Tudom, az ünnepnek színesnek kell lennie. Ezért lesznek a mai képek fekete-fehérek. Az Ünnep csak keret, ezt egyénileg kell kitölteni (vagy a társadalomnak). Ma mindkettő nehezen ünnepel. Magyar szabadságharcról szól március idusa, de a mai híradók azzal vannak tele, hogy a rendőrségnek új harci bevetési központot adtak át csilivili monitorokkal, és százszámra szerelik fel székesfővárosunkban a kandikamerákat. És (bár sötét) birodalmi űrrohamosztagosinkra kokárda is kerül.
A gyerekek most tanulják az óviban, a szabadságharc fogalmát. Fantasztikus az szimbólikus játék, móka, ének, ahogy ezt átélik. Fontos megjegyezni, hogy a mai összejövetel nem a szülőknek szólt, isteni kegy, hogy úgy alakult, mi is krónikásai lehettünk a mai Ünnepüknek. Úgy vették komolyan, ahogy mi már nem leszünk képesek soha. Ahogy Matyi felállt a dobogóra és elszavalta a Nemzeti dal első strófáját, ahogy verbúválták a fiúk a huszárokat, ahogy búcsúztatták őket a lányok. A kamera mögött könnybe lábadt a szemem.
És a zsibongás utána. Csodálatos volt.Eszembe jut még egy történet erről. Évekkel ezelőtt az egyik karateedzésen Ildi feltette a kérdést a tanítványainak, hogy tudják, mit is ünnepelünk ma? Nem tudom leírni azt a csendet. És az aznapi edzés rugások, ütések helyett történelemórával folytatódott. Nem az eseményekről beszéltünk, hanem a miértről. Miért van az embernek arra szüksége, hogy szabadnak érezze magát, miért hajlandó küzdeni ezért, áldozatokat hozni.
András
3 megjegyzés:
Sziasztok!
Már többször eszemben volt, de most meg is írom, remélem nem értitek félre: szerintem akinek ilyen erős magyarságtudata van, mint Nektek, annak többszörösen is nehéz lesz egy másik országban beilleszkedni. Alapjáraton is nehéz ez, de ha ott van ez a szívben mélyen gyökeredző -jó értelemben vett- hazafiság, akkor örökös nyugtalanság lehet bennetek emiatt. Egy kicsit el kéne engedni ezeket a dolgokat, mert csak magatoknak fogtok vele fájdalmat okozni, és az elhatalmasodó honvágy megkeserítheti az életetek. Persze csak szerintem, ez nem egyetemes igazság természetesen... :)))
Puszi: Judit
Andras: Nem akarok politizalni, mert 20.000 kilometer tavolsagbol nem tudom megmondani a frankot. De a lenyeg az, hogy nem a Gyurcsanyon, nem is az Orbanon, meg az aktualis kormanyon mulik az eletetek, hanem Rajtatok. Lehet, persze az eppen aktualis kormanyra mutogatni egy-egy rossz dontes miatt, de az hogy milyen eletet eltek, az a Ti felelossegetek.
Nem politizalok, de a kepek gyonyoruek, es a gyerekek is! Es a tavasz is. (Meg itt az osz is.) :)
Megjegyzés küldése