Magyarkodtunk a múlt hétvégén a Magyar Házban. Erre sokan a görcsös olvasásból nyugodtan hátradőlnek, na végre. Én is emiatt nem szeretek odajárni. Nem tetszik valami? Akkor csináld magad. Meghívást kaptunk egy kis előadásra, sőt felkértek, hogy legyünk résztvevői. Apropója nem volt az előadásnak, csak aktualitása. A régóta itt élő Orbán család vállalta az előadás megszervezését. A magyar anyanyelvről szólt, nem magyarkodás volt. Volt mese, vers, ének, mondóka. Az előadás elött a játszótéren megkérdeztem egy családtól, hogy a kezdésre várnak, s ha nem, nincs kedvük csatlakozni. Az apuka azt mondta, hogy őt érdekelné, de a kissrác nem hajlandó magyarul beszélni, a családban sem. Nem jöttek be. Kegyetlen élmény volt. Pont az anyanyelvünk szépséről és gazdagságáról beszéltünk, arról, hogy nagy külföldi gondolkodók mit állítottak róla.
A Luca verset mond.
Az előadás után kitakarítottuk a termet, bár volt aki repülésre használta az eszközöket.
2 megjegyzés:
Nagyon örülök, ha ott kint Ausztráliába Te a magyarkodást taszítónak találod,de ha itt élnél Izraelbe, akkor benned is mást váltana ki egy magyarkodó magyar, megkockáztatom....tetszene.
Üdv neked és kedves családodnak!
Nem értem. Nem azt akarod mondani, hogy ott félelmet keltene, ha valaki kitűz magára a kokárdát esetleg??? Az, hogy fontosnak tartom a magyarságtudat ápolását az mást vált ki egyesekben? Ebben az esetben ténzleg igazuk lehet azoknak, akik a magyarságot a tudás népének nevezik...Egyébként a nagypapám ikertestvére Haifa mellett élt Karmielben, s nem volt gond a magyarságával.
Megjegyzés küldése