Mobil

Furcsa világot csináltunk magunknak. Ma hazajövet láttunk egy kukában keresgélő nőt. A másik kezében egy mobil volt és épp telefonált. Továbbhajtottunk, majd a döbbenetünk után visszamentünk, hogy lefotózzuk. Szemérmetlenségünknek az lett a gátja, hogy befejezte a beszélgetést. Néhány évvel ezelött csodálkoztam, hogy az oly divatos nyakoncsüngő mobil ott lógott az utcaseprő nyakában. Nagy úr ez a kommunikációs ketyere.
Eszembe jut ilyenkor, hogy tizenhárom évvel ezelött a 7-es buszon megcsörrent a téglányi mobilom, s majdnem meglincselt az utazóközönség. Űzött vad lettem és örvendtem, hogy le tudtam ugrani a következő megállóban.
Öt éve tartottam egy kiselőadást az egyetemen, hogyan fog a jövő alakulni, persze, csak álmodoztam. És ma már a műholdas helymeghatározótól kezdve a térképig, a zenelejázszótól a fényképezőgépig minden ott van a csodaketyeremben.
Azért nem fenékig tejfel még az ábra. Nincs internetünk. Kölcsön kaptunk ugyan egy Dominos Web'n'Walk Stick-et, de felmelegszik és gyakran kikapcsol és ráadásul lassal bootol. Mondhatnám, butul. Most hirdették, hogy szintén mobil internet van a Vodafonnál, korlátozott korlátlan csomagban. 30 napig nem is kell hűséget vállalni, amolyan próbaházasság. Na, nálam a nászéjszakáig sem jutottunk, mert a laptophoz adott Vista (nem szeretem) és modem sem szerette egymást. Nos most jön a magyar valóságshow. Megoldható, tölts le a javító állományokat. Keress egy XP-s gépet (nos itt indultam el mindegyik telepítés előtt...agyilag is) és ott tedd fel rá. Voltam vele a szüleimnél, a sogóromnál, sőt a csodatevő MOM-parkban is. Ma ki is cseréltettem a modemet. Azóta sincs adás.
Maradt a dominózás. Ez van, még nem kerek a technológia. De már látom azokat a lehetőségeket, amelyek rejlenek benne. Feldobnak, s az álomért cserébe nem haragszom.
Más. Ma találtunk egy rámszabott állást Melbourne-ben. Csinosítjuk a CV-met. Hamarosan jövünk. Előbb a vízum, majd mi.
András