Hát, azzal kezdeném, hogy András minden nap nézte a blogunkat és mindig lekonyult szájjal jelentette: "ma sem olvasta senki..." Aztán a minap kitörő örömmel közölte: "Szavaztak! Tehát már olvasták!". Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis dolog iylen nagy öröm lehet :).
Azért az engem is jó érzéssel tölt el, hogy kicsiny blogunk már nemcsak a saját kis házinaplónk, hiszen nem is ez a cél.
Az elmúlt hét a szülinap utórengésein túl tele volt ilyen kis örömökkel. Nem jelentősek, de mégis életben tartanak és tudatják veled, hogy élsz és élni érdemes. A gyerekeink tele voltak aranyos apró nagy gondolatokkal és számos mosolyt csaltak az arcunkra. Arika "táborozott" egész héten, ezért kellően fáradt volt minden délután, ebből fakadt az egyik legaranyosabb jelenet. Egész nap gyalogoltak, játszótereztek és sajnos úgy adódott, hogy a délutáni alvás kimaradt. Így amikor hazaért, Luca lányunk éppen ébredezett, Apukám, aki most éppen nálunk van és ha dolgozunk gyerekeket pesztálja, meghintáztatta őket az udvaron, csakhogy az én nagyobbik lányom ekkorra már olyan fáradt volt, hogy ahinta lágy lengésében nemes egyszerűséggel elbóbiskolt :).
Ma szülinapozás lesz, csakhogy ezúttal nem vendéglátók leszünk, hanem vendégek.
Mondom, ez egy ilyen hét volt.
Ildi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése