárlat, jó nagy játszósarokkal, ahol, boltosdit, meg farmosdit meg sütögetőset lehetett játsszani, és mivel az iskolában is e negyedév mottója az élelmiszerek és azok elkészülése körül forog, épp kapóra jött ez a sarok.
A végén meg, elvittük a lányokat az IMAX 3D-s moziba. Arika rettenetesen élvezte!!! Egy viszonylag barátságos darabot választottunk megnézés céljából, az óceán világáról. Csakhogy mint minden rendes moziban, a "mesét" reklám előzi meg és az bizony a rémisztő, oroszlános Afrikáról szólt, ahol az oroszlán belebőg az ember arcába. Hát, Lucának ennyi kellett... Előbb elkezdett reszketni mint a nyárfalevél, aztán halk moraj hagyta el száját. Résen voltam, gyorsan lekaptam az orráról a 3D-s szemüveget, de már késő volt. Felhangzott a jól ismert: MENJÜNK!!! Csakhogy magyaráztam neki, ez nem olcsó és különben is rajta kívül mindenki élvezi. NEM! Hangzott a válasz. De próbáld ki! Tetszeni fog. NEM! Mondom, ok. Jöhetsz az ölömbe és nem kell nézzed. Jó?! NEM! Apa ölébe... Ezek szerint apa öle biztonságosabbnak minősült az adott helyzetben. Lényeg a lényeg, hogy végül végignéztük míg Lucus az apjának az ölében fészkelődött. A film gyönyörű volt és sajnáltam volna kihagyni.
És, végül itt van ismét a Hétfő. -aztán a kedd és jön a szerda. Érdekesség, ma a tanítónéni beteg volt, helyettesítő tanár volt az iskolában. És figyelem! Nem volt gond. Ami bizony nagyszó az elmúlt heteket látva. Sőt mondták, hogy nagyon ügyesen dolgozott egész nap. A holnapi nap pedig nagy nap lesz, mert kirándulni megy az iskolával Arika. Életében először úgy, hogy egyikünk sem kíséri el. De, erről majd holnap. Csak annyit súgok meg, hogy egy farmra mennek.
Végül, de nem utolsó sorban Lucát ma elvittem tündér-táncolni. Hát, nincs a legközelebb, de megérte. Aranyos balett elemeket belefűző kislányos, játékos tánc óra volt. Észre sem vették, hogy mmilyen komolyan dolgoztak a kis tündérek. Szerintem járni fogunk. Ja, a dolog pikantériája, hogy a kislányok mind tündérszoknyát hordanak, és időnként a táncot oktató hölgy is felvesz egy ilyen szoknyát. Luca nagyon díjazta, hogy ő is olyan lett mint a kislányok.
Ildi
Hozzáteszem, hogy Luca utána még a szardiniákat se kukkolta meg. Rövid leszek, mert a lányok alszanak, mi meg mozizni fogunk. Ez is erősíti a nyelvtudást, nem? Na jó, az egyik film spanyol fantsy, angol felírattal. Ja a film neten van megrendelve, postán jön és felbélyegzett válaszborítékban megy vissza.
Vacsira újzélandi füstölt lazacot ettem, mondom én finomabbak itt a herkenytyűk, mint odafennt. Bocsi a skandináv barátainktól, de ez a véleményem. A tasmán, pedig hmmmm. Kicsit megkentem a kenyeret tejföllel (hát az itteni tejföllel nem vagyok kibékülve még, akkora a zsírtartalma, ez pl. 35.8%, többnyire kefírrel keverjük), lilahagymával (erdélyiesen mondva-vöröshagymával).
Ja, Ari megkapta a levelét Bíbortól, sikított örömében. Ő babakora óta a legjobb barátnője.
Na, megyek filmet nézni. S ne felejtsetek megnézni a maps.google.com.au oldalon StreetView módban. Be lehet járni a környékünket és fotókon megnézni mindent.
Címünk: 16 Dulwich Ln, Cranbourne North, 3977 Victoria
András

egy megjegyzés margójára

Névtelen új megjegyzést írt a(z) a Dokis nap című bejegyzésedhez:

Túlzásnak tartom azért azt a megjegyzést, hogy itthon(Magyarországon) mindenki csak rossz. Én azért nagybetűvel írnám a hazám nevét....

Ma kaptuk az alábbi megjegyzést. Megpróbálok válaszolni a magam módján. Lehet egy kicsit furcsa lesz és kilóg az eddigi beírások közül, de meg kell tennem. A minap a gyerekzsúron beszélgettünk mi felnőttek arról egy-két szót, hogy miért is halad arra Magyarország, amerre. Ráadásul pont ellentétes táborra szavaztunk anno.
Most elmondok egy igaz történetet. A nagybácsim miniszter volt, így elsőkézből jön. A parlamentben (ezt is írjam nagybetűvel...?) "véresen" összekapott a két oldal, és dühösen kivonultak az ülésről. De kifele a kamerák árnyékában megkérdezték egymástól, hogy "de azért délután foci?".
Kedves Névtelen, te adtad meg a választ a kérdésre. Hiába cserélnétek le a uralkodó osztályt, a pelyva most alul van. A "mindenki" tartja fenn a korupciót, a gátlástalan lopást, a hálapénzt, az adócsalást, a tüntetőverő vezetőket.
Csak egy terület az autópálya:

http://index.hu/gazdasag/magyar/nif071127/
http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?cCheck=1&h=1&k=3&i=100130

Itt, miután megalapítottam a vállalkozásomat, csodálkoztam, hogy a szakkönyvek nem arra fókuszálnak, hogy mit tudsz leírni, hanem hogyan legyen nagyobb a bevételed. Ez a különbség, kedves Névtelen MAGYARORSZÁG és Ausztrália között. Itt természetes adni. Amikor egy 3,5 éves gyermek is észreveszi a különbséget az emberek között. "Itt szeretik egymást az emberek".
Alulról kell megváltozni. Mi ezt a változást nem vártuk ki, nem voltunk elég türelmesek, mi nem éreztük magunkat ott jól, egyébként is máshová pottyantott le a Jóisten, Kolozsvárott születtünk.
De, beszéljen magáért egy vers.

Csiki László

Hol a haza?

A válasz ösztönös. Mint falról a labda… Árnyékom a falon.
A hazám bennem.
Határtalan.
Csillagközi,
tehát magyar.
Ezt mondogatom, amikor átmegyek a Dunán. Az igazságban viszont nincs annyi szép közhely, mint csillag. Ekkor, a híd másik végén azt mondom, magamnak:
Kofferban hoztam,
vihetem.
Benne minden holmim
idegen.
Hol vagyok én? Megvagyok?
Miféle vámon?
Bőröndömben Balassi
és három várrom.
Némi vér, némi mag,
némi forradalmak,
kis dölyf, nagy bánat –
a kofferen egy ablak.
Folytathatnám. De jó magyar módra, nem teszem. Megint csak rólam szólna. Lehet, hogy rólunk szól a hazánk?
„Haza csak ott van, hol jog is van…"
„Haza a magasban…"
„E nyelvben élek, ez a hazám…"
Hazám csupa másoktól vett idézet. Köztük az enyém.
„Hazám lelkiállapot."
Mi mást mondhatnék, mikor hazámmal tele a szájam?
A hazám bennem,
idegenben.

Csiki László költő, író, műfordító (Sepsiszentgyörgy, 1944)

ANDRÁS

Dokis nap

Akkor most ismét egy kis Arika. Tegnap már annyira fáradt voltam, hogy nem írtam, no meg egyszerre voltam dühös és boldog...
Arika tegnap csak fél napot volt az iskolában. 12-kor érte mentem és hazajöttünk. Gyors ebéd, átöltözés és indulás a Royal Childrens Hospital-ba ahol kerek 3 órára volt időpontunk.
Tudtuk, hogy hosszú lesz, ezért készültünk is mindenfélével, hogy lefoglaljuk őket. Arika szundított is egy rövidet az ölömben :).
Egy "kis" dokihoz kerültünk akivel átbeszéltem mindent és ő összegezte a későbbiekben az igazi neurológusnak a tényeket. Szerencsénk van! Simon Harvey lett az orvosunk. Tudni kell róla hogy a világ egyik legnevesebb epileptológusa. Szóval az utolsó 40 percre bejött.
Természetesen vittem teljes kortörténetet, magyarul, no meg egy pár oldalnyi EEG -t nyomtatva minden alkalomról. És, számomra döbbenetes volt amit mondott. Abból amit már elmondtam és néhány részlet tisztázása után, megnézte azt a pár oldalnyi EEG-t amit vittem meg az utolsó már ott készült EEG-t és összerakta a képet. A döbbenetes az, hogy a diagnózisa teljesen más mint a magyar órvosnőnké Magyarországról. Aki miután, VÉGÜL, úgy gondolta hogy talán fokális epilepszia, ami ismételten nem a legjobb, nem tudott semmit mondani. Nos ez az úriember a részleteket összerakva azt mondja, hogy ez a Pseudo-Lennox syndroma, azaz az egyik leggyakoribb gyerek epilepszia forma. Ja és ezek után folyamatosan úgy beszélt, hogy majd ha 3-4 év múlva kinövi akkor mi lesz. Csak ültem és nem tudtam, hogy sírnom, vagy nevetnem kell. Hiszen most már látjuk a végét és bár még sok gyógyszer meg apró kellemetlenség lesz az életünkben van egy vége!!! Igazából azon csodálkozott leginkább, hogy a korábbi neurológusunk ezt miért nem vette észre? Igaz nagyon hasonlít a DOOSE-ra, DE, nagyon gyorsan kontroláltuk a rohamokat, ami nem jellemző a Doose-ra, no meg nem is produkált Arika több olyan rohamtípust ami mint kiderült, ha egyszer is, de kellett volna legyen. És az esések is másképp néznek ki a Dooseban. Tudni kell, hogy felvettünk anno több rohamtípust is és talán látnia kellett volna egy normális jó szakembernek, hogy mi a gond, meg az EEG-je is nagyon aktív pedig nincsenek látható rohamok, amivel már régen kellett volna kezdeni valamit.
Szóval, most ismét gyógyszerezünk, de valamit hozzáadunk és a régiből leveszünk. És végre van valaki aki komolyan veszi azt amit mondok és nem csak legyint arra amit megfigyelünk Arikán.
Egyszóval, minden a legjobban alakul!
Ildi