1:1

Jött valamilyen hidegfront, álmosító esővel. És az autó hőmérője 15°-ot írt ki. Az kb. ua., mint Melbourne-ben. Pedig itt nyár van. Most este, miután legyűrtük a gyerkőcöket megy az Ocean's twelve eredetiben. Gyúrunk a fülünkre. Ildi meg Budapest térképeket hajtogat, ugyebár a térkép teljes folyamata átmegy rajtunk, a megálmodástól-a szerkesztésen keresztűl-a hajtogatásig.
Egész nap egy biztosnak vélt házvásárlót várutunk, de csak a postás nem csengetett kétszer. Én mentem be a levélért (az egyik a Picasso részletére volt felszólító, a másik pedig a villamosművek kikapcsolási értesítője). A telefon is csak a diákhitelesektől csőrgött, nekik hirtelen csak egy húszassal tartozunk. Messiásként várunk a nagykereskedőnk hó eleji kimutatására, mert Auchan-os akcióban voltak a térképeink.
Meg várjuk a Magyar Turizmus Rt.-nek szerkesztett bringás térkép díjának megérkezését, mert repülőjegy lesz belőle. "Felfedezőútra" megyünk. Oda le. Többek között szeptemberben részt veszünk egy Melbourne-i térképész konferencián.
23.-án előadást is tartunk:
08.30 The future of road maps Andras Bogdanovits (Eötvös Loránd University, Budapest)
08.50 Real time mapping and local information on the Web Ildiko Bogdanovits (Eötvös Loránd University, Budapest)
Ugyhogy, ahogy az időjárás is, a jó és rossz hírek 1:1
András

Kis örömök!...

Hát, azzal kezdeném, hogy András minden nap nézte a blogunkat és mindig lekonyult szájjal jelentette: "ma sem olvasta senki..." Aztán a minap kitörő örömmel közölte: "Szavaztak! Tehát már olvasták!". Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis dolog iylen nagy öröm lehet :).
Azért az engem is jó érzéssel tölt el, hogy kicsiny blogunk már nemcsak a saját kis házinaplónk, hiszen nem is ez a cél.
Az elmúlt hét a szülinap utórengésein túl tele volt ilyen kis örömökkel. Nem jelentősek, de mégis életben tartanak és tudatják veled, hogy élsz és élni érdemes. A gyerekeink tele voltak aranyos apró nagy gondolatokkal és számos mosolyt csaltak az arcunkra. Arika "táborozott" egész héten, ezért kellően fáradt volt minden délután, ebből fakadt az egyik legaranyosabb jelenet. Egész nap gyalogoltak, játszótereztek és sajnos úgy adódott, hogy a délutáni alvás kimaradt. Így amikor hazaért, Luca lányunk éppen ébredezett, Apukám, aki most éppen nálunk van és ha dolgozunk gyerekeket pesztálja, meghintáztatta őket az udvaron, csakhogy az én nagyobbik lányom ekkorra már olyan fáradt volt, hogy ahinta lágy lengésében nemes egyszerűséggel elbóbiskolt :).
Ma szülinapozás lesz, csakhogy ezúttal nem vendéglátók leszünk, hanem vendégek.
Mondom, ez egy ilyen hét volt.

Ildi

Szülinap egy hétig!

Végetért a szülinapozás. Arika tegnap naptár szerint is 5 éves "nagylány lett!
Azt hiszem méltó módon megünnepeltük majdnem egy hétig a születésnapját.
A hét fénypontja a vasárnapi gyerekzsúr volt ami igen jól sikerült és az időjárás is velünk tartott, mert az egyhetes kánikula után, vasárnap egy kicsit kellemesebb pancsolós idő volt, ezért a gyerekek a kis kerti ideiglenes medencében tudtak hűsülni és játszani.
Egyébként is jó hangulat volt, jó kaja :) (hiszen én főztem!) és hideg sör az apukáknak!
Volt sok ajándék, azt hiszem ez volt a legfontosabb mozzanata a szülinapnak, meg torta és öt gyertya, amit elfújhatott Arika után mindenki.
Ja, előtte viszont szombaton a család köszöntötte, utána pedig hétfőn mivel táborba jár egy kerek hétig, és tegnap volt a hivatalos születésnap, a táborba is volt köszöntés és torta. Tehát, megszámlálhatatlan torta, köszöntés és ajándék folyt.
Mindent összevetve kellemes hétvége volt.
Még egyszer csak annyit: Nagyon Boldog Születésnapot ARIKA!

Ildi

Konferencia

Nos, jelentkeztünk már jó ideje egy konferenciára.
Ja, talán ott kellene kezdeni, hogy mind a ketten térképészek vagyunk és jelenleg a doktori iskola padjait koptatgatjuk. Ezért időnként ha időnk megengedi, kutatgatunk meg saját gondolatokat igyekszünk formálni.
Még tavasszal, jelentkeztünk egy konferenciára mely idén "véletlenül" pont Melbourneben lesz szeptemberben. Több levélváltás után elfogadták a jelentkezésünket az egyik szekcióba.
Ma reggel tudtuk meg, hogy ténylegesen szót is kapunk és lesz kb 10percünk fejenként, hogy kifejtsük gondolatainkat.
Amikor jelentkeztünk, úgy gondoltuk, hogy ez egy jó apropó arra, hogy egy rövidke látogatást tegyünk kint, de így végűl sokkal jobban sül el a dolog mint gondoltuk.
Nos, dióhéjban ennyi.
Kicsit kettős érzések kavarognak ma bennem, talán ezért is szárazabb a COSIT'07-re vonatkozó gondolatok, pedig számunkra igen nagy dolog, hogy ottlehetünk.
Az érzéseimről, meg talán máskor. Az elmúlt két-három nap a hideg és a forró zuhany váltakozásából állt és csak remélem, hogy Arika lányunk délutáni családi szülinapja épp a pozitív élmények sorába fog kerülni.
Most lesz hétfőn 5 éves a nagylány! (De már egy hete ünnepeljük :) )
Hát ennyi,
Ildi

Rolling Stones

Nem tartozik szorosan a blog témaköréhez, de most jöttünk haza a Rolling Stones koncertről, melyre szüleimtől kaptunk házzaságinkra jegyet (mégegyszer köszönet). Hát ezek a fiúk..., olyanok, mint a bor, minnél öregebbek, annál jobbak. Össze se tudom hasonlítani őket a 12 évvel ezelőtt látottaknál. Fantasztikus volt a show, aki nem látta az tényleg irigyelhet. Ráadásul Ildivel imádjuk a bluest, és a mai koncert főleg a jó öreg rithm&blues jegyében zajlott. Minden szuper volt, ráadásul ma dölt meg az abszolut melegrekord is.
András

Itthon

Először is üdvözlök mindenkit aki esetleg valamikor az általunk írt sorokat olvasni fogja. Azt hiszem, hogy a mozgató rugót e blog indításához azok irományai adták, akiknek gondolatai nekünk is segítenek és eddig is segítettek döntésünk meghozásában.
És most vissza az éppen aktuális életünkhöz...

Nos haza jöttünk.
Pár napig hiányzik az ember és annyi feladat gyűl fel, hogy alig bírja elvinni.
Nos szerencsésen jártunk. Minden megvan amit szerettünk volna, ami pedig nincs az meg majd megérkezik idővel.
Ami az ügyintézést illeti Kolozsváron, nos az igen érdekes volt időnként. Azt hiszem most szembesültünk először igazán azzal, hogy már teljesen másképp látjuk a világot. Valahogy nem ment úgy a tülekedés mint máskor, sőt kifejezetten kerestük a nyugisabb megoldásokat és láss csodát!!! Sikerült mindent minimális stressz mellett megoldani. Ugyanakkor igen mulatságos szituációkat is volt szerencsénk végignézni.
A legérdekesebb és mulatságosabb helyzetet a rendőrségen az erkölcsi bizonyítványokra várva láttuk. Próbáljon mindenki elképzelni egy kb 30m2 -es helységet, ahol egy pult mögött két hölgy ül és végzi az adminisztrációs munkát. Az ember belép a helységbe és két sort talál, az egyik hosszabb és közelebb van az ajtóhoz, a másik kicsit bennebb és LÉNYEGESEN rövidebb.
Mit tesz az átlagember. Belép és beáll a hosszú sorba, mert ahol sokan állnak az biztos nekik is jó. A rövidebb sor a "kiváltságosok"-é. Azért hívom így, mert ebbe a sorba tapasztalat szerint CSAK az élelmesebb polgár állt be, aki előbb szétnézett, majd vagy megkérdezte miért rövidebb az a sor, vagy csak egyszerűen a kisebb fáradságot választotta. Az érdekes az, hogy bár a kérdezők hangosan kérdeztek és mindenki hallotta a választ, hogy mindkét sorba lehet állni, a hosszabb sor tagjai szinte soha nem álltak át a rövideb sorba. Azért ez megdöbbentő! Nem?!
Én mindig ügyeskedő erdélyinek tartottam magam, de valahogy ezek után már nem igazán tudom hogy pontosan mit is értettem én ez alatt, vajon a rövidebb sor pszihológiáját? vagy csak az elszármazás és a túlélésért való küzdelem tett azzá aki ma vagyok? Nem tudom. Ma már nem tudom.
Most ismét világgá készülök, immár családostól, gyerekestől. A legfurcsább az, hogy évekkel ezelőtt, amikor András egy vicces "hóegér" mellett megkérte a kezem és azt mondtam, hogy vele akár a világ végére is elmegyek, nos, nem tudtam, hogy utunk tényleg a világ végére vezet.
Ildi

Papirok beszerzése

folytatjuk a szükséges papírok beszerzését. Persze még nagyon az elején tartunk. Mivel mindketten kolozsvári születésűek vagyunk kell az itteni erkölcsi, születési, katonai igazolás. Az előbbi a mai napi program volt, elég viccesre sikerült. A rendőrségen két sor volt, az egyikben 2-3 ember, a másikban 30 állt. Az újonnan érkezettek mindig a hosszabb sor végére álltak. Persze, mindkét ügyintéző ugyanazt a munkát végezte. De az embereket a csordaszellem arra ösztönözte, hogy a többség biztosan ugyanolyan egyszerű kérvénnyel próbálkozik, mint ő ezért inkább több időt áldoz a sorbanállásra, de nehogy kilógjon. Délben visszamentünk az anyakönyvvezetőhöz, mert hiányzott az Ildi személyi számja (és a rendőrség szerint enélkül ő nem ember), nyitáskor megszámlálhatatlan polgár tolongott az ajtó előtt. Két órával késöbb senki sem várt előtte. Ez már egy picit balkán. De bennünk már megvan annak a nyugalomnak a csírája, amire vágyunk.
András