November

Novembert írtam, nos mégis havilap... Na, nem viccelek a témával, írunk, s majd meglátjuk. Ma egy csodálatos napunk volt. Íme ennek az aláfestésére az alábbi kép.Reggeltől késő délutánig Healsville-i állatkertben voltunk. Sütögettünk a patak partján (kb. 50 patakos fényképet csináltam, de hát amikor Ildi meglátta azt mondta, hogy akkor "véletlenül" nem válogat belőlük :-) ) A móka alátámasztására lásd az alábbi képet. Itt Arika is némi alátámasztásra szorult vízivás céljából.
Csak annyit ejtettem el, hogy a kengurúk azért nem jönnek hozzájuk, mert biztosan embernek nézik őket. Nos ezután a gyermeksereg ugrándozott.
Persza, a lusta kengurúk sem jöttek, ők henyéltek inkább. Oda gyerekek mentek. Majd a kengurú távozott.
S, mint időnként gyakran mélyen és bölcsen szemléltek ezt-azt.
S simogattak dingó kutyát. Láss csodát, Luca milyen bátor lett.
Aki ismeri a mai napot, az tudja, hogy a képek nem a valódi kronológiai sorredben lettek idetéve, de hát kéremszépen a művészi szabadság....Az alábbi kép a ragadozómadarak bemutatóján készült.
Mint tudjuk, Arika anno turulmadaras képet kért az ágya mellé, annyira szerette. És akkor is tudta, hogy Tatabányán elmentünk a szobor alatt, amikor totális köd volt. Ez amolyan ősmagyaros gén nála, mint mondotta volt " kimegyök az uduoarba". Szkíta volt ősapád biztos.
Persze, hát hogyisne és miért ne tudná, hogy az nem is sas, hanem sólyom. Igaz sólyom is volt ma, egy szép barnasólyom. De hát a legnagyobb a sas volt.És ismét ő. Fennséges volt.Fennséges. Akár a mai napunk. Most már ágyban vannak a gyerkőcök, édes lesz az álmuk, a tevékeny naptól. Akár a mienk is.

Szép álmokat.