Állásinterjú parkolással

Ma nagy nap volt az életemben. Egyrészt a nagylányom ma lett 6 éves, másrészt 16 év után életem második állásinterjún vettem részt. A hétvégén csinosítottam egy kicsit a CV-n és elküldtem egy olyan helyre is, ahol 2 éves munkatapasztalattal rendelkező térképészt kerestek. Másnap vissza is hívott a fejvadász, persze a felét sem értettem, remélem, ő se engem. Na, persze egy kicsit túlzok, te tény az, hogy még makogok és a hangsúlyom is olyan oroszos. Látta, hogy milyen előéletem volt, ezért könnyű volt a tóltól-tóligigból kialkudni kb. 15%-al magasabb induló fizetést. Startnak nem lenne rossz, belefér a házvásárlás megfinanszírozása is talán.
Mára megbeszéltünk egy interjút a cégnél, ahol a térinformatikai vezető és az osztályvezető várt. Na, de ne vágjak elébe a dolgoknak. Itthon egy autó van, ráadásul ma mennek a gyerkőcök suliba és óviba is. Meg az iskolába Ari vitt egy általunk sütött tortát és két kondérnyi gyümölcssalátát. Tehát adott volt, hogy vonatozok. Aztán mégis visszakértük az első kölcsönautónkat és így autóval mentem be. Nos, amikor látni véltem a célépületet (és még volt 20 perc) vettem tudomásul, hogy nincs parkolási lehetőség. Gyorsan fordultam egyet-kettőt, annyira, hogy nagyon ne tévedjek el, míg találtam egy parkolóházat. Behajtok, gondolom, jön a helykeresés. Nem. Egy kis kínai jött és elkérte a kulcsomat. Majd ő leparkolja, menjek csak. Én még életemben nem adtam oda senkinek így. A parkolóházas történet az interjú után.
Persze a célállomásom melletti épületben parkoltam, így 1 perc alatt ott lettem volna, ha nem kellet olna 5-öt várni a zöld lámpára. hiába, ebben a világban az autós az úr. A recepciónál nyomtattak egy vendégcimkét, persze nekem kellett szpelligolnom a nevem (el is teszem emlékbe a Andis Bogdanovits becézésért). Utálom a szpellingolást és napi 1-2 bejön. Mit gondoltok hogy hívják az internetkapcsolatunkat? valami:dogdanbovits
Nos, az interjú a bemutatkozás után a szakmai múltammal, tapasztalaimmal volt kapcsolatos, majd volt néhány tipikus kérdés, amiről már olvastam a neten, mint pl. hogy képzeled el magad 5 év múlva itt a cécnél. Mondom erre, hogy mivel egy 2 éves tapasztalatú térképészt keresnek, nem szeretném magam egy 7 éves tapasztalatúnak érezni. Szerintem nagy részét értették, amít mondtam, mégis részvétkívánságom így utólag. Meg köszönöm a türelmességet. Meg köszönöm a recepciós néninek, aki utánam szól, hogy sok szerencsét.
Vissza a parkolóhoz. Ferde szemmel néztem a kis kínaira, hogy visszakaphatnám az autót? Keresztkérdezett: és mi a rendszám? Tudja valaki rendesen a rendszámát egy hónap után...? Már-már szpellingolni akartam, amikor megláttam a kulcsot és rámutattam diadalmasan: AZ. Két perc és ott állt az autó. Közben mély tekintettel méregettem a pultot, valyon hová rejtették a bankkártyaleolvasót, mert nálam egy árva peták sem volt. Kérdi, a parkolójegy? Tudtam, hogy zavarba fog hozni, mert az interjú elött végignéztem a zsebeimet és arra jutottam, hogy a kulccsal együtt átadtam. Pedig nálam volt. Előrántottam, mint az adú ászt, és oadnyújtottam. Ha már az autó elvitték, intézze ezt is. Rámutat a szomszéd falra, hogy ott az automata. Hiába, időnként még mindig turistának érzem magam. Az automatán egyből felismertem, hogy itt kell a jegyet bedugni, itt pedig az aprót. Nem vagyok én falusi, jártam már a MOM Parkban. Na, de az úri huncutság akkor jött, amikor az automatán írta, hogy AMEX-et nem fogad el. Ez már akkora reménysugár volt, mint a halálraitéltnek a rossz címre postázott kegyelmi kérvény. Ha nincs AMEX, akkor van Visa biztosan. Fogoszkodjatok meg, ugyanoda kellett bedugni, mint a jegyet. Másodperc alatt könnyített 12$-t róla. Beültem a kocsiba és elindultam volna kifele. De a sorompó nem emelkedett, mellette meg nem volt hová dugni a jegyet. Odapattant a kis kínai, kérdem, hogyan tovább. Fizettem? Nem látta? Itt a jegy. Elvette, elfutott-sorompó fel, diadal.
Mindenki döntse el, melyik volt nagyobb feladat. A parkolás vagy az interjú?
Gyorsan hazajöttem (60 perc) és megittam azt a kávét, amit indulás előtt elfelejtettem megtenni.
Még sokminden történt (Ari ajándéka egy roboraptor), meg kellene írni az Anna-bálról, de az igazság, hogy álmos lettem, ígyhát itt a vége fuss el véle, akit érdekel nézzen be máskor is.
András