Tegnap ledöntött egy vírus, szerintem a kimerültség is belejátszott, egész nap aludtam és 37.4-es lázzal küzdöttem (ez volt a max), de ma már minden OK. Két nappal azelőtt Lucus hányt többször is. gondolom ez jött át.
A gyerkőcök pedig lent voltak a Balatonon a nagyszülőkkel. És láttak egy akkora hal kifogását, mint Arika. Arikának amúgy is az volt az kérése, hogy mégegyszer lássa idén a tavat. Volt ott egy harmonikás utcazenész, aki játszott a lányoknak, sőt Ari is beállt mellé énekelni. Késöbb elég nagy publikum tapsolta meg a Zöldrevanazöldrevan művüket.
A jó hír, hogy az, hogy bár idén nem jutottunk síléc közelébe, Melbourne közelében lehullott az első hó. Mindig van még egy esély.
András
PS. Bár nem kapta kézbe még mindenki az "És elefántok nincsenek?" Ausztráliai kivándorlásunk és előzményeit bemutató könyvecskénket, holnap-holnapután feltesszük a blogunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése