Szürke hétköznapok

Azért nem írtunk, mert belefolytunk az igazi szürke hétköznapokba...

Lassan belerázódunk a hétköznapok feladataiba. Amennyire lehetett berendezkedtünk és most már rendszeresen járnak a lányok óvodába, meg mi is dolgozgatunk, hiszen a pénz kell. Még ugyan 8 után 5 perccel érkezünk az óviba, de majd még javítunk a statisztikán! (mindegy, mikor kelünk, egyszerüen ennyi lesz belőle...)

Az egyik jó dolog a környezetben a lesújtó egyszerűség és ígénytelenség ellenére az, hogy csodás park van kb. 100 méterre a tömbházunktól. Ezt úgy kell érteni, hogy egy gyönyörű tavacsaka úgy 1km körbe, a partján pedig két eukonform játszótér sok-sok mászókával. Azt hiszem ez az egyik legjobb dolog itt, hiszen jókat játszanak a gyerekek idelent. Sajnos a kosz és az igénytelenség itt is jelen van, de mégiscsak egy majdnem vadiúj játszótéren lehetünk, sok érdekes kihívással.

A másik jódolog, hogy András a tavacskát kihívásnak tekinti és már jópárszor megkerülte kocogva. Azt hiszem, neki nagyon hiányzott a futás. Erről csak még egy gondolat. Kinyílt a tavaszi kikerics és a kankalin! A tavacska körül itt-ott e védett növények (Arika és Luca is hangosan mondja, hogy nem szabad leszedni őket, mert védettek) megmenekülnek a virággyűjtők lelkesedésétől, és minket gyönyörködtetnek!

Közben névnapom volt. És felköszöntöttek személyesen és meglepetésszerüen András szülei is! Ezúttal is köszönöm :). Ésokan mások is. Mindenkinek köszönöm! Azért nagy csoda az interent! Sok virtuális képeslapot is kaptam! Többek között apukáméktól, Kolozsvárról.

Ugyanekkor meglátogattuk, Arika legjobb barátnőjének november végén született kishúgát! Azt hiszem a lényeg nem Amália volt, hanem, hogy Bíborka és Arika, no meg persze Luca jót játszhattak. Amália gyönyörű és anyukája szerint igen jó kisbaba és mondom én, tényleg gyönyörű!!! Ezúttal kívánunk hosszú boldog életet és egészséget neki!!! Sajnos annyi eszünk nem volt, hogy lefotózzuk...

Ma délután pedig voltunk fodrásznál. Azaz, Arikát elvittem a fodrászhoz. A rendelés a következőképpen szólt: Legyen hosszú is, meg nem is, rövid is, meg nem is! És, így sikerült:

Ildi