Elvont, blog

Ez a bejegyzés egy kicsit elvont lesz :).

Mindenek előtt ma ausztralia.net-es találkozó volt, ahol nagyon jól éreztük magunkat, jókat dumcsiztunk.

Gyönyörű napunk megkoronázásaként megnéztünk, véletlenszerűen egy az MTV2 zajló "esti mesét", mely a felnőtteknek szólt. Egy japán animációs film, minek neve: "A vándorló palota".

Megpróbálom néhány rövid mondatban elmondani a lényeget... Egy kislányt a Déli boszorka elátkoz, és vénasszony kinézetű lesz. Van egy Varázsló, aki elvesztette a szívét, és mint a végén kiderül, a féltve őrzött tűz az, aki a szívét birtokolja, holott nem is lenne rá szüksége. Van a történetben még egy elátkozott Madárijesztő herceg, egy Nagy varázslónő, aki régen tanította Hall-t a varázslót, egy ifjú tanóc és egy rövidlábú, kutyaféle. Háttérkellékként, van egy királyság, mely TALÁN az idősődő varázslónő utódmentessége miatt valamiféle háborút űz a Madárijesztő herceg országával, háború, mely végül mindent felemészt és végül van egy PALOTA. Mely természetesen mint az a címből kiderül: vándorol.

Ennyit a háttérről. A mesét nem mesélem el, csak mozzanatokat emelnék ki.

A Déli gonosz boszokát a Nagy Varázslónő, gonoszságával sújtja. És mit ad Isten? A mi kislányunk nem hagyja cserben a magát alig vonszoló vénaszonnyt, sőt, gondjaiba veszi és ápolja is. Érthető? Nem, nem az. Hiszen ez a szipirtyó átkozta el őt! Hát értitek ti ezt? Aztán kiderül, hogy a Nagy Varázslónő, aki kezdetben pozitív hősként jelenik meg, mintha megveszett volna és tönkre akarja tenni ex reménységét... És az ember valahol itt vesztené el a fonalat.

Hát nincs rossz? A rossz nélkül meg nincs jó? Azért kell a sok rossz, hogy végül a jó beteljesedjen? Azért, hogy a Hősünk végig tudja járni az útját? És akkor most jön a mi életünkkel való párhuzam. Panaszkodunk, hogy bár, van hol lakni, és ez jó, de mégis, sok olyan tényező keseríti meg életünk amik sajnos tőlünk függetlenek, mint a felső szomszéd, aki a lépcsőházban rázza ki a koszos szőnyegét, vagy a dohányfüst, mely néha még a kulcslyukon is beszívárog és már a bőrődön érzed... És akkor jön egy ilyen film, és a mindig felmerülő kérdés: Miért nincs még vízumunk? Talán éppen azért, hogy ezt a mesét lássuk és tanuljunk. Mert rossz, márpedig nincs. Csak nézőpont kérdése és meg kell találni minden esemény értelmét és lényegét, mert mindennek oka van. A mese nemcsak azt mutatta meg, hogy a könyörület és a tiszta szeretet, az amikor ellenséged meg tudod suóimogati mily rendkívüli energiákat szabadít fel, hanem azt, hogy a lélek határtalan, a minket körülvevő élet ragyogása tőlünk függ. Nincs tér és idő, mert azt mi kreáljuk és minden esemény amely életünket és döntéseinket befolyásolja arra való, hogy a legjobbat hozza ki belőlünk és leszületésünk előtti céljaink megvalósítása fele vezessenek. Csak menni kell és csinálni azt amire születtünk.

Ennyi.

Ildi