2009-06-16

Az Erő legyen veled

Mindenek előtt egy néhány kép a hétvégi ház inspekcióról. Az alábbi képen látható, hogy a csemetéink jóban-rosszban szeretik egymást. Most jóban vannak. Aztán ez az idillikus állapot az esti lefekvés pillanatában megváltozik és előveszik az Erő sötét oldalát. Sebaj, majd jönnek a lázadók.

Itt Anya épp elképzelés tízpercet tart, a pult és ami alá fog kerülni témakörben.

Utána megnéztük, hogy van-e játszótér a közelben és szerencsére kb. négy-öt háznyira találtunk is egyet. Nem túl nagy, de takaros.

Ahol természetesen mindenki jól érzi magát.

Nos most jön a blogcímhez kötődő esemény. Reggel nem nagyon volt kedve házifeladatozni Arinak, ezért gondoltuk, hogy valahogy el kellene beszélgetni erről a van kedvem, nincs kedvem tanulásról. Délutánra épp játszóház volt betervezve, így kapóra jött, hogy nem mehet el. Elmegyünk ketten múzeumba, Luca pedig Ildivel játszóházba. Ettől meg Lucának görbült el a szája, ő is múzeumba akart jönni... Arika pedig elkeseredett, hogy nem mehet játszóházba. A Scienceworks-be mentünk. Na, mi volt ott. Csillagok Hábórúja tematikáju vándortárlat. Tudni kell, hogy Arika csüng a triológián. (Igen. A régi hárman, nem az újakon.) Tessék neked büntetés...
Szerencsére egy órát kellett várni a belépésre, így a tudományos részlegben el tudtunk beszélgetni a tanulás fontosságáról.
Zárójelben jegyzem meg, hogy mondtam, hogy nem szégyen a munka, de ha nem tanul akkor takarítania kell vagy valami hasonló munkát kell végezni és bár meg tud belőle élni mégsem tudja minden álmát valóra váltania. Sikerült a tudatalatti kódolás. Ma felkerült a rossz gyerekek táblára a suliban, mert nem vett részt aktívan a közös tevékenységben. Takarítottak...
Vissza a távoli galaxisunkba.
Látni kell ezt a tekintetet.
Ahogy feltekint Vader Nagyúrra. Csodálja. Ne itélkezzen senki, hogy a "sötét erő" bűvöli el. Nekem is ő volt a kedvencem. De azért rákérdeztem, hogyan lehet, hiszen ő nagyon gonosz. Mit felelt? Nem is lehet olyan nagyon gonosz, ha megmentette a fiát. És minden gonoszban meg kell találni a jót is. És úgy éreztem, büszke vagyok rá.

Nos megtaláltam a híres Aparobotot is.

Meg az Anya álmát, az Ezeréves Sólymot.


Nincsenek megjegyzések:

Keresés ebben a blogban