Fél év

A múlt héten telt el az első fél évünk Ausztráliában. Annyira mozgalmas volt és annyi minden történt, hogy már megtörténik, hogy azt mondjuk, hogy emlékszel, az elején erre jártunk rendszeresen. Vicces.
A rózsaszín köd elmult, maradtak a jövőnek a színes hétköznapok. A nyugalom, amiért is itt vagyunk. Nem megy át rajtunk a világválság borzalma, legalább is nem érezzük. Talán túl lentről indultunk. Sok minden változott a szemléletünkben, senki se mondja, hogy nem változik az ember idővel. Már nem azt mondom, hogy kicsit alacsony a fizetésem, nem elég például egy lakáshitelre, hanem azt, hogy magasabb fizetésre van szükségem egy lakáshitelhez. Hogy eltelt egy fél év, abból is látszik, hogy minap Ildi azzal jött, hogy talált egy nagyon finom péksüteményt, egy töltött csigát. Vegemite-el. Bennem megállt az ütő. Hogy mi??? Az első kiváncsi kostolásunk után a Vegie-s dobozunkban a töltelék karcolások nélkül úszta meg az elmúlt időt, mert kés nem járta. Anno vendégeinkre is próbáltuk rásózni (de helyénvaló ez a kifejezés-aki nem tudná, hogy az említett termék sörélesztő mellékterméke és a sónál kétszer sósabb /szerintem/), de igazán ők sem voltak vevők~evők rá. Azóta se jelentkeztek igazán, de hát mindenki saját maga építi a várát/kapcsolatait/.
Az ízekre vonatkozó rossz hírem az, hogy Coriollis erő ide vagy oda (ez az oka, hogy a pl. víz másik irányba forog a lefolyóban) elfordultak az izlelőbimbóink is. Az első hetekben nagyon nehezen fogadtam be az új ízeket, pedig nem vagyok finnyás. A napokban pedig rájöttem, hogy az Írhonban gyártott Kilkeny/Guiness-nek más íze van. A Heinekken még úgys-ahogy elmegy, de az nem egy kifinomult ízkompozició. A Jameson (szintén ír) az tartja magát, ott nincs gond. No, ennyit az alkoholista szektorból. (nem iszok én annyit...)
Ja, ma megloptak. A BigW áruházban valaki az otthagyott kosarunkat összekapcsolta egy másikkal és lelépett az 1 dollárral. Ez van, remélem, csak egy csintalan kölök volt.
A mai napon vettünk egy Wii Fitt-et. Az előzetes tesztek alapján mindenkinek ideális a testsúlya, kivéve nekem. Akkor most a következő program a fittség megszerzése lesz.
Bár nem szokott téma lenni itthon, Arika időnként előjön egy két hittudományi kérdéssel, legyen az angyalos, Jézusos témakör. A mai kérdést csak azért is jegyzem le, mert el fogom felejteni, s kár lenne érte. Nos, tipikus gyerekszáj jön. Arika rákérdezett a Jézus halálának okaira és részleteket kérdezett róla. Próbáltuk úgy elmesélni, hogy azért ne legyen traumatikus. Mégis rákérdezett arra, hogy ha Jézus értünk halt meg, miért nem vállalkozott senki se arra, hogy Őt megmentse. Akkor és ott. Ő bizony megtette volna. Mondtuk neki, hogy a gonoszságot nehéz megmagyarázni, mert annak az a természete, hogy gonosz legyen. Erre Luca: "Háát szerintem a gonosz is megtanitható a jóra..." Mindig vannak olyan gondolatok, amelyen nem jutnak eszünkbe soha, mégis ott vannak az orrunk elött. Erre kellenek néha a kis palánták, hogy megmutassák azt, ami mindig is ott volt.
A múlt héten telt el az első fél évünk Ausztráliában. És látjuk, hogy jó itt.

András

Még egy hét

Elértünk a hétvégéig. Végre. Nem sok napocskát láttunk a héten, ebből kifolyólag kicsit nyomott is volt a hangulatunk. Most meg, hogy elkezdtem panaszkodni az időjárásra, hirtelen kisütött a napocska :).
Mondhatnám azt is, hogy ismét itt a tél. Mert a mai 19 fok és a holnapi 15 semmiképpen sem a nyarat jellemzik.
Az időjárás viszontagságai az országon végigsöpörtek, és egy két városban rendesen pusztított a vihar. De, leginkább Brisbanet. Hát igen. Gondoltunk is sokat az ott élő barátaink, ismerőseinkre.
Itt nem sokat esett, de itt maradt a vihar mögött a hideg. Ugyanakkor itt a Karácsony a nyakunkon. Szó szerint. Az utcák elkezdtek kiöltözni, itt-ott olyan tábla van kitéve, hogy november 30-án megérkezik a Télapó a díszvilágítás felkapcsolásával egyszerre.
A boltok mindent az ünnepek jegyében hirdetnek és lassan mindenhonnan a jól ismert karácsonyi dalok hallatszanak.
A gyerekekkel meg küzdünk. Az időjárás őket is megviselte. És már néha az Angyal járás megvonásával fenyegetjük őket.
Közben meg holnap Arika egy szülinapra hivatalos. Érdekes, hogy az én időnként kissé antiszociális Arikám rajta van a meghívandó 15-ös listán... Azért ez hihetetlen nem? Szóval holnap szülinapozás lesz. Közben meg Luca továbbra sem tudja elfogadni, hogy Arika jó Oroszlánként uralja a játékvezetést. Így aztán néha egyszerűen visszavonul egyedül játszani, időnként persze nem sok sikerrel.
Hát ennyi. Telnek a napok és nagyon várjuk András véglegesítését, hogy kiderüljön végre, hogyan tovább.
Ildi

Ezer bocsánat...

Hát szalad az idő főleg amikor az ember belekerül a mindennapok taposómalmába.
András dolgozik. Megpályázott egy másik pozíciót cégen belül, de sajnos mivel még nincs véglegesítve, kiderült nem is pályázhat. Így aztán várjuk a december 16-t. Ez van. Akkor bizony sok minden kiderül majd. Többek között, hogy hogyan tovább, hiszen január közepén lejár itt az albérleti szerződésünk és rokon ide vagy oda, ha nem vesszük meg a házat menni kell. Vagy albérletbe vagy tudom is én hova. Majd elválik.
Közben Arika rendületlenül fejlődik. Ami érdekes lehet e témában, hogy itt is különbözik ez az ország sok mástól, de leginkább Magyarországtól amikor a gondokkal küszködő gyerekek felzárkóztatásáról van szó.
Arika betegségéből kifolyólag, meg a szedett gyógyszerek miatt küzd minden olyan mozdulattal ami a finom motorikához kötődik. Többek között az a kislány aki teljes mondatokban helyesen beszélt egy kerek évesen most kissé selypít és néha lenyeli a szavak végét. Miután elkezdte az iskolát az iskola saját fejlesztő pedagógusa megkeresett, hogy beszélgessünk egy kicsit. Mondom ok. Ekkor mondja nekem, hogy mivel Arika epilepsziás és gondokkal küzd, ezért van egy olyan lehetőség, hogy minden héten legalább egyszer jön egy tanár és az óra keretén belül segíti a finom motorika fejlődését és hogy könnyebben jobban teljesítsen.
És lőn. Pályáztunk, jött is a válasz hete. Megvan. Hihetetlen különbség van a munkája minőségében amikor Donna ott van mellette! De a legcsodásabb, hogy van ilyen lehetőség. Hogy próbálnak segíteni neki, hogy ne gyötrelem legyen az iskola.
Közben meg zajlik az élet. Vasárnap miután addig készültünk, hogy késő lett, elmentünk a Magyar házhoz, mert piknik volt. Beszélgettünk, a lányok játszódtak, eltelt az idő és jól éreztük magunkat. Olyan embereket ismertünk meg akikkel különben nem találkozhattunk volna. Például, csak bátorításként mondom, a nyelvet megőrizni kívánok számára, van olyan aki itt született, ízes magyarsággal,akcentus nélkül beszél és a gyermekeit is így neveli. Szóval lehet, csak akarni kell.
Hát ennyi. Szürke hétköznapok. Vagy, mégsem?

Mosódió

Már Magyarországon eljátszadoztam az ötlettel, hogy mi lenne ha valahogyan csökkenteném a háztartásban használt vegyszerek számát. Akkoriban több barátunk ismerősünk is rátalált az indiai mosódióra és bizony sokan csodaként beszéltek e természetes mosószerről. Aztán minden úgy alakult, hogy végül nem próbáltuk ki.
Amióta itt vagyunk Luca küzd. Folyamatosan kiüt a bőre. Már jó ideje gondolkodom rajta, hogy legalább a vadiúj vegyszerektől kéne valahogy mentesíteni és eszembe jutott a mosódió.
Jó szokásom szerint gondoltam egyet, rákerestem a netten, előbb magyar, később angolnyevű oldalakra és megrendeltem egy kilónyi mosódió héjat. Tudjátok, kicsiben nem csináljuk ;). Egyébként rengeteg honlap foglalkozik Magyarországon e termékkel és igen sok hasznos információhoz jut az ember. Többek között, nemcsak a ruhák tisztításához használható, hanem általános tisztítószerként is, ha az ember rá szán 20 percet és kifőz egy pár diót. Meglepetten olvastam több oldalon is, hogy még sampon vagy tusfürdőként is használható.
Kipróbáltam. Az első mosás csalódás volt. Szó szerint. De, gondoltam, ha már megvan a kiló, akkor adok még egy esélyt a diónak. És adtam. Azóta is vele mosok! Nagyon jó! Szépen tisztít, a ruhák olyanok mintha a legdrágább mosószert használtam volna. Szerintem az első mosás titka, az lehet, hogy a csontszáraz diók a negyven fokos vízben nem tudtak olyan gyorsan átitatódni a meleg vízzel mint kellett volna. Azóta minden héten az első mosás előtt egy olyan 15-20 perccel, a kis zacsit a diókkal forró vízbe beledobom, majd az első mosás megkapja a diót is és a vizet s amiben kissé ázott. A második körhöz már nem kell semmi, csak visszadobni a vászon szatyrot a szennyessel a mosógépbe. Működik! Azóta olvastam, hogy a semmilyen szag ellen illóolajjal lehet "védekezni". Vettem is rózsaolajat, kipróbálom még ma.
Ami a legszebb a dologban, hogy az egy kilónyi mosódió héja, elég úgy 400 mosásra, ami igencsak takarékossá is teszi az egyébként környezetbarát diót.
Egyetlen érdekesség van még, azóta mindig úgy csinálom, hogy a 6-8 fél diót nem egyszerre cserélem, hanem folyamatosan, mert így mindig van friss és régi dió a mosásban. Ugyebár a szappan tartalom miatt jó ha van friss is. Egyetlen észrevételem a mindenféle oldalakkal szemben az, hogy szerintem nem változik mérvadóan a színe a diónak ha "elfogy". Inkább, olyan jól láthatóan kiürül a héjacska.
Ha valakit érdekel olvasson utána itt. Ez egyik legjobb oldal a találtak közül, bár szerintem mindegyik csak útmutató jellegű, mert úgyis kiderül mennyi az elég. Az én 6 kilós mosógépemnek kb 8 héj kell hogy működjön, nem 6.
Szóval akit érdekel a környezet védelme és erőt is érez hozzá, hogy lépjen egyet, annak hajrá! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Luca azóta feleannyiszor üt ki mint azelőtt.
Ildi

Fogtündér

Ha nem is magától, hanem kis segítséggel, de Arika elvesztette első fogacskáját. Méghozzá alulról. Csak sejtjük, hogy pár napja lazulhatott ki amikor koccantak a lányok, de a mai játszóteres ajtóbecsapást már nem bírta. Azaz kiesett.
Most meg várjuk a valódi fogacskát amit reméljük a fogtündér előbb utóbb meghoz Arika számára.
És egy kis gyerekszáj:
Luca visít a hátsó ülésen: "elrontotta a mesémet pedig én nem így írtam meg!" miközben bábozva a vadiúj picurka babákkal játszanak, és amikor Arika egy egy pillanatra átvette a "mese" alakítását, természetesen, keresztbetéve Luca elképzeléseinek.
A másik, amikor Arikával beszélgetve az autóban, mondom, majd otthon belenézek a szájába, hogy lássuk mi is történt. Mire Arika hátulról, "igen, és bele kell világítani elemlámpával a számba, mert ott sötét van."
Még adósok vagyunk egy akváriumos beszámolóval, de kicsit nyúzottak voltunk a héten, majd pótoljuk!
Ildi

7 dolog amiről nem írtam

Új-Zéland megelőzött... de csak azért mert iskolába, óvodába kellett hurcolnom 2 gyereket ;).
Kicsit gondolkoznom kellett azon, hogy mi az amiről spontán nem írtam, mert ugyebár és itt jön az
1. ami a szívemen az a számon. Iszonyú nagy hiba, sokat szívtam már miatta, de nem tehetek róla, nem bírok csöndben agyafúrt eszement bosszúterveket szőni. Egyszer majdnem meg is buktam matekból emiatt, bár mindig kiváló matematikus voltam...
2. Tisztességes mérleg lévén soha semmiről nem tudok egy szempillantás alatt dönteni. Van amikor már András egyszerűen fogja a fejét, rosszabb esetben meg sikerül őt is elbizonytalanítanom!
3. Egyformán imádom a gyermekeimet, bár volt idő amikor mindenki el akarta magyarázni, hogy két gyermeket egyformán szeretni nem lehet.
4. Nem szeretek félmunkát végezni, ez alól meg kivétel a házimunka :) (azt képes vagyok több részletben is megcsinálni, sőt néha még engedékennyé is válok saját magammal szemben, amikor bizony csak azt vasalom ki amit muszáj).
5. Van egy pár olyan film amit minimum darabonként hússzor láttam és olyan könyv amit úgyszintén betűről betűre ismerek. És azt vettem észre, hogy bár nem gyökeresen, de változok, hiszen olyan könyveket is elolvasok amiket pár éve a sarokba dobtam.
6. Imádom az édességet és úgy tűnik ezzel a szenvedélyemmel egyedül vagyok a családban.
7. Hiszek a mesékben és titkon még mindig meg vagyok győződve arról, hogy meg tudom váltani a világot.

Hát, ennyi lenne a hét dolog. És mivel nem szeretem a láncjátékokat és csak kivételesen szállok be egy-egybe mint e bejegyzés, nem passzolom tovább. Mindenkinek aki nem tudná, a lánclevelek nálam halnak meg :)(plusz egy dolog amiről nem írtam).

Betegség

Hát tegnapelőtt sikerült kidőlnöm. Főztem csütörtök este ideát először, töltőtt paprikát. Vettem hozzá hosszú fajta TVpaprika utánozmányt és harmadolva vagy felezve, megtöltögettem. Mennyeien finomra sikeredett! Csakhogy, másnap hajnalban elkezdtem görcsölni, egy órára rá már fostam és még egy órára rá már hánytam is. Sajnos Andrásnak mennie kellett, meg talán akkor amikor elindult még nem volt olyan rossz a helyzet, de kicsit később már 20 percenként hánytam, fostam. Gondolom a muszáj miatt, ugyebár Arikát iskolába kellett vinni, ráadásul osztályával fellépése is volt az egész iskola előtt, összeszedtem magam és elvittem az iskolába. Szerencsére csak egyszer kellett vécére rohannom pont a fellépés előtt, bár elkérezkedtem tőle és mondtam, nem maradunk, mert piszok rosszul vagyok, ami valószínűleg látszott is rajtam nagyon, mert szó nélkül bele egyezett.
Azt az arcot kellett volna látni, amikor meglátott a fellépés közben a teremben! Madarat lehett volna fogatni vele. Szóval megérte a szenvedést. Aztán gyorsan haza. Luca nagyon aranyos volt és bár rendszeresen ellenőrzött, hagyott pihenni. Egy szem kívánsága sem volt és megértette, hogy ma nem olyan nap van. Aztán késő délutánra már csak a rosszullét volt, de semmi egyébb, másnapra meg jól lettem, csak iszonyat fáradt. És, hogy mit tud kivenni az emberből egy ilyen nap... 4 kilót fogytam egy nap alatt.
Hát ez volt ittlétünk legrosszabb napja. Talán az fokozta ezt az állapotot maximumra, hogy nem volt itthon Apa.
Ildi

u.i. Tegnap viszont a gyerekek és András elmentek az Akváriumba, természetesen nélkülem, mert még csak vonszoltam magam, de erről majd legközelebb András ír :).
Ja és felveszem a Kropi kesztyűjét is, azaz jön a hét dolog amiről nem írtunk.(Egyet persze éppen most lőttem le, azaz jöhet plusz egy :))