kicsit kifáradtunk

Ma megnéztük alaposan az autót. alkudtunk rá és megvettük. Megkapni csak a jövő héten fogjuk, mert a öregecske kipugó javítását még megcsinálják (kérés nélkül...). Arkia annyira összebarátkozott a kocsitulaj lányával, hogy csak sírva jött el. Egyébként a kérdésre, hogy mi a neve, gondolkodás nélkül válaszolt. Angolul. A nyelvi különbségek nem jelentettek problémát játék közben.
Egyébként köszi a készpéntre vonatkozó tanácsokat.
Most este 10 van és nagyon nehéznek érzem a végtagjaimat. Egyszerűen kifáradtam. Vissza kellene venni egy picit a ritmusból. Ildi is felkapta az éjjel Lucát, mert a kicsi rosszat álmodott. Az eredmény: Voltaren pirula és kenőcs, masszás formájában.

Innen pedig Ildi ír.
Közben munkánk is lenne még Magyarországról. De nincs erőnk. Sajna még mindig lábadozgatunk. Ha fizikális jele nincs is már, de a fáradékonyság még mindig megvan.
Ami kimaradt még a dokinénis napból. Arikának a doktornéni azonnal rendelt egy gyógyszerszint mérést és egy májfunkció mérést. A vicces az, hogy nem kell egy adott helyre menni a vérvizsgálat miat... megcsinálták itt helyben a sarki orvosi központban. Jó, nem? Odahaza egy ilyen gyógyszerszintméréshez fel kell kutyagolni Pestre, reggel nyolcra... ja és csak neurológus szakorvosrendelheti el. Szóval, minden szinten érzékeljük, hogy más világ.
Szó ami szó, Arika hősiesen viselkedett. Egy nyikkanás nélkül türte, hogy kétszer is megszúrják, mert sajna, ott derült ki, hogy nem ivott eleget, azaz itattuk, de mégtöbbet kellett volna, ezért nagyon nehezen vették le a vért. Egy igazi hős volt! Kapott is egy kis emléklapot arról, hogy mennyire ügyes volt!!!
No, itt zárjuk soraink, mert igencsak el vagyunk fáradva...
Ildi és András

dokis nap

Ma dokinál voltunk. Korán reggel indultunk, hogy ne tévedjünk el. Életemben előszőr GPS-t használok, lassan rá kell jönnöm, hogy ki is kell próbálni, ha már az úttérkép témában írom a doktorim.
Hát, első látásra meg vagyunk elégedve az első képpel, ami az orvosi rendszert jelenti. Ráadásul magánorvosnál. Ráadásul nem is kellett fizetni, mert gyerekről volt szó. Elő is írt a dokinéni egy vérvizsgálatot, amit itt a környékünkön meg is tudtak csinálni. Magyarországon ennek a gyógyszerszint vizsgálathoz berendeltek korán reggel Budapestre a Heim Pálba és kora délután indulhattunk haza. Itt a sarki rendelőben elvégezték.
A vizsgálat után kiugrottunk nagy vizet nézni,...
...játszóterezni egy kicsit,......megnézni a Luna Parkot (hétköznap zárva)
Ami délután furcsa volt, az, hogy mivel holnap megyünk kocsit venni pénzt vettünk ki, mert a készpénz komoly alkupoziciót jelent. Nos a sarki ANZ tíz perccel a zárás előtt bevallotta, hogy csak 2000$-t tud adni, mert a tegnap nem jelentettük be. Ugyhogy elmentünk a Fountain Gate-be és kivettünk sokkal többet, 50-es címletekben. :-)
Aztán találtunk egy mennyei fánkos boltot. Mire lefényképeztem a tucatból ennyi lett...
András

9 évesek lettünk

Ma van a 9 éves házassági évfordulónk. Már nem tavasszal, hanem ősszel. Attól még szép marad. Igaz nem csináltunk igazán semmit, de azért jól telt. Az igazság az, hogy boldogok vagyunk. Az ajándékunk a 2 gyerkőc. Meg a nyugalom.

Nem tudom leírni ezt a nyugit. Ezt át kell élni. Ez érzés dolga. Ezért vagyunk itt. Majd meglátja mindenki, aki kijön.

Ma megjöttek a Medicare kártyák. Holnap megyünk a dokinénihez bemutatkozni, illetve Arikának beutalót kérni a neurológushoz.

Ma visszavittük a tegnap vásárolt Skypephone-t, mert nem tudtuk aktiválni. A boltban sikerült a feladatot végrehajtani. A Skype még nem müxik, arra még várni kell egy napot. oda regisztrálunk egy új címet, majd megadjuk.

Autónézésben van egy kiválasztottunk, holnap délután kiugrunk megnézni. Majd meglátjuk. Így nézne ki.

Ma találtam két új térképész álláshirdetést, az egyik a Lonely Planetnél. Nem lenne rossz...

András

Gyerekek

Nos, akkor szóljon a bejegyzés a gyerekekről.
Ami az előzményeket illeti, a gyerekek viszonylag korán tudták meg, hogy mit tervezünk. Nem szerettük volna, de így sikerült. Ebből kifolyólag viszont volt bőven idő rákészülni!
Sokat beszéltünk nekik Ausztráliáról, meg néztek néha angol meséket is, szóval volt idejük ráhangolódni...
Aztán jött a repülőút. Sokkal rosszabbra számítottunk. A 30 órányi repülőút gond nélkül símán elrepült. Nem volt türelmetlenkedés és hihetetlen türelemmel álltak neki az útnak. Az első útszakasz izgalommal telt Londonig. Kinéztek a repülőből, érdekes volt látni a folyókat meg mindent, aztán kicsit színeztek és rajzoltak a feladatos füzetbe amit a repülőn kaptak, ettünk egy kis szendvicset, pontosabban mi ettünk, mert a lányoknak nem nagyon ízlett, és landoltunk.
No, a hosszú időszak a 6 órás várakozás volt. Átirattuk a Bécsben elszúrt helyjegyeket, hogy egymás mellett ülhessünk középen és nem szétszakadva ablak mellett. Próbáltuk kicsit legyúrni a gyerkeket, de sajnos nem ment. Fel voltak pörögve, ezért kerestünk egy végső szélső üres kapusort és hagytuk őket tombolni.
Az eredmény az lett, hogy a London-Szingapúr szakaszon a vacsorát kihagyva viszonylag gyorsan álomba merültek (sejtettük, hogy ez lesz, ezért Londonban vacsoráztunk egy étteremben...). Megvacsorálták az ehető részét a vacsinak később, kicsit néztek mesét és már jött is a reggeli, aztán pedig az egy órás kicuccolás Szingapúrban. Azt gondoltuk, hogy ez rossz lesz a csomagok miatt, de be kell valljuk, hogy kifejezetten jól esett a mozgás. Aztán jött az utolsó szakasz. Felszállás közben elaludtak, így kihagyták ismét az első étkezést :). De sebaj!
Szóval az utazás símán ment. Engem leszámítva, mert én sajna nem aludtam úgy 45 órát egyhuzamban... Kellett egy kerek hét, hogy visszataláljak önmagamhoz, mert az átállás gondja, azért inket sem került el...
A lányok kb 4 nap alatt áltak át. Azt hiszem Lucának ment a legnehezebben. Minden reggel 4 és 1/2 5 között rendszeresen kipihenve beállított a szobánkba... Szóval kemény ébrentartásnak néztünk elé... Szó szerint értendő. Sajnos első nap nem tudtuk legyűrni délután őket. Ezért aztán délután 5kor kidölt mind a kettő. Annyira, hogy ölbe vittük őket be az ágyba. Ja, apropó ágy. Megvettük Máté és Nóri emeletes ágyát, de mivel nekünk nem ilyenünk volt ezért még az érkezésünk napján két ágy lett belőle. Ezzel kapcsolatosan az jutott eszembe, hogy érkezésünk napján itt volt délután a család, és a szétfűrészelésnél legalább 6-an segédkeztek... vicces, de nagyon jól esett, hogy mindenki segíteni szeretne!
Szóval, negyedik nap estére sikerült az 5 órát 7,30-ra kitolni, tehát 7kor keltek reggel a lúrkok.
Ma viszont, 10 nap távlatából a 3/4 9 is összejött :).
Szóval, kisgyermekesek! Számítsatok rá, hogy ők nem úgy működnek mint mi, és ha aludni kell, akkor bizony max 1 órát lehet a a macskát a farkánál fogva húzni!!!
Ami pedig az angol nyelvet illeti, tudják, hogyan kell köszönni családon kívül, és hangosan meg is teszik, amivel mindenki arcára mosolyt varázsolnak. Van a családban egy darab kislány, valamivel kisebb mint Luca. A nyelvi különbség (ő csak angolul beszél) nem okozott gondot. Igazi jó móka volt!!! Luca és Tatiana pillanatok alatt megtalálta a hangot. Jókat nevettek meg minden. Az enyémek magyarul rendezgették, Tatiana meg angolul mondogatta a saját elképzeléseit, de jól voltak együt. Tegnapra terveztünk játszóterezést, de sajna esett az eső... Még egy tervem van, meg kéne keresni a hozzánk legközelebb eső play group-ot.
Érdekesség, hogy szívesen néznek angolul is mesét, ha érdekes, de ígénylik a magyar meséket is.
Egyelőre így vagyunk.
Ildi

Otthon

Rövid leszek, mert fáradtak vagyunk. Ma költöztettük a dolgaink nagyobb részét a jövendőbeli otthonunkba. És egy pillanatkép róla. András

tizisz a biginning of a bjutiful frendsíp

Nos, a kezdeti dolgok intézése folytatódik. Reggel megjöttek a bankkártyákhoz a pinkódok. Ma délelött Ildi járt egy órát az autóval, megszokás céljából. Aztán megint elmentünk a bevásárlóközpontba, és bejelentkeztünk a Centrelink-hez. Ez amolyan TBszerű dolog. Innén fogunk valami gyerekpénzt és albérletkiegészítést kapni. Aztán bementünk a K-Mart árúházba, hogy a tegnap látott akciós újságban megjelent 250G-ás külső vinyót megvegyük a mesefilmválogatáshoz. Nos, kiderült, hogy rossz kép jelent meg az újságban, ezért egy jobbat kínáltak. 99$-ért.
Mivel ez egy másik kijárathoz volt közel, elugrottam az autóért, hogy a már kissé álmos gyerkőcök ne sétáljanak annyit. Nem mondom, össze-vissza kovályogtam az áruházkomplexum körül, de aztán öröm és ismerős részeket pillantottam meg, de mire befordultam volna a parkoló felé ... egy kötelező sáv felvitt a tetőre parkolni. Nos, a végeredmény: az álmos gyekőcök szinte annyit gyalogoltak a parkolóig, mint azelőtt kellett volna, csak most már fáradtabban és zsimbesebben. Látszik, hogy még vidéki vagyok Melbourne-ben.
Aztán beugrottunk egy Mekibe, hogy együnk valamit. Nos a Royal itt nem az, hanem negyedfontos-sajtos. Pont fordítva, mint a Ponyvaregényben. Lehet, hogy a csajszit leizzasztottuk a még kissé lakótelepi-panelangolunkkal, de a gyerekmenünél elszúrta és almacikkek helyett krumplit adott. Szóvátettük és megkaptuk az almát is, de a sültkrumplit nem vették vissza. Más világ. A végén játszottak is egy kicsit a lúrkók a szokásos játszótéren. Azaz, szokásos, de nem a megszokott, ugyanis itt teli volt kreatív játékokkal.
Fénykép még mindig nincs. Bocs. De tényleg még nagyon magunknakvalók vagyunk. Meg egy kicsit meg is vagyunk fázva. Ez egyébként nagyon érdekes, mert az orvosi ellátás elég egyszerű (Bácskai Ági-azért nem olyan, mint Írországban) így a patikus sokkal fontosabb szereplő az egészségügyben.
András

Most már ala-COOL-gat

Luca azért bekopogott hajnalban és az ágyunkban töltötte az időt kb. 6-ig. Aztán kicsit később Ari is felkelt. Ma már aludtak rendesen délután is, és este is rendesen feküdtek le.
Reggel 10.30-ra ingatlanügynökkel tali ház megnézése szép környéken. De nem teccik vala, minden szürke volt: a falak kívül-belül, a szőnyeg, a bútorok. Trendi. Aztán felhívtuk, majd meglátogattuk azt a nagynénit, ahol eladófélben a ház. Ugyanis az unokaöccs volt a hitelfelvevő, s a barátnője közelebb szeretne a központhoz lakni. Előzőleg beszéltünk róla, hogy kiadnák-kivennénk, de aztán mégis az eladás felé hajlanak. De, ha rábólintunk, hogy megvennénk, akkor a hitelképességünkig (kb. 4-6 hónap) bérelhetnénk. A ház 4 hálószoba+study+szabadidőszoba, dupla garázs - nagyon szép és igényes, s az ára is jó. Ugyhogy, lehet, hogy rábólintunk. A környék tipikus Lilaakác köz á lá Született feleségek.
Persze mindkettő célpontot jó térképészként kissé mellélöttük, ismrkedtünk a környékkel. Aztán elmentünk egy nagyobb bevásárlóközpontba (Fountain Gate), ahol bejelentkeztünk a Medicare (orvosi szolgáltatás) alá. Ott megnéztük, többek között az Aldit-nem dobtuk el az agyunkat. Majd hazajöttünk (ezt az utat is kissé eltévesztetük), a gyerkőcök aludtak picit délután. És én is. Majd villámlátogatás Nándiékhoz, azért minnél többször látni őket hazautazás előtt, meg a gyerkőcöknek sem ártott hasonszőrű haramiákkal tombolni. Meg elhoztunk már egy-két apróságot a hozományunkból. Hétvégén költöztetjük a többit. Abba a házba, amiről beszéltem. Véletlenek, pedig nincsenek.
Holnap Ildi fog egy picit vezetni a környéken, mert előbb-utóbb jogsi kell. Meg majd a Centrelink (pl. gyerekpénz forrása).
S mindenkitől ezer bocsánat. Eddig 1 fényképet nem csináltunk. Túl sűrű még minden.
De ami késik, nem múlik.
András

Kibontakozunk

Ez egy kicsit kifacsart szó, de sokértelmű. Első napjaink itt. És keveset írunk. Az igazság az, hogy kicsit még szenvedünk az időátállás miatt. A gyerekek is. A tegnap majdnem éjjel 4-ig nem aludtak el. Így mi sem. Ma már hála istennek este 7-kor kidőltek és reggel 6-ig aludtak.
Mindenki mondta, hogy pihenjünk legalább egy hetet, mielőtt kibontakoznánk. Nem megy a pihenősdi. Tudjuk, hogy rengeteg tennivalónk van, így apránként, amennyire az erőnkből tellik, nekilátunk.
A tegnap nyitottunk az ANZ Banknál számlát. Ez két részből áll. Az egyikhez tartozik számlaszám, a másikhoz bankkártya. Közös számlát nyitottunk, nekem egy kék, Ildinek rózsaszín kártyája lesz. Aztán átutaltuk a pénzünk egy részét az MKB-ből. A limitet a telebankáron kellett megemelni, a trécselő libus nem fogta fel, hogy némi távolság van közöttünk, amikor azt javasolta, hogy ezt és azt tehetünk meg a bankfiókban. Aztán megkérdezte, hogy miért akarjuk átutalni. Befektetünk, vagy vásárolni szeretnénk? Mondom, nem - elköltöztünk, kiköltöztünk, ausztrál állandó lakósok lettünk és áthoznánk a "vagyonunkat". Majdnem mondtam, hogy a miniszterelnök ajánlotta...
Ma pedig interneten igényeltünk adószámot. Szintén mai hír, hogy kaptunk kölcsön egy autót, képzeljétek a jobb oldalon van a kormánya... Na, ez vicc volt. Jártam vele egy órát. Megyegetett. Aztán jobban is, miután kiengedtem a kéziféket. Ma már azzal ugrottunk ki... bevásárolni. Sőt holnap albit nézni Narre Warren South városrészbe. Négy-öt házat néztünk meg és 3 visszaírt, egy meg felhívott. Azt nézzük meg holnap.
Nos meg kell mondjam, ezek az ozzik gyorsabbak, mint az én blogírói képességem. Kimentem a postaládáig, s mi volt benne? A bankkártyáink. :-) Ez azért is jó, mert félig-meddig igazolvány.
Aztán a dobozokból is ki kell bontakozni, lassan, de biztosan megy az is. Bőröndből is még csak egy van félig tele. Vagy már félig üres?
András

Megerkeztunk

On-Screen Keyboard-al irom, ezert nem lesz hosszu. Az ut viszont nagyon hosszu volt, a gep teli, Ildi szinte nem is aludt. A repteren [hajnali 4.45-kor vart a teljes kinnt elo rokonsag es Kropiek]. Ezt nem fogjuk soha elfelejteni, koszonjuk mindenkinek.
Ari mar felkelt, Luca meg durmol. Faradtak nagyon. Persze, tegnap meg jatszottak egy jot Norival es Mateval.
A mai feladatunk pakolas es bankszamlanyitas. Meg a szamitogepek ontudatra ebresztese.
Nos, itt vagyunk lennt. Koszonjuk Ausztralianak, hogy befogadott. A hataror jo szerencset kivant.
Andras

Feluton

Most mar Londonban vagyunk. Kicsit rossz a feluton cim, mert a java csak most jon. A csajok jol birjak a gyurodest, nekunk nehezebb mar, mert nagyon elenkek. Az elso gepen egy szendvics jart, Luca csak a felet ette meg, Ari annyit sem. Itt a repteren beultunk egy kis kajaldaba es ott ettek. Most varjuk az este 10 orat, es nagyon lassan telik. Persze nem akartak aludni sem. Sebaj, majd a masik gepen. A jegyet ugy adtak, hogz 3 egymas mellett es egy kulon. mar a masikon is csereltunk, hogy egy-egy gyerkoc legyen mellettunk. Oszt atirattuk a hosszu uton a helyjegyeket igy. Azt mondtak, hogz Szingapurig telibb lesz, de ott tobben leszallnak majd. Tobbet majd vasarnap.
Ja, a csajok mar kenterbol nyomjak a "Thank You" s "Good bye"-t. Nem lesz veluk gond.
Andras

És elefántok nincsenek? 2.rész

Felrakjuk a következő időszakot. Ildi szerint kellene kommenteket is írni hozzá. De nekem erre most sok energiám nincs, ugyanis reggeltől estig mozgásban vagyunk, szinte zombiként mozgunk. Lakáskiürítés, intézni dolgokat, még munka is van (főleg nem fizető vevők). A tegnap még a rendőr is megbüntetett, a pénztárcánkat is elvesztettük...majdnem, kiderült, hogy végig nálunk volt. De gondolom képet ad szétszórtságunkról. De ezt át kell vészelni.

András

Búcsúbuli

Gyönyörű napunk volt. Délelőtt itt voltak anyukámék és segítettek a pakolászásban. A gyerekek szobája már ki van ürítve és majdnem átadásra kész. Rádöbbentünk, hogy Luca kisebb böröndje, sajna nem lesz elég... ezért holnap böröndöt is vásárolunk :).
A délután pedig különleges volt. Búcsúbulit szerveztünk. Barátaink felajánlották házukat és kertjüket helyszínként és oda gyűlt össze a társaság. Bár mondtuk, hogy van minden, senki sem jött üres kézzel és főleg sok szeretettel. Volt aki nem tudott eljönni, de felhívott és elbúcsúzott.
Kaptunk egy gyönyörű meglepetést, bár még nincs 100%-an készen, egy albumot, melybe mindannyian üzentek nekünk, szeretetük és útravaló gondolataik vannak benne. Nagyon köszönjük! A gyerekek játszodtak a felnőttek pedig beszélgettek, a végén pedig lementünk a tó partjára ugrálóvárazni egyik család jóvoltából. Szándékosan nem írok neveket, hiszen nem kérdeztem, hogy írhatom-e, de mindannyian velünk jöttök egy kicsit.
Nem hittem, hogy ez a délután ilyen nehéz lesz, és hihetetlenül hálás vagyok azért hogy befogadtatok bennünket és köszönjük a szeretet és a bíztató szavakat!
Most láttuk először, hogy Arika érti azt, hogy mi történik. Szomorú volt, olyan mély komoly szomorúsággal járt kelt és én, a mosolyában is ott látom a szomorúságot, de ugyanakkor már tervez és építi az új kis életét. De, Luca is érti nagyjából, hogy nagy változás előtt állunk! Azt hitte, hogy a hugicámékat utoljára látja és sírva fakadt, de ő is épít és tervez, hogy milyen lesz az otthonunk lesznek új barátaink, és még sok más kis és nagy kérdést fogalmaz meg.
Szóval, lassan minden teendőnk lezárul és elindulunk a világ másik oldalára.
Végezetül itt egy kép azokról a barátainkról akik ma délután velünk voltak. Sajnos a csapat nem teljes, de ez a kép számunkra különleges...
Ildi

Dublin2

Kicsit szűk az időnk, de itt a még két részre tervezett Dublini beszámoló. Sajnálom, hogy szűkebbre kell venni a beszámolót, de ez van.
Akkor ígéretemhez tartva magam legyen most szó a parkok, várak, tengerről...
Gondolkodtam, hogyan adhatjuk vissza leginkább a hangulatot, és végül úgy döntöttem, hogy a képek magukért beszélnek, kis kiegészítőkkel :).
Kellemes meglepetés, hogy az írek, ha kisüt a nap, ugyanúgy kiülnek ebédelni mint az ausztrálok a parkokba. Ebédidőben fotóztuk Dublin egyik belvárosi nagy és szép parkjában:

Dublin arról híres, hogy itt található Európa legnagyobb parkja a Phoenix park. Ugyanakkor számos gyönyörű park van, hatalmas terekkel, zöld fűvel, virágzó fákkal! A legfurcsább viszont az, hogy alig-alig van szabadtéri játszótér.

Ágiék lakóhelye mellett a parkban

Szerencsénkre hosszúhétvége is volt, ezért a hétvégén sokat jártunk főleg olyan helyeken amik gyalogosan hosszú utat jelentettek volna. Láttuk a tengerpartot és jártunk egy közeli kastélyban is, közkedvelt, hatalmas zöld parkja miatt, és szabadnap lévén, nagyon sokan voltak kint.

A vár hercegnőjével!

A parkok gyönyörű virágkölteményekkel vannak díszítve. Talán látszik, de minden körben más színű tulipánrengeteg van. Volt piros, lila, narancssárga, sárga stb. Hihetetlen színkavalkád!

és ZÖLD

Az Ír tenger. Nagyon hideg és nem olyan sós mint gondolnánk :).

Természetesen nem hagyhattuk ki az Ír kocsmákat sem... Persze öregesen, kisgyerekes család módjára délután beültünk egy pint sörre. Hangulatos kellemes helyeken jártunk. A fáradtsági szintünk miatt, viszont kihagytuk az élőzenés esti kocsmázást.

(Ildi heinekent iszik....Írországban-András)

És végül, a hét egyik legfontosabb eseménye: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT még egyszer Gergő!!!(A tortát Én sütöttem, a krém a csajok műve-András)

Szóval, dióhéjban ennyi.
És egy személyes üzenet a Bácskai családnak: Még egyszer köszönjük a hétnyi kényeztetést és szeretet, pedig ismeretlenül fogadtatok be!!! ÉS HAJRÁ!!!! Várunk odalent!
Ildi és András

Dublin1

Akkor egy kis Dublini beszámoló.

Első napunkon pihiztünk. Semmi extra. Ismerkedtünk Ágiékkal, Flórával és élveztük a semmittevést. Azért délutánra becsúszott egy kis séta is. Ekkor kaptuk azt a kis kellemetlen élményt is amitől "csőlátásunkból" kifolyólag valamiért, bármilyen szép is Dublin, ma már nem költöznénk oda lakni. A csőlátásunk meg Bácskai Ági szerint: Ausztrália... És őszíntén szólva igaza van! Szóval az egyetlen kellemetlen dolog Dublinba a szemét. Talán túlságosan turisztikai látványosság, de valahogy szemetes. Sajnos Írország többi részéből nem láttunk semmit, hiszen csak Dublin és környékén jártunk. Ezért talán átfogalmaznám úgy az előbbi kijelentésünket, hogy Dublinba és környékére nem költöznénk.

Ági, Flóra és Ildi

Dublin szép. Minden sarkon van látnivaló és vendéglátóink javaslatára a második napon a városjáró turistabuszra szálltunk: "Hop on Hop off". Találó a neve :). Megveszed a jegyet és 24 óráig bármikor felszállhatsz vagy leszállhatsz róla, az igazi pluszt meg az nyújtja, hogy a sofőrök egyben idegenveztők is és az út során minden látványosságról mondanak egy két szót, esetleg énekelnek egy kis My fair lady-t. Szóval muris és kellmes volt, meg igen hasznos is, hiszen így egy igen komplex képet kaptunk a város látványosságairól. Viszont Dublin kicsi, e nap után, már bőven elég volt a normál tömegközlekedést használni a napi kószálásainkhoz.
Második napunk végére, András azt mondta nem Dublinban vagyunk hanem a Paradicsomban... Na persze mondta ezt akkor amikor a Guniess múzeum hetedik emeltén a második ingyenes Guiness sört szürcsölgette.

Amit tudni kell, hogy minden TÉNYLEG zöld. A tavasz gyönyörű, bár, hozzáteszem, gyönyörű időnk van :). Nincs eső és egyszerűen érthetetlen, hiszen itt majdnem mindig esik az eső, legalábbis Ágiék szerint. Vagy legalábbis akad felhő és egy kis eláztatás... Végig gyönyörű időnk volt!!! Annyira, hogy szombat délután az ír gyerekek a szomszéd házból, medencét töltöttek és pancsoltak! (annyira azért nem volt meleg... 18fok, de nekik ez nyár!) Így visszagondolva, az írekkel igencsak kiszúrt a fennvaló, hiszen gyönyörű tengerpartjuk van, de nincs hozzá igazán jó fürdésre alkalmas idejük.
No, de viszzatérve a második napunkra, két olyan látványosságot is útba ejtettünk ami valószinüleg mindenki számára érdekes lehet. Írország ugye arról híres, hogy mindig zöld, jó a wiszkije és van Guiness.
A zöld füvet volt alkalmunk végig látni, mindjárt elmondom, hogy miért, de előbb a másik két hírességről!
Az egyik az ír John Jameson whiskey. Ellátogattunk a gyár eredeti múzeummá alakított gyárába. Na jó, tudom ki mit gondol... Egy kis kostoló is befigyelt! Érdekesség, hogy csoportokat indítanak, és egy egy kedves hölgy tárlatvezetőként végigkalauzol a gyártási és történeti folyamatokon. Megtudtuk mi a különbség az amerikai a skót és az ír whisky között... A végén egy kis kóstoló is része volt a túrának, no meg a szerencsésebb 6 versenyző egy komolyabb kóstoló és összehasonlítgatás részese is lehetett, de sajna erről lecsúsztunk. Viszont a végén az esemény záróakordjaként megittunk egy forró csokit és egy kávét, természetesen Jameson whiskível fűszerezve!!!
Ezután jött a másik nagy élmény a Guiness múzeum. Itt nincs tárlatvezető, de kóstoló annál inkább! A tárlat 7 emeleten keresztül kalauzol végig a Guiness gyártási és értékesítési folyamatán, no meg egy kis történelmet is kaptunk. Tudtátok, hogy Guinessnek 20 gyermeke volt?... én ezt el sem tudom képzelni!!!Szóval a hetedik emeleten van a Menyország, főleg ha az asszony nem szereti a kesernyés fekete sört...

És végül visszatérve a zöldre. De erről bővebben legközelebb, Dublin tele van parkokkal! Ez rendkívűl tetszett nekünk. Gyönyörű hatalmas parkok!!!
Ildi

Nagyon rövid blog

rövid leszek, mert nagyon kemény napunk volt. Tudom, sokan várják az Írországi beszámolót, de hát azt azért nehéz megírni, mert nagyon jó volt, nagyon jól éreztük magunkat és többet érdemel, mint egy kis beírás.

Ma Ari a Heim Pálban volt utsó vizsgálaton (kb. félévente jár). Az eredmény jó, de még mindig nem tökéletes.

Én pedig átadtam a Citroent. Tényleg lehet szeretni ezt a márkát, érzékenyenen éríntett a búcsú.

Holnap a csajoknak búcsúbuli az óviban. Utsó napuk a magyar óvodarendszerben.

Én meg megyek fel Pestre az itthon felejtett eredetiségvizsgával. Vonattal.

Nos szerintem bővebbet a hétvégén.

És Üzenet azoknak, akiknek nem csúszik gördülékenyen a vízumsztori, legyenek kemények, meglesz!

És végül, de nem utolsósorban egy kis színes Dublinból (azaz délre tőle)



András