Bloggokra általában csak a jó dolgokról ír az ember... nos a mai nap amolyan rossz nap. Tudjátok, amikor reggel az ember kinyitja a szemét és már rögtön tudja, hogy jobb lenne úgy tenni mintha nem is jött volna el ez a nap. Nos ez egy ilyen nap volt. A legrosszabb benne az volt, hogy mind a ketten így keltünk.
Luca napok óta beteg, vagy talán csak elfáradt az óvodásdiban, mert általános szokásaitól eltérően reggel 9-ig alszik immár harmadik napja. Talán sikerül kipihennie a nagy változások okozta fáradtságot. Tény, hogy a héten már nem megy óviba hiszen már csak másfél nap van hátra a hétből. Viszont ettől a beteg gyerekes állapottól, mi is fáradtabbak vagyunk. Nem tudunk dolgozni, haladni a dolgokkal. De ez van. A nagyobbik baj, hogy tegnap óta nekem is fáj a torkom, ami igencsak a Luca féle bacik jelzései és valahogy nincs sok hangulatom lebetegedni.
Jövőhét végén országos bajnokság lesz, gőzerővel kellene készíteni a csaptot, de valahogy most ehhez sincs erőm meg kellő lendületem, pedig igen fontos lenne az egyesület szempontjából jó eredményekkel térni haza.
Egy szó mint száz, le vagyok hangolva... nem találom a helyem... nem megy semmi... se munka se gyerekek - semmi.
No, azért egy kis sikerélmény van, Arikának holnapra meg kellett tanulni egy versikét és sikerült.
Ennyi.
Ildi
Térképkiadónk egyetlen vevőjelöltje ma vonta vissza a sorozatos hitegetését. Többek között azt mondta, hogy nem ért egyet az alacsony árkategóriájú térképeinkkel. Most aztán akkor hosszútávon fog szenvedni tőle...hahahahha.
Ma elkeztem a fogorvost, ugyebár Au-ban ez drága játék. Utálom a fogászatot és kiemelten félek is főle. (egyszer egy nem teljesen érzéstelenített idegbe szúrtak, majdnem lenyeletem a tűt). De azt mondtam, hogy Ausztrália miatt akár a golyóimat is satuba szorítom. Na, azért ezt nem kell készpénznek venni.
András
2007-11-29
2007-11-26
Pán Péter
Ma voltunk Budapesten jégrevűn. Megnéztük a Pán Pétert az Arénában.
Rendkívüli élmény volt! Csodásan korcsolyáztak aranyosan mefogták a mese lényegét és szép volt. Luca is és Arika is egy kevés popcorn kíséretében szó nélkül érdeklődve nézték végig, pedig majdnem 2 órát tartott.
Az a helyzet, hogy nekünk is ugyanolyan élvezetes volt mint a lányok számára. Szóval, nem bántuk meg.
Kedves programunk volt.
Arrafele az autóban több aranyos párbeszéd is kialakult a gyerekeink és köztünk. Arika költött egy kis verset:
"Nő a fű,
itt van a zsű."
hogy pontosan mi a zsű, nos azt nem sikerült kideríteni, de szerinte a lényeg az, hogy rímel.
Luca lányunk sem maradt aranyköpések terén Arika mögött! A következő párbeszéd hangzott el:
Luca: Közel vagyunk már?
Apa: Már a központban vagyunk.
Luca: Központ?... szép neve van...
Most meg küzdünk, mert el kéne végre aludni, hiszen holnap reggel óviba kell menni... Csakhogy ezt könnyű mondani, de nehezebb megtenni egy ilyen szép nap végén!
Ildi
Rendkívüli élmény volt! Csodásan korcsolyáztak aranyosan mefogták a mese lényegét és szép volt. Luca is és Arika is egy kevés popcorn kíséretében szó nélkül érdeklődve nézték végig, pedig majdnem 2 órát tartott.
Az a helyzet, hogy nekünk is ugyanolyan élvezetes volt mint a lányok számára. Szóval, nem bántuk meg.
Kedves programunk volt.
Arrafele az autóban több aranyos párbeszéd is kialakult a gyerekeink és köztünk. Arika költött egy kis verset:
"Nő a fű,
itt van a zsű."
hogy pontosan mi a zsű, nos azt nem sikerült kideríteni, de szerinte a lényeg az, hogy rímel.
Luca lányunk sem maradt aranyköpések terén Arika mögött! A következő párbeszéd hangzott el:
Luca: Közel vagyunk már?
Apa: Már a központban vagyunk.
Luca: Központ?... szép neve van...
Most meg küzdünk, mert el kéne végre aludni, hiszen holnap reggel óviba kell menni... Csakhogy ezt könnyű mondani, de nehezebb megtenni egy ilyen szép nap végén!
Ildi
2007-11-24
A technika csodája
A mai bejegyzésem két részből áll.
1. Győzött a Munkáspárt. Előnye 6,3%. Nagybátyám szerint ez jó. De, majd meglátjuk. Amit mondott, hogy az utolsó pár száz méteren mindkettő a jól képzett bevándorlást támogatja, tehát elvileg bármelyik megoldás jó lett volna nekünk, de győzött a Munkáspárt. Programjukból talán a leginkább minket érintő pont a kisgyermekes családok támogatása az óvi terén, nagyobb mértékben és azt ígérték, hogy a finanszirozás formáján is alakítanának, hogy kissebb teher legyen a családok számára.
2. Ismét Skype. András sokszori unszolására, előfizettünk a SkypePro nevezetű csomagra. Kicsit szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban. de kellemesen csalódtam! Szóval, ez a csomag arról szól, hogy ha előfizetsz rá, ami havi 2 euro, vagy féléves előfizetés esetén 10 euro(+ÁFA=11.5euro), minden helyi hívás díjtalan, csak valamilyen nagyon minimális kapcsolási díjjat számítanak fel. Vagyis, most hívhatok Magyarországon bármilyen vonalas telefonszámot, mert a kapcsolási díjon kívül, a percdíj=0Ft. A dolog pikantériája, hogy az előfizetés nem országhoz kötött. Tehát, ha holnap Ausztráliában jelentkezem be a Skype-on, akkor, ugyanez a helyi hívás díjtalan dolog érvényes az összes Ausztráliában hívható vonalas telefonszámra.
Ezen kívűl, vásároltunk Skype egyenleget is. Ott is egy 10euros csomagot, mert szerintem utalás szempontjából is az a gzdaságos, és felhívtam a Skypon keresztül Ausztráliában a nagybácsimat. Beszéltünk 32percet és az egész beszélgetés belekerült 0.6 euroba, azaz kb 160Ft-ba. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Még ilyen olcsón, a Skypon kívül nem beszéltem külfölddel, ki lehet számolni, a percdíj valahol 5 forint körül van.
Szóval... eddig mindig az volt a gond, hogy pl. a nagybácsimék nem ülnek a számítógép körül ezért nem nagyon lehetett velük Skypon kommunkiálni, de ez a nevetséges percdíj, ezt a problémát is elhárította, hiszen, én azt mondom, hogy ez majdnem ingyen van és a normál megszokott telefonra érkezik a hívás.
Hát ennyi.
Mindenkinek jó napot!
Ildi
1. Győzött a Munkáspárt. Előnye 6,3%. Nagybátyám szerint ez jó. De, majd meglátjuk. Amit mondott, hogy az utolsó pár száz méteren mindkettő a jól képzett bevándorlást támogatja, tehát elvileg bármelyik megoldás jó lett volna nekünk, de győzött a Munkáspárt. Programjukból talán a leginkább minket érintő pont a kisgyermekes családok támogatása az óvi terén, nagyobb mértékben és azt ígérték, hogy a finanszirozás formáján is alakítanának, hogy kissebb teher legyen a családok számára.
2. Ismét Skype. András sokszori unszolására, előfizettünk a SkypePro nevezetű csomagra. Kicsit szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban. de kellemesen csalódtam! Szóval, ez a csomag arról szól, hogy ha előfizetsz rá, ami havi 2 euro, vagy féléves előfizetés esetén 10 euro(+ÁFA=11.5euro), minden helyi hívás díjtalan, csak valamilyen nagyon minimális kapcsolási díjjat számítanak fel. Vagyis, most hívhatok Magyarországon bármilyen vonalas telefonszámot, mert a kapcsolási díjon kívül, a percdíj=0Ft. A dolog pikantériája, hogy az előfizetés nem országhoz kötött. Tehát, ha holnap Ausztráliában jelentkezem be a Skype-on, akkor, ugyanez a helyi hívás díjtalan dolog érvényes az összes Ausztráliában hívható vonalas telefonszámra.
Ezen kívűl, vásároltunk Skype egyenleget is. Ott is egy 10euros csomagot, mert szerintem utalás szempontjából is az a gzdaságos, és felhívtam a Skypon keresztül Ausztráliában a nagybácsimat. Beszéltünk 32percet és az egész beszélgetés belekerült 0.6 euroba, azaz kb 160Ft-ba. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Még ilyen olcsón, a Skypon kívül nem beszéltem külfölddel, ki lehet számolni, a percdíj valahol 5 forint körül van.
Szóval... eddig mindig az volt a gond, hogy pl. a nagybácsimék nem ülnek a számítógép körül ezért nem nagyon lehetett velük Skypon kommunkiálni, de ez a nevetséges percdíj, ezt a problémát is elhárította, hiszen, én azt mondom, hogy ez majdnem ingyen van és a normál megszokott telefonra érkezik a hívás.
Hát ennyi.
Mindenkinek jó napot!
Ildi
2007-11-23
Szürke mindennapok
Annyira nem szürkék, mert mindennap történik valami, csak a nagy válasz nem jön, illetve az a visszajelzés ami már arra utalna, hogy valahol, valaki már foglalkozik a mi ügyünkkel is.
Egy szó mint száz, tényleg ez a legnehezebb időszak az egész vízumosdiban. Tegnap írtam Zolinak, hogy tud-e valamit, és jött is azonnal a válasz amit egyébként is tudtam, hogy azonnal szól ha valami van... Tudom, persze hogy azonnal szól, hiszen mindannyiunk érdeke... És ha valaha ezt a bejegyzést elolvasod Zoli, ne haragudj, csak olyan nehéz ez a várakozás...
A lányok ma itthon vannak, mert az óvodában ma továbbképzés van, tehát zárva az ovi. Ez persze sok apró itthoni konfliktus elsimitásával jár. Közben gyönyörűen süt a nap, ezért hamarosan elmagyünk egy kicsit levegőzni. Főleg a gyerekek, mert különben nem lesz délutáni alvás.
A dolgok lassan gördülnek előre. A házunk még mindig a mienk, a cégünk úgyszintén. A házat most már január elseje előtt nem is adnánk el, mert az új adótörvény értelmében nem kellene adózni a ház után, mert több mint 5 éve a mi tulajdonunk.
Közben meg álmodozunk. Iskolákat nézegettem a célállomás területén, közben egyy incur-pincurnyi betekintést kaptam a kinti iskolarendszer és oktatási irányelvekből. Igen barátságosak. Amikor itthon ovit választottunk Arikának, felmerült bennünk az alternativ oktatási irányzatok kérdése is, hiszen Arika epilepsziás ezért nem mindenben illeszkedik a kortársaihoz, bár esze hál istennek van.
Aztán mégis a megszokott hagyományos óvoda rendszert választottuk, mert úgy gondoltuk, hogy ha ebben a világban kell érvényesüljön, akkor ez a legjobb felkészítési mód rá.
Azt hiszem, hogy a kinti oktatási rendszer és stílus, valahol az itthoni két irányzat között van. Azaz, ha jól látom, van követelmény rendszer, de ugyanakkor nincs az a nagyon kemény poroszos fegyelem, ami sok esetben a kreativitásnak nem ad teret. Nagyon tetszik, hogy a gyerekeket úgynevezett projektekbe vonják be, melyek keretében kiveséznek egy-egy témát, és azt hiszem az is tetszik, hogy az óvoda és az iskola között nincs olyan nagy szakadék, hanem szépen észrevétlenül nőnek bele az iskolai követelményekbe.
A másik dolog ami nagyon tetszik, hogy az iskolák minden évben készítenek beszámolót, melyben a teljesítményükről találsz információt, és természetesen ezeket publikálják honlapjaikon. Vagyis látható, hogy az iskola dolgozik, jól körvonalazott céljaik vannak, amiket meg is fogalmaznak, és be is számolnak arról, hogy mit sikerült és mit nem elérni. Ugyanez itthon nincs. Csak hallomásból informálódhatsz, hogy ez a suli erősebb a reál tárgyak terén, vagy a humán tárgyak terén, de semmi egyéb info forrás nincs.
Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem nem volt unalmas. A témát már körbejártam párszor, de még mindig nem teljesen tiszta, de azt hiszem erre a témára még visszatérünk. JA a legszuperebb az, hogy bár nem vagyunk ott, mégis igen komoly képet tudunk alkotni a témáról és ez hihetetlen, hiszen majdnem egy teljes világ választ el Ausztráliától!
Ildi
Egy szó mint száz, tényleg ez a legnehezebb időszak az egész vízumosdiban. Tegnap írtam Zolinak, hogy tud-e valamit, és jött is azonnal a válasz amit egyébként is tudtam, hogy azonnal szól ha valami van... Tudom, persze hogy azonnal szól, hiszen mindannyiunk érdeke... És ha valaha ezt a bejegyzést elolvasod Zoli, ne haragudj, csak olyan nehéz ez a várakozás...
A lányok ma itthon vannak, mert az óvodában ma továbbképzés van, tehát zárva az ovi. Ez persze sok apró itthoni konfliktus elsimitásával jár. Közben gyönyörűen süt a nap, ezért hamarosan elmagyünk egy kicsit levegőzni. Főleg a gyerekek, mert különben nem lesz délutáni alvás.
A dolgok lassan gördülnek előre. A házunk még mindig a mienk, a cégünk úgyszintén. A házat most már január elseje előtt nem is adnánk el, mert az új adótörvény értelmében nem kellene adózni a ház után, mert több mint 5 éve a mi tulajdonunk.
Közben meg álmodozunk. Iskolákat nézegettem a célállomás területén, közben egyy incur-pincurnyi betekintést kaptam a kinti iskolarendszer és oktatási irányelvekből. Igen barátságosak. Amikor itthon ovit választottunk Arikának, felmerült bennünk az alternativ oktatási irányzatok kérdése is, hiszen Arika epilepsziás ezért nem mindenben illeszkedik a kortársaihoz, bár esze hál istennek van.
Aztán mégis a megszokott hagyományos óvoda rendszert választottuk, mert úgy gondoltuk, hogy ha ebben a világban kell érvényesüljön, akkor ez a legjobb felkészítési mód rá.
Azt hiszem, hogy a kinti oktatási rendszer és stílus, valahol az itthoni két irányzat között van. Azaz, ha jól látom, van követelmény rendszer, de ugyanakkor nincs az a nagyon kemény poroszos fegyelem, ami sok esetben a kreativitásnak nem ad teret. Nagyon tetszik, hogy a gyerekeket úgynevezett projektekbe vonják be, melyek keretében kiveséznek egy-egy témát, és azt hiszem az is tetszik, hogy az óvoda és az iskola között nincs olyan nagy szakadék, hanem szépen észrevétlenül nőnek bele az iskolai követelményekbe.
A másik dolog ami nagyon tetszik, hogy az iskolák minden évben készítenek beszámolót, melyben a teljesítményükről találsz információt, és természetesen ezeket publikálják honlapjaikon. Vagyis látható, hogy az iskola dolgozik, jól körvonalazott céljaik vannak, amiket meg is fogalmaznak, és be is számolnak arról, hogy mit sikerült és mit nem elérni. Ugyanez itthon nincs. Csak hallomásból informálódhatsz, hogy ez a suli erősebb a reál tárgyak terén, vagy a humán tárgyak terén, de semmi egyéb info forrás nincs.
Kicsit hosszúra sikeredett, de remélem nem volt unalmas. A témát már körbejártam párszor, de még mindig nem teljesen tiszta, de azt hiszem erre a témára még visszatérünk. JA a legszuperebb az, hogy bár nem vagyunk ott, mégis igen komoly képet tudunk alkotni a témáról és ez hihetetlen, hiszen majdnem egy teljes világ választ el Ausztráliától!
Ildi
2007-11-21
Sztrájk, Skype, Suli

Ma sztrájkol Magyarország, most már több embernek is elege van abból, ami itt történik. Az idei év számunkra, és gondolom sok másnak is kegyetlen volt. Év elején, mint bogáncs ránk akaszkodott az APEH, több, mint két millió Ft adótartozást vertek a nyakunkba,... a jövő hónap elején fizetjük vissza az utolsó részletet. Erre a jóérzésű többség azt mondaná, hogy büdös burzsuj fizess adót, mert ha nem, jön a büntetés, megérdemled. Csak az az igazság, hogy ez olyan, mint a teheráni rádió esete, igaz volt, hogy tartozunk, mert elfelejettünk egy nagyobb számla után befizetni az ÁFA-t, de tényleg, véletlen volt. De a tartozásunk, a kivetettnek a fele volt. Hiába mondtuk, a fellebezéshez be kellett volna fizetni az összeg egy bizonyos százalékát illetékként, arra meg nem volt keret. Igy a túlfizetéseket átvezetthettük (kegyes halál). Csak mellette belerokkantunk, elegünk lett. Jövőre, a minden évben (az eddigi 12 év alatt, mindig nyereséges volt a térképkiadónk) befizetett adónk hiányozni fog az álamkasszából, ugyszintén az idén tönkretett és bezárt több tízezer kisvállalkozóéval. Többek között ezért is megyünk el Ausztráliába . Ami nem egy olcsó mulatság, nem mindenki engedheti meg magának. Jövőre itt nagyon kemény év vár az emberekre. Ezért, szolidaritásomat fejezem ki a sztrájkolókkal.
Skype. Két hír. Tegnap előfizettünk a Skype Prora, ami havi 500 Ft-ért korlátlan beszélgetést tesz lehetővé a bejelentkezett országban. Most itt, majd ott. A másik hír, hogy már Ausztráliában is kapható a 3-as szolgáltatónál (havi $20 két évig, ha jól értettem) a Skype telefont, ami a szolgáltató saját 3G-s hálozatát kihasználva lehetővé teszi az ingyenes beszélgetéset. Mi szeptemberben használtuk a 3-ast, elég népszerű a kinti család körében. Igaz, volt, hogy nem találta meg mindenhol a saját hálózatát... Kiváncsi vagyok, mi a véleményetek róla.
Suli. Ildi már a hetedik iskolát böngészi át tüzetesen a jövőbeli lakhelyünk környékén, jó tudni, hogy, mint általában ebben is felkészülünk. Sokan mondták, hogy milyen jól csináljuk. Nos...igazuk van. Erre az a recept, ha el akarsz menni a világ végire (jó, tudom, az ÚjZ.), akkor tessenek felkészülni előtte, mert jobb, ha tanul az ember vizsga előtt.
András
2007-11-17
A félig üres/teli pohár esete
Ma reggel...
Ari: Apa van egy rossz hírem. A hó métereket olvadt el.
Luca: Apa van egy jó hírem. Nem olvadt el teljesen a hó.
András
Ari: Apa van egy rossz hírem. A hó métereket olvadt el.
Luca: Apa van egy jó hírem. Nem olvadt el teljesen a hó.
András
IELTS 6,5
Ma tudtam meg az eredményemet: 6,5. Igazából nagyon örvendek neki és azonkívül büszke is vagyok rá. Az igazság az, hogy az én szintem egy picit ez alatt van, és ez nem szerénység, hanem az itthon mért tesztek eredménye. Igaz, tavasszal részt vettem az utsó BC felkészítőn és 5,5-öt írtam, de Henry azt mondta, hogy több van bennem, csak gyakorolni kell. Erre jó volt a melbourne-i út (igaz, a rokonokkal magyarul, a rokonok rokonaival románul ment a speak). A barátaink is tudtak magyarul. Szerencsénkre a múzeumban és a pályaudvaron nem tudtak magyarul. És Craig-ék sem tudtak magyarul, amikor meglátogattuk őket (ők eredeti déli-félteke szülöttek: ozzi-kiwi család), ők tudtak azonban angolul és ozziul is, de a kedvünkért az előbbit választották és azt is lassan. Még a Victoria piacon is lealkudtam az Ildi mellényét 5 dollárral a kínaitól (szerintem ő is tudott angolul...vagy tudta, a hangsúlyomból, hogy itt alkú nélkül nincs vásár és szabadulásképpen engedett). Tény, hogy sokat jelentett. Azóta sikerült itthon megnézni a Gyűrűk Urát eredetiben és többnyire értettem is. Meg sokat gyakoroltam. És akartam. Nagyon akartam. Összejött.Az eredményért vonattal mentem fel, mert lehullott az első hó (és nincs téligumink...remélem nem is lesz többé). Berögzöttségből kértem áfás számlát is a jegy mellé. Rögtön felvette velem a szúrós szemkontaktust, ami az ilyen pluszmunkáért jár, majd be kellett diktálni a cégnevet. Mire ő: PannonCart?, mi készítjük a térképeket?, hogy ők annak idején vettek egy Budapest - Magyarország térképet és meglepődve látták, hogy tatai cég, annyira meg vannak elégedve vele. Mondhatom, földbe gyökerezett a lábam és elérzékenyültem. Úgy érzem, nem volt hiábavaló az elmúlt 11 év. (igaz, most már úgy nem tudunk megélni belőle, hogy vannak olyan tortaszeletei a piacnak, amelyben mi vagyunk a vezetők...és még komoly vevő sincs a cégre...). Ez Magyarország ma.
A Keletitől trolival mentem a Benczúr utcáig és ledöbbentő volt a pesti valóság. Én nem így emlékeztem erre. Igaz lepusztultság mindig is volt, de jellemző volt erre a területre a kapualjakban, pincékben működő kisvállalkozások sokasága. Most 10-ből 8 rács és redőny mögött állt. Mai hír, hogy úgy lett az ország gazdasági növekedése 1%, hogy a statisztikai hivatal változtatott a számítási módszerein, úgy, hogy beszámította a prostitúciót és drogkereskedelmet.
De semmi gond, úton vagyunk. Jövünk.
András
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
