Tegnap elköltöztek Zaráék is. Egy szép vadiúj házat találtak a szomszéd városrészben. Nagyon, de nagyon örvendtünk az örömüknek, hiszen az igazi élet akkor kezdődik amikor az ember mindenben önmagára van utalva.
Így aztán, hosszú ideje, hirtelen csönd van. Ugyebár a mi lányaink ilyenkor reggel, ha az ember hagyja őket, alszanak. Manó meg Milu viszont bizony saját életritmust diktálnak még, ami viszont bármennyire is csititgatják őket, hangos. Jó volt hallani őket, mert tudtuk, hogy zajlik az élet :).
Most meg csönd... Tegnap este arra gondoltunk, hogy talán még gyorsabb lesz az elalvás, ha Arikának engedve külön szobába költöznek. És láss csodát, Lucusnak kb 10 másodperc kellett, Arinak meg 5 perc, de egyik sem húzta félóráig, ami a standard korábbi elalvás minimumja volt. Remélem, ne örvendjünk túl korán...
Kirándulni mentünk volna ma, de végül mindenki lemondta, így mi sem megyünk, ami nem baj, mert van munka is, meg jól esik a semmittevés is!
Ildi
2008-10-12
2008-10-08
Helyzetjelentés
Nem azért nem írtunk mert eltüntünk, hanem mert kicsit pörgős volt a hétvége.
Miután péntek este hazaértünk,szombatra kezdtünk el készülni, mert buli volt.
Azaz megünnepeltük baráti körben a szülinapomat. Mindez egy incúr-pincúr meglepivel is járt, mert Fruzsi és Linda a főzés 99%-át átvállalta, és meg is leptek egy igen finom mentolos tortával. Azért volt meglepi, mert bár tudtam a buliról, a reggeli és éjszakai takarítás után kicsit üres volt a ház. Mondja is életem értelme, hogy menjünk még el a boltig, mert "ezek" elfelejtettek díszítést venni, meg úgyis kellene még egy kis üditő is. Felöltöztetem a lányokat, beülünk az autóba, elmegyünk Fruzsiékig ott kirakjuk a két kiscsajt és futás a boltba, persze közben volt egy kis sugdosódás, de azt nem vettem rossz néven :). A boltban aztán úgy "elhúztuk az időt", hogy már bőven elmúlt kettő amikor visszaérkeztünk. És láss csodát, mindenki ott volt és a ház csodásan fel lett diszítve és olyan jó volt!
Szóval, megleptek!
Azóta meg elkezdődött az iskola, s bár nem így terveztem a hetet, de Arika iskolába van. A lendítő ok, a nyitó két hét, hiszen hétfő kivételével minden nap mennek úszni. Ebből, meg nem maradhat ki! Hiszen Arika a család sellője... Így aztán jár suliba és a kimerültségtől a hosszú ebédszünetben a gyengélkedőn szundít egyet :). Aztán a tanítónéni szerint igen együtműködően részt vesz a tevékenységekben, amik igencsak lazák e két hét alatt, mert minden kis gyerkőcöt lefáraszt a pancsi, csak nem olyan szerencsések mint Ari!
Ezért viszont derékbe vannak tőrve a napjaim... és néha igen komoly találékonyságot és megoldókészséget ígényel az, hogy egyszerre két helyen kéne lenni. De, mirevaló egy anya, ha egy ilyen kis semmiséggel nem tud megküzdeni, így hát marad a küzdelem!
Ildi
Miután péntek este hazaértünk,szombatra kezdtünk el készülni, mert buli volt.
Azaz megünnepeltük baráti körben a szülinapomat. Mindez egy incúr-pincúr meglepivel is járt, mert Fruzsi és Linda a főzés 99%-át átvállalta, és meg is leptek egy igen finom mentolos tortával. Azért volt meglepi, mert bár tudtam a buliról, a reggeli és éjszakai takarítás után kicsit üres volt a ház. Mondja is életem értelme, hogy menjünk még el a boltig, mert "ezek" elfelejtettek díszítést venni, meg úgyis kellene még egy kis üditő is. Felöltöztetem a lányokat, beülünk az autóba, elmegyünk Fruzsiékig ott kirakjuk a két kiscsajt és futás a boltba, persze közben volt egy kis sugdosódás, de azt nem vettem rossz néven :). A boltban aztán úgy "elhúztuk az időt", hogy már bőven elmúlt kettő amikor visszaérkeztünk. És láss csodát, mindenki ott volt és a ház csodásan fel lett diszítve és olyan jó volt!
Szóval, megleptek!
Azóta meg elkezdődött az iskola, s bár nem így terveztem a hetet, de Arika iskolába van. A lendítő ok, a nyitó két hét, hiszen hétfő kivételével minden nap mennek úszni. Ebből, meg nem maradhat ki! Hiszen Arika a család sellője... Így aztán jár suliba és a kimerültségtől a hosszú ebédszünetben a gyengélkedőn szundít egyet :). Aztán a tanítónéni szerint igen együtműködően részt vesz a tevékenységekben, amik igencsak lazák e két hét alatt, mert minden kis gyerkőcöt lefáraszt a pancsi, csak nem olyan szerencsések mint Ari!
Ezért viszont derékbe vannak tőrve a napjaim... és néha igen komoly találékonyságot és megoldókészséget ígényel az, hogy egyszerre két helyen kéne lenni. De, mirevaló egy anya, ha egy ilyen kis semmiséggel nem tud megküzdeni, így hát marad a küzdelem!
Ildi
2008-10-03
Másfél nap a kórházban
Készüljetek fel, mert hosszú lesz…
Akkor kezdem az elejével. Mint már írtam, a szteroidos kezelés miatt. Eredetileg három napról volt szó, de végül minden tükrében, kettő lett belőle. Így csütörtök délután négykor megérkeztünk a kórházba. Már vártak bennünket így egy gyors regisztráció után felmentünk a nyolcadikra. Itt egy kétágyas szobába kerültünk, saját fürdővel és vécével. És természetesen egy nyitható fotelággyal, hiszen itt természetes, hogy az anya itt alszik a kisgyerekkel. Szobatársunk egy szerencsétlenül elesett kislány. Semmi bicaj semmi egyéb, csak egy sima esés és majdnem tönkretette az életét… Aranyos. Hamar össze is barátkoztak a lányok. Közben jött a vacsora, azaz hozták a menüt. Kétféle leves, négyféle főétel, mint sajtos melegszendvics vagy tésztaféle. Desszert vagy nyolcféle, mint fagyi, puding, pite, stb. És persze innivaló a narancslétől a sovány és normál tejig mindenféle. Kihozták a vacsit és látom, nincs fagyi. Gondoltam, biztosan később hozzák, nehogy kiolvadjon. De nem. Később szóltam, hogy hová lett a fagyi? A néni rám néz nagy szemekkel és hív. Bevezet a konyhába. És körbemutat. Hűtő, a saját cuccoknak. Mélyhűtő, benne sok-sok fagyi, és egyéb apróság. Polc , négyféle müzli, méz, mogyoróvaj, cukor, kávé, tea, kakaó. A közös hűtőben, tej, narancslé, málnaszörp, margarin, pudingok, joghurtok, gyümölcssaláta és még sok más apróság, ja kenyér háromféle. A konyha felszereltségéhez tartozik a kenyérpirító, szűrt víz, forró és hideg verzióban, mikró. Szekrényben tányérok, poharak, kés, villa, kanál , bőségesen.
Szóval, nem is tudom mit is mondjak. Budapesten az egész osztálynak volt összesen két vécefülkéje… és egy közös zuhanya… A bent alvásért kemény pénzt fizettem és sík hülyének néztek, hogy akár a széken is de bent maradok. Az én szememben ez nagy különbség. Mindenki mosolyog akkor is ha rossz kedve van, mert gyermek előtt nem lehet rossz kedved. Segítőkészek és kifejezetten megszóltak, hogy miért nem hívom őket, miért megyek ki? Ez az ők dolguk. Sajnos délutántól kb 11 óráig vártunk. Hogy miért? Hát azért mert az osztályon kisdoki van állandó jelleggel és négy próbálkozás után, inkább nem kínozta tovább Arikát. Azaz kezdő, vagy majdnem kezdő doki van. Ezen felül van egy ügyeletes tapasztalt doki is, aki akkor jön ha baj van, mert ő felügyeli a neurológiai sürgősségi osztályt is. Sajna tegnap kifogtuk, mert volt egy nagyon sürgős eset, ezért mi csúsztunk. 11kor jött és egy perc alatt meglett minden és mehetett a gyógyszer. Szerencsére Arika nagyon jól tolerálta és nem volt semmi gond, de ennek ellenére kétóránként ellenőrizték az állapotát. Reggel, hagytak aludni, kilenc körül meg jött a reggeli. Kérdés az volt, hogy mit szeretnénk reggelizni. Azaz Arika, mert koszt viszont csak neki van, de annyi marad, hogy én is jóllakok mellette, mit enne. A kis szomszéd sonkás tükörtojást reggelizett mi meg a szokásos pirítóst kértük, kakaóval. Utána egy rövid kis tusolás és meglettünk. Jött a vizit és megtudtuk, hogy este nyolc körül már mehetünk is haza a következő adag gyógyszer után. Maga a korház nem nagy szám, csak az emberek és a hozzáállás az. Akárhányszor bejön valaki, mindig kapunk egy mosolyt is. Szóval jól éreztük magunkat. Csak még egy érdekesség. Beérkezéskor be kell mutatni az elektronikai eszközöket. Mint utólag kiderült, a rövidzárlat kizárása a legfontosabb ez esetben. Hogy mi mindenre nem gondolnak?! Minden ágy felett TV csüng központi belső adóval, azaz a normál előfizetés mentes csatornák mellett van 2-3 saját info és … mese csatorna. Hiszen ez egy gyermek kórház. A mese reggeltől este 11-ig megy. Akkor már úgyis minden normális gyermek aluszik. Ha valahova mennie kell a kis szomszédnak, nem rángatják el, hagyják befejezni aktuális teendőjét és néhány aranyos szóval hívják, ha éppen nem nagyon menne. Mindenki a gyerek érdekeit nézi elsősorban, és persze az a cél, hogy a lehető legkevésbé legyen megrázó a betegeskedés. Ennek érdekében az épület alagsorában van egy könyvtár. És ezzel nincs vége! A könyvtárban van egy játéksarok is, a minden osztályon megtalálható játszószobán kívül, ahol naphosszat foglalkozások vannak a gyerekek számára. Rajzolás, kirakósdi, szójáték és még sok más. Erről természetesen mindent megtudhatsz a saját hírcsatornájukon.
Biztosan kihagyok valami olyat amit még el kellene mondani, de ennyi volt…
Mára…
Ildi
Akkor kezdem az elejével. Mint már írtam, a szteroidos kezelés miatt. Eredetileg három napról volt szó, de végül minden tükrében, kettő lett belőle. Így csütörtök délután négykor megérkeztünk a kórházba. Már vártak bennünket így egy gyors regisztráció után felmentünk a nyolcadikra. Itt egy kétágyas szobába kerültünk, saját fürdővel és vécével. És természetesen egy nyitható fotelággyal, hiszen itt természetes, hogy az anya itt alszik a kisgyerekkel. Szobatársunk egy szerencsétlenül elesett kislány. Semmi bicaj semmi egyéb, csak egy sima esés és majdnem tönkretette az életét… Aranyos. Hamar össze is barátkoztak a lányok. Közben jött a vacsora, azaz hozták a menüt. Kétféle leves, négyféle főétel, mint sajtos melegszendvics vagy tésztaféle. Desszert vagy nyolcféle, mint fagyi, puding, pite, stb. És persze innivaló a narancslétől a sovány és normál tejig mindenféle. Kihozták a vacsit és látom, nincs fagyi. Gondoltam, biztosan később hozzák, nehogy kiolvadjon. De nem. Később szóltam, hogy hová lett a fagyi? A néni rám néz nagy szemekkel és hív. Bevezet a konyhába. És körbemutat. Hűtő, a saját cuccoknak. Mélyhűtő, benne sok-sok fagyi, és egyéb apróság. Polc , négyféle müzli, méz, mogyoróvaj, cukor, kávé, tea, kakaó. A közös hűtőben, tej, narancslé, málnaszörp, margarin, pudingok, joghurtok, gyümölcssaláta és még sok más apróság, ja kenyér háromféle. A konyha felszereltségéhez tartozik a kenyérpirító, szűrt víz, forró és hideg verzióban, mikró. Szekrényben tányérok, poharak, kés, villa, kanál , bőségesen.
Szóval, nem is tudom mit is mondjak. Budapesten az egész osztálynak volt összesen két vécefülkéje… és egy közös zuhanya… A bent alvásért kemény pénzt fizettem és sík hülyének néztek, hogy akár a széken is de bent maradok. Az én szememben ez nagy különbség. Mindenki mosolyog akkor is ha rossz kedve van, mert gyermek előtt nem lehet rossz kedved. Segítőkészek és kifejezetten megszóltak, hogy miért nem hívom őket, miért megyek ki? Ez az ők dolguk. Sajnos délutántól kb 11 óráig vártunk. Hogy miért? Hát azért mert az osztályon kisdoki van állandó jelleggel és négy próbálkozás után, inkább nem kínozta tovább Arikát. Azaz kezdő, vagy majdnem kezdő doki van. Ezen felül van egy ügyeletes tapasztalt doki is, aki akkor jön ha baj van, mert ő felügyeli a neurológiai sürgősségi osztályt is. Sajna tegnap kifogtuk, mert volt egy nagyon sürgős eset, ezért mi csúsztunk. 11kor jött és egy perc alatt meglett minden és mehetett a gyógyszer. Szerencsére Arika nagyon jól tolerálta és nem volt semmi gond, de ennek ellenére kétóránként ellenőrizték az állapotát. Reggel, hagytak aludni, kilenc körül meg jött a reggeli. Kérdés az volt, hogy mit szeretnénk reggelizni. Azaz Arika, mert koszt viszont csak neki van, de annyi marad, hogy én is jóllakok mellette, mit enne. A kis szomszéd sonkás tükörtojást reggelizett mi meg a szokásos pirítóst kértük, kakaóval. Utána egy rövid kis tusolás és meglettünk. Jött a vizit és megtudtuk, hogy este nyolc körül már mehetünk is haza a következő adag gyógyszer után. Maga a korház nem nagy szám, csak az emberek és a hozzáállás az. Akárhányszor bejön valaki, mindig kapunk egy mosolyt is. Szóval jól éreztük magunkat. Csak még egy érdekesség. Beérkezéskor be kell mutatni az elektronikai eszközöket. Mint utólag kiderült, a rövidzárlat kizárása a legfontosabb ez esetben. Hogy mi mindenre nem gondolnak?! Minden ágy felett TV csüng központi belső adóval, azaz a normál előfizetés mentes csatornák mellett van 2-3 saját info és … mese csatorna. Hiszen ez egy gyermek kórház. A mese reggeltől este 11-ig megy. Akkor már úgyis minden normális gyermek aluszik. Ha valahova mennie kell a kis szomszédnak, nem rángatják el, hagyják befejezni aktuális teendőjét és néhány aranyos szóval hívják, ha éppen nem nagyon menne. Mindenki a gyerek érdekeit nézi elsősorban, és persze az a cél, hogy a lehető legkevésbé legyen megrázó a betegeskedés. Ennek érdekében az épület alagsorában van egy könyvtár. És ezzel nincs vége! A könyvtárban van egy játéksarok is, a minden osztályon megtalálható játszószobán kívül, ahol naphosszat foglalkozások vannak a gyerekek számára. Rajzolás, kirakósdi, szójáték és még sok más. Erről természetesen mindent megtudhatsz a saját hírcsatornájukon.
Biztosan kihagyok valami olyat amit még el kellene mondani, de ennyi volt…
Mára…
Ildi
2008-09-27
2 hét
Két hete "dolgozok". Ezt azért írom, mert az egyik kezemen meg tudom számolni, hogy hány órát dolgoztam igazán. A többi tréning, gyűlés és a többi volt. A mély megnyugvást az jelentette, hogy megkaptam az ELSŐ ausztrál fizetésemet. Nem nagy, de ebből már fenn tudnánk tartani a családot. Most éreztem először biztosítottnak az ittlétünket. Érdekes, hogy kéthetente fizetnek, nem havonta, mint Magyarországon. Sok hely van, ahol pedig hetente. A fizetési papírt emailben kaptam meg, tömörítve. És jelszóval védve. Itt a fizetésed titok, csak rád és az adóhivatalra vonatkozik. Még a családod elől is eltitkolhatod. Fura egy világ.
Péntek volt, s minden hónap utolsó péntekén a cég megvendégeli a dolgozóit. Fent az étteremben és a teraszon (Mad Dog) ingyen kaja (osztriga, sushi, meg más kis falatkák) és ital (sörök, borok, pezsgő, üdítők). mindenki ott van és kiengedi a gőzt.
Hazafelé jövet egy érdekes történet szemtanúja voltam. Egy hangos csapat (három nő és egy tizenéves gyerek) borzolták a "Helyi Érdekű Vasút" utasainak magányba csüggedő csendjét. Egy állomáson úgy döntött a társaság, hogy szórakozásból nem engedik becsukni az egyik ajtót. A HÉV meg nem indult el nyitott ajtóval. Kb. egy félórát álltunk. Csönd és mindeni magánya plusz a hangoskodók. Mindenki a könyvébe, ájpodjába, ingyenes újságjába burkolózott. Kívülről láttam, hogy hátrajött egy ember, lehet, hogy a vezető és valszeg be akarta csukni az ajtót. De nem sikerült neki. A hangoskodók pedig tovább kiabáltak. Egyszercsak felállt egy utas és rájuk kiabált, hogy "Csukják be". A szájukat és az ajtót. Egyszer csak megtört a jég és a teljes utazó társaság vastapssal jutalmazta. A hangoskodók becsukták az ajtót és megfenyegettek bennünket, hogy a következőnél leszállnak. Újabb taps. Kiabálva, de leszálltak. A vezető is megköszönte, hogy megoldottuk az ügyet. Nagy kacagás és taps. És, mintha angyal szállt el volna felettünk, egy pillanatnyi csönd után mindenki feloldott. Az emberek el kezdtek beszélni a szomszédjukkal, bemutatkoztak, elmesélték a családjuk, kivándorlásuk történetét, barátkoztak. Zsongott a vonat.
Szó nélkül maradtam.
András
Péntek volt, s minden hónap utolsó péntekén a cég megvendégeli a dolgozóit. Fent az étteremben és a teraszon (Mad Dog) ingyen kaja (osztriga, sushi, meg más kis falatkák) és ital (sörök, borok, pezsgő, üdítők). mindenki ott van és kiengedi a gőzt.
Hazafelé jövet egy érdekes történet szemtanúja voltam. Egy hangos csapat (három nő és egy tizenéves gyerek) borzolták a "Helyi Érdekű Vasút" utasainak magányba csüggedő csendjét. Egy állomáson úgy döntött a társaság, hogy szórakozásból nem engedik becsukni az egyik ajtót. A HÉV meg nem indult el nyitott ajtóval. Kb. egy félórát álltunk. Csönd és mindeni magánya plusz a hangoskodók. Mindenki a könyvébe, ájpodjába, ingyenes újságjába burkolózott. Kívülről láttam, hogy hátrajött egy ember, lehet, hogy a vezető és valszeg be akarta csukni az ajtót. De nem sikerült neki. A hangoskodók pedig tovább kiabáltak. Egyszercsak felállt egy utas és rájuk kiabált, hogy "Csukják be". A szájukat és az ajtót. Egyszer csak megtört a jég és a teljes utazó társaság vastapssal jutalmazta. A hangoskodók becsukták az ajtót és megfenyegettek bennünket, hogy a következőnél leszállnak. Újabb taps. Kiabálva, de leszálltak. A vezető is megköszönte, hogy megoldottuk az ügyet. Nagy kacagás és taps. És, mintha angyal szállt el volna felettünk, egy pillanatnyi csönd után mindenki feloldott. Az emberek el kezdtek beszélni a szomszédjukkal, bemutatkoztak, elmesélték a családjuk, kivándorlásuk történetét, barátkoztak. Zsongott a vonat.
Szó nélkül maradtam.
András
2008-09-26
Jó hír!!!
Kedves barátaink Anett és Tibinek ma reggel 11 óra 48 perckor megszületett második kislányuk:
Kovács Lelle
Nagyon boldog hosszú és egészséges életet kívánunk és gratulálunk anyukájának és apukájának no meg sok erőt és örömet az jövevényhez.
Kovács Lelle
Nagyon boldog hosszú és egészséges életet kívánunk és gratulálunk anyukájának és apukájának no meg sok erőt és örömet az jövevényhez.
Mert az élet nem mindig rózsás...
Hát igen. Akkor most jöjjön az árny oldal. És, hogy azzal kezdjem ami jobban fáj, Arika mégis szteroidos kezelésre szorul. Segített ugyan az utolsó gyógyszer kicsit, de csak kicsit.
Erről, most kicsit nehéz írni, elszorul a torkom, mert mi lehet durvább mint egy testidegen szer, de ha segít rajta, akkor meg kell próbálni. Ezért 3 napra beutalnak bennünket a kórházba. Mindezt azért mert egy "orvosnak" mindegy volt az ő állapota, és megelégedett azzal, hogy nincs látható roham. Mert nem vette azt a fáradtságot, hogy meg akarja gyógyítani. Mert sok más fontosabb dolga volt mint egy kislány élete.
Hát, itt tartunk. A kórházról, meg majd beszámolok. De, itt legalább van olyan orvos akit érdekli az, hogy Arikának milyen az élete és az a fő cél, hogy teljes életet tudjon élni.
A másik ugyebár András mobiltelefonjának története.
Amit röviden megtanultunk, hogy a posta megbízhatatlan. Ha véletlenül nem vagy otthon amikor a csomag érkezik, akkor sajnos a világ összedől.
Úgy történt, hogy interneten rendeltünk egy telefont, a mindenféle bónuszok meg egyebek miatt. Miután július 29-én rendeltük, augusztus 25-én elkezdtünk fészkelődni, hogy hol van. Hívom az ügyfélszolgálatot, mire tájékoztatnak, hogy biza náluk nincs. Mondom jó, akkor egy telefon számot, hogy hol érdeklődjünk.
Megvan, felhívom a számot, mondják, már 5-szőr kivitték. Kicsit elhűltem, mondom, és mikor? Mondja a dátumokat, időpontokat. Teljesen lefagyok, köztük nem egy olyan van, ahol 100%-an itthon voltunk. Többek közt mondja, előző nap reggel is volt 8,20 körül. Hát mondom, nem tűnt fel, hogy 2 autó áll a ház előtt és miért nem csengetett? Ugyanis itt az a szokás, hogy nem csengetnek, hanem kopognak. És ő nem találta meg a csengőt... Kis üvöltözés és kapcsolják a főnököt. Előadom ismét a történetem, és megnyugtatnak, hogy holnap kimegy. Ja, a történethez az is hozzátartozik, hogy a célszemélynek, reggel 9 és délután 5 között otthon kell lennie, mert csak ő veheti át. Mondom szuper, és ki fizeti ki a napot? Hát az nem az ők dolguk. Mondom és ki felel azért, hogy nem teljesítitk a kiszállítást, és ekkor fagytam teljesen le, mert ők nem felelnek semmiért. Nem az ők dolguk, ezért majd ha nem jött ki visszaviszik. Ekkor már tajtékoztam. Visszahívtam a 3-ast, mint a szolgáltatónkat és ismét előadom a sztorimat immár sokadszor, mire ismét kezdik a beazonosítást és a hülyébbnél hülyébb kérdéseket, hiszen teljesen előröl vett minket. No, itt nálam már borult a bili. Mondom ma már sokadszor beszélek velük, nem kérdezzen semmit, menjen a főnökéhez és ott tudja meg mi van, hiszen nem először hallanak rólunk ma. Hát, hosszas, azaz 15 perces várakozás után beleszól, hogy ha holnap még egyszer kiviszik, akkor beszéljünk már holnap. Így ért véget az első nap. De másnap nem hozták ki. Mert, már vissza s küldték a központba. Ismét telefon, előbb a posta, megtudom mi van, hívom a 3-ast. Ismét tegnapi cirkusz, végigcsináljuk az egészet és kb fél órás ide-oda tolizás után,megvan a válasz. Menjünk be az első 3-as képviseletre és vegyünk egy új telefont és a régit ő itt és most törli.
Bementünk megvettük, de már ott figyelmeztettek, hogy ebből még lesz gubanc, mert a rendszer nem tudja azonnal törölni a régi rendelést, így olyan mintha társ számot vennénk. Pedig látja, hogy ott van megjegyzésként a törlés.
Mire 4 napja megjön az e-számla, melyen két telefonszám áll és az elsőért is fizetni kell a 29AUD-nyi előfizetést. Ismét telefon, ügyfélszolgálat, mondom mi a gondom, olyasmiért akarnak tőlünk pénzt, amit soha nem fogtunk a kezünkben. Kb 6-szor mondtam el ugyanannak a nőnek ugyanazt a sztorit hatféleképpen. Kicsit ideges lettem a végére. Mondom adja a főnökét, mert ez így nem megy. Hirtelen csend, mindjárt átnézi, várjak egy kicsit. Vártam úgy 10 percet, mire visszakapcsol és vagy 15-szőr elnézést kér, mondja, hogy mindent megoldott átvezetett.
Szóval, így jártunk. Az ügyintézés néha igen nehézkes.
Röviden ennyi. Kicsit még el vagyunk kenődve, de ez van.
Ildi
Erről, most kicsit nehéz írni, elszorul a torkom, mert mi lehet durvább mint egy testidegen szer, de ha segít rajta, akkor meg kell próbálni. Ezért 3 napra beutalnak bennünket a kórházba. Mindezt azért mert egy "orvosnak" mindegy volt az ő állapota, és megelégedett azzal, hogy nincs látható roham. Mert nem vette azt a fáradtságot, hogy meg akarja gyógyítani. Mert sok más fontosabb dolga volt mint egy kislány élete.
Hát, itt tartunk. A kórházról, meg majd beszámolok. De, itt legalább van olyan orvos akit érdekli az, hogy Arikának milyen az élete és az a fő cél, hogy teljes életet tudjon élni.
A másik ugyebár András mobiltelefonjának története.
Amit röviden megtanultunk, hogy a posta megbízhatatlan. Ha véletlenül nem vagy otthon amikor a csomag érkezik, akkor sajnos a világ összedől.
Úgy történt, hogy interneten rendeltünk egy telefont, a mindenféle bónuszok meg egyebek miatt. Miután július 29-én rendeltük, augusztus 25-én elkezdtünk fészkelődni, hogy hol van. Hívom az ügyfélszolgálatot, mire tájékoztatnak, hogy biza náluk nincs. Mondom jó, akkor egy telefon számot, hogy hol érdeklődjünk.
Megvan, felhívom a számot, mondják, már 5-szőr kivitték. Kicsit elhűltem, mondom, és mikor? Mondja a dátumokat, időpontokat. Teljesen lefagyok, köztük nem egy olyan van, ahol 100%-an itthon voltunk. Többek közt mondja, előző nap reggel is volt 8,20 körül. Hát mondom, nem tűnt fel, hogy 2 autó áll a ház előtt és miért nem csengetett? Ugyanis itt az a szokás, hogy nem csengetnek, hanem kopognak. És ő nem találta meg a csengőt... Kis üvöltözés és kapcsolják a főnököt. Előadom ismét a történetem, és megnyugtatnak, hogy holnap kimegy. Ja, a történethez az is hozzátartozik, hogy a célszemélynek, reggel 9 és délután 5 között otthon kell lennie, mert csak ő veheti át. Mondom szuper, és ki fizeti ki a napot? Hát az nem az ők dolguk. Mondom és ki felel azért, hogy nem teljesítitk a kiszállítást, és ekkor fagytam teljesen le, mert ők nem felelnek semmiért. Nem az ők dolguk, ezért majd ha nem jött ki visszaviszik. Ekkor már tajtékoztam. Visszahívtam a 3-ast, mint a szolgáltatónkat és ismét előadom a sztorimat immár sokadszor, mire ismét kezdik a beazonosítást és a hülyébbnél hülyébb kérdéseket, hiszen teljesen előröl vett minket. No, itt nálam már borult a bili. Mondom ma már sokadszor beszélek velük, nem kérdezzen semmit, menjen a főnökéhez és ott tudja meg mi van, hiszen nem először hallanak rólunk ma. Hát, hosszas, azaz 15 perces várakozás után beleszól, hogy ha holnap még egyszer kiviszik, akkor beszéljünk már holnap. Így ért véget az első nap. De másnap nem hozták ki. Mert, már vissza s küldték a központba. Ismét telefon, előbb a posta, megtudom mi van, hívom a 3-ast. Ismét tegnapi cirkusz, végigcsináljuk az egészet és kb fél órás ide-oda tolizás után,megvan a válasz. Menjünk be az első 3-as képviseletre és vegyünk egy új telefont és a régit ő itt és most törli.
Bementünk megvettük, de már ott figyelmeztettek, hogy ebből még lesz gubanc, mert a rendszer nem tudja azonnal törölni a régi rendelést, így olyan mintha társ számot vennénk. Pedig látja, hogy ott van megjegyzésként a törlés.
Mire 4 napja megjön az e-számla, melyen két telefonszám áll és az elsőért is fizetni kell a 29AUD-nyi előfizetést. Ismét telefon, ügyfélszolgálat, mondom mi a gondom, olyasmiért akarnak tőlünk pénzt, amit soha nem fogtunk a kezünkben. Kb 6-szor mondtam el ugyanannak a nőnek ugyanazt a sztorit hatféleképpen. Kicsit ideges lettem a végére. Mondom adja a főnökét, mert ez így nem megy. Hirtelen csend, mindjárt átnézi, várjak egy kicsit. Vártam úgy 10 percet, mire visszakapcsol és vagy 15-szőr elnézést kér, mondja, hogy mindent megoldott átvezetett.
Szóval, így jártunk. Az ügyintézés néha igen nehézkes.
Röviden ennyi. Kicsit még el vagyunk kenődve, de ez van.
Ildi
2008-09-24
Meglepetééés-Boldog Szülinapot Anyuci!
Kezdjem a végével. A kronológiai hűség miatt. Hazajöttünk a moziból és ez a fincsi-meglepetéstorta várta Ildit.A gyerekek a szobában csendesen toporogtak és felkiáltottak "meglepetééés-boldog szülinapot Anya!" Linda improvizálta a tortát, de hát ezek a hirtelenötlet dolgok a legjobbak. És nagyon profi volt. Linda. A torta meg finom.
Történt ugyanis, hogy megnéztük a Múmia 3-at. Tökéletes kalandfilm a maga műfajában, szerintem jobb, mint az Indy4, Ildi szerint nem volt jobb, de hát a Harrison Ford számára elég nyomós érv (kedvenc színésze). Előtte megittunk egy pohár sört, persze én sem típusban, sem méretben nem azt kaptam, amit rendeltem, de hát az ozzi vendéglátás nem a világ csúcsa.
Persze azért volt időnk erre, mert az előbbi előadást lekéstük volna, mert pont parkoltunk, amikor hívtak Andrásék, hogy bömböl a riasztó a házban. Magától kapcsolt be, de mivel nem használjuk, a kódra sem emlékeztünk, bár elég közel álltunk hozzá. Persze hívtuk a tulajt, aki mindenről tudott, mert értesítették. Mindegy, akkor a két mozi között megvacsoráztunk. Nem írom le mi volt, mert akkor a blog kulináris örömöktől lenne teli, s én inkább azt szeretném, hogy az írásnak örvendjetek.
Minden úgy indult, hogy korábban hazajöttem, meg volt beszélve a főnökeimmel. Az étteremben beszéltem meg velük, ahol kb. 1.5 órát eszegettünk, sörözgettük, dumcsiztunk. Ha belegondoltok, hogy 9.30-tól 4-ig voltam bennt, nem is olyan ijjesztő ez az ebédszünet. A mai tréning már símább volt, érződik, hogy sok évnyi tapasztalat deresíti halántékomat, ámbár sok újdonságot is tanultam és ez is örömöt okozott.
Persze reggel munkába menni nem a legkönnyebb dolog, de jó, mert sokat lehet olvasni. Most pl. Gavin Menziestől olvasom az 1434-et, amiben azt fejtegeti, hogy a kínaiknak köszönhetjük a reneszánszt. Mona Lisa hátán Made in China...
Na visszatérve a napunkhoz, jól indult, jól végződött.
Ja, Ildi azt mondta, hogy látva ahogy meglepték a lányai, élete legboldogabb szülinapja volt!
András
Persze azért volt időnk erre, mert az előbbi előadást lekéstük volna, mert pont parkoltunk, amikor hívtak Andrásék, hogy bömböl a riasztó a házban. Magától kapcsolt be, de mivel nem használjuk, a kódra sem emlékeztünk, bár elég közel álltunk hozzá. Persze hívtuk a tulajt, aki mindenről tudott, mert értesítették. Mindegy, akkor a két mozi között megvacsoráztunk. Nem írom le mi volt, mert akkor a blog kulináris örömöktől lenne teli, s én inkább azt szeretném, hogy az írásnak örvendjetek.
Minden úgy indult, hogy korábban hazajöttem, meg volt beszélve a főnökeimmel. Az étteremben beszéltem meg velük, ahol kb. 1.5 órát eszegettünk, sörözgettük, dumcsiztunk. Ha belegondoltok, hogy 9.30-tól 4-ig voltam bennt, nem is olyan ijjesztő ez az ebédszünet. A mai tréning már símább volt, érződik, hogy sok évnyi tapasztalat deresíti halántékomat, ámbár sok újdonságot is tanultam és ez is örömöt okozott.
Persze reggel munkába menni nem a legkönnyebb dolog, de jó, mert sokat lehet olvasni. Most pl. Gavin Menziestől olvasom az 1434-et, amiben azt fejtegeti, hogy a kínaiknak köszönhetjük a reneszánszt. Mona Lisa hátán Made in China...
Na visszatérve a napunkhoz, jól indult, jól végződött.
Ja, Ildi azt mondta, hogy látva ahogy meglepték a lányai, élete legboldogabb szülinapja volt!
András
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)