Luca

Mielőtt tényleg a másik kis kincsünkről írnék, ma voltam szülői értekezleten Arikánál, és a lényeg az hogy fejlődik és alakul :) . Délután voltunk úszni. Azaz, az első úszásoktatáson vettünk részt. És itt millió köszönet Pista bácsi!!! Az első alkalommal már ugrott egy lépcsőt a kezdők között!
Szóval, Luca. Nem is tudom hol kezdjem. Ma annyira büszke voltam rá, mint még soha! De tényleg!!! Amióta megérkeztünk Ő az aki csendben a háttérben, néha a maga módján tiltakozva, de teljesen elfogadta döntésünket és akár hiszitek, akár nem, annyi szeretettel támogat minden döntésünkben, hogy az már szinte felnőttes! Luca az, aki nem kérdez, hanem csinál. És hihetetlenül fejlődik!!! Két hónapja még csak gombóc embereket rajzolt és a szemünk láttára kerekedett ki a krumplira előbb a fej, aztán az arc, aztán a kezek és a lábak. Ma már büszkén és bíztos kézzel rajzolja le a családját a legkülönfélébb változatokban. Luca az aki boldogan és majdnem szaladva megy az óvodába, pedig, nem sokat ért, vagy legalábbis ezt hisszük, mert ma az óvónéni meglepett, hogy mennyire barátságos és mennyire nyitott és hogy milyen sokat ért, bár még nem beszél. Luca az, aki úgy fejezi ki azt, hogy mi vagyunk az életében a bíztos pont, hogy kéri, hogy ölbe vigyük be az ágyába. És, Luca az, aki folyamatosan valamilyen könyvet, újságot vagy bármit, de forgat a kezében, büszkén mondva, hogy olvas. Imád betűket írni és egyre több betűt ismer fel, attól félek néha, hogy Arika előtt fog megtanulni olvasni! Pedig bőven ráér, hiszen még csak 3 és fél éves. DE, résztvesz minden házifeladat megoldásban és kifejezeten megsértődik, ha valamiért mégis elküldjük mást csinálni... Luca az, aki bejött először a házba és kézenfogva végigsétált velünk és a végén megállt a nappali közepén és azt mondta, hogy tetszik az házunk és ugyancsak ő az aki az étkező asztalunkat együtt-asztalnak kezdte hívni. És ma, a mi kicsi Malackánk igazi hős lett. Ez volt a kedvenc Micimackós meséje, mert Malacka olyan aranyos és szeretnivaló és mindentől megijed de mégis Hős. Ma Luca életében először vett részt egy úszásoktatáson. Előzőleg megkérdezte legalább százszor, hogy tényleg mennie kell-e, mert ugyebár ő fél a nagy víztől... Aztán indulás előtt azt mondja: Na jó!... És elmentünk. Mivel én szülőire mentem előtte, András tette meg az első lépéseket, átöltöztette őket (otthon mindent rájuk adtunk, csak le kellett róluk fejteni a fölösleget, de ez semmiben sem árnyékolja be Apuci teljesítményét!!!), és mielőtt kezdődött volna én is megérkeztem. Arika ment és ügyesen csinálta a dolgát. Lucusra egy külön oktató jutott. És bár remegve, de leült a vízben a lépcsőre... Aztán szép lassan belemelegedett és csinált mindent! A végén még be is ugrott a vízbe az oktató néni ölébe! Szóval, csak néztük és nem jutottunk szóhoz. Pedig fel voltunk készülve mindenféle meggyőző és csitító gondolattal. De nem volt rájuk szükség. Mosolygosan csinált mindent. És az jutott eszembe, hogy lám, lassan felnő a mi picilányunk is. Legyőzte félelmét és élvezte a lubickolást. Néha olyan kicsi és törékeny, máskor meg olyan felnőttes a maga kb 100 centijével, hogy az már hihetetlen. Szóval, ő ami kis Lucánk. Ő volt a legfiatalabb a medencében. Csak azt sajnálom, hogy nem volt eszünk fényépezőgépet vinni. Hát ennyi. Azt hiszem felét sem sikerült leírni annak amitől, leszed a lábunkról, de ez van. Ezt meg kell élni! Mert két csodállatos kis tündérkénk van :) !
Ildi
Hozzáteszek még valamit én is. Annak idején elmagyaráztam Arikának, hogy miért is jöttünk el. Meséltem azokról, akik hatalomvágyból elveszik mások pénzét. Persze olyan megoldást javasolt, amiért minimum egy karibszigeti fogolytábor járna az apjának (is). Luca, viszont azt javasolta, hogy szeretettel a rossz emberek is jó útra téríthetőek. És ugye Ausztráliában minden ember szereti a másikat, ugye?/abszolút rózsaszín köd... nem? Ildi/
András

Szülinapi végszó

És véget ért az egyhetes szülinap :).
A vasárnapi záróakord a gyerekbuli volt. Kicsit féltünk az elején, hogy nem fog elég gyermek összegyűlni a gyerekzsúrra, de meglepő módon már van több mint 10 meghívható gyermekismerősünk, persze akadnak testvérpárosok is szépszámmal. Végül 12 gyermek ünnepelte meg Ari szülinapját. A tortát magunk sütöttük és megleptünk mindenkit a finom falatokkal. A lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, és itt gondolok a szülőkre is. Kellemes párórás összeröffenés sikeredett.
Azóta már kedd van. Arikával született egy egyezményünk. Ha jól viselkedik, azaz nincs panasz egy héten legalább négyszer rá az iskolában, akkor valami kis meglepi várja a hétvégn. Úgy gondoltuk így talán jobban tudjuk motiválni, hogy a számára még nagyrészt halandzsából álló 7 és fél órát balhé nélkül túlélje, no meg ezzel talán a tanulás ízét is megérzi lassacskán. De az angolja határozottan fejlődik! Ma például nem a jól ismert Good bye!!!-al búcsúzott az iskolában, hanem a See you later!-rel. Teljesen meglepődtem! A fejlődéshez az is hozzájárul, hogy a pénteki angolórák hosszabbra nyúlnak már.
Azért az iskola meg minden nagyon lefárasztja. Tegnap annyira elfáradt, hogy az utolsó félóra alatt elaludt az iskolában... Eleinte mindenki megijedt, de végül amikor mosolygósan ébredt, mindenki megnyugodott. Azt hiszem kicsit a mi hibánk is. Általában a hétvégéken, igyekszünk délután lefektetni vagy kicist csendespihenőzni. És ezen a hétvégén a szombat délutáni 4 órás cserkészettel, ami intenzív foglalkozást jelent, meg a vasárnapi vendégsereg kicsit túlságosan sok volt.
Ma viszont ismét mintagyerek volt.
És akkor még egy szót az iskolai tevékenységekről.
Ma odavonszolt az egyik tanterembe ahol volt egy inkubátor úgy 10 tojással, amiből kettő már csak volt tojás. Arika mutatta a kiscsibéket és a tojásokat. Érdekes, hogy Arika aki nem mesél az iskoláról, elmesélte, hogy látta kikelni az egyik csibét a tojásból!
Ebben a negyedévben az élelmiszerekről tanulnak. Ennek kapcsán, sütöttek kenyeret, pitét, látják a tojásból kikelni a csibéket, farmra fognak menni kirándulni. Stb.
Ennek kapcsán, amikor a gabonáról tanultak, lerajzoltuk a Lucabúzázás szokását, azaz Arika rajzolta EGYEDÜL, én meg hozzá írtam angolul a sztorit, amit ő még nem tud elmondani. Emellett számolni és betüket is tanulnak folyamatosan.
Holnap szülői értekezlet lesz, emiatt iskolaszünet is van. Csütörtökön pedig dokihoz megyünk Arival.
Kicsit sokat írtam Ariról, akkor most egy pár szót Lucusról is. Úgy tűnik találtam még egy kindergarten programot a Lucusnak és közben jövőhéttől, tündértáncra is fogunk járni, bár nem itt a közelben van, de érte bármit!
És végül, holnaptól kezdődik az úszásoktatás is!
Képeket majd legközelebb, mert lemerült a fényképezőgép és nem tudom őket letölteni :).
Ildi

Sok apróság

Jöjjön ami még kimaradt az utóbbi időből. Múlt szombaton voltunk a cserkészek által szervezett Anna bálon. Aranyos egészen jól megszervezett esemény volt. A nagyobb cserkész lányok és fiúk két tánccal is készültek, egy palótást és egy tangót jártak el, gyönyörű saját készítésű ruhákban!

Közben pedig a Magyar ház gyermek tánccsoportja adott elő egy kis tánccsokrot. Nagyon aranyosak, de főleg ügyesek voltak.
Jól éreztük magunkat, bár a végefele Arika már aludt egy órát az ölemben, pedig csak alig múlt éjfél... Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindenképpen a kopogos cipőjében akart menni. Sajna annyi eszem nem volt, hogy váltócipőt vigyek neki, mert amennyire szépen kopog, annyira csúszik a cipő. Azaz néhány esés után igencsak odafigyelve kellett közlekedjen, ami persze iszonyatosan fárasztó! Azóta eltelt még egy iskolai hét. Egyre könnyebben marad ott és egyre több dologban hajlandó résztvenni noszogatás nélkül, mert persze a sorból kilógás nincs. Ma pedig a tanítónéni szerint mintagyerek volt!!! Különleges nap volt ez a mai azért is, mert a szerdai osztályon belüli szülinap ünneplés után, a mai iskolai összejövetelen, az egész iskola csak neki énekelte a Happy Birthday to You! című nótát. Kissé meg is illetődött!!! Hogy mi is ez a pénteki összejövetel. Minden iskolai hét pénteki napján az egész iskola összegyűl kilenc órakkor a tornateremben, ahol az igazgató beszámol a hét eseményeiről, illetve arról, hogy mi várható a következő héten és persze sok egyébb hasznos információról. Ilyenkor a szülők is részt vehetnek az eseményen. Azonban a péntek reggel legfontosabb momentuma a díjak átadása. Vannak olyan stabil díjak mint az egészséges étkezésért adott díj, ahol az egészséges ebédet vivő gyerekek közül, korosztályonként két-két gyermek sorsolás során díjat kap, illetve választhat a dobozból. Aztán osztályonként minden tanítónéni a legszorgosabb, meg egyéb téren kiemelkedő gyereket díjazák. Azt is ha valaki kiemelkedően igyekszik például javítani valamilyen téren.
Ja!!! A legfontosabb dolgot elfelejtettem. Az első dolog ami történik egy ilyen reggelen a köszöntés után, az a himnusz. Elindul a háttér CD és minden gyermek, szülő és tanár együtt énekel. Olyan, kimondhatatlan érzés!
Ha Magyarországon is így állnánk a himnuszhoz ami ugye egy szimbólum és egy
olyan ének amire minden magyarnak büszkének kéne lennie. Hallott valaki Magyarországon hangosan énekelni himnuszt egy összejövetelen és természetesen, hacsak nem éppen a kórus tagja?! Összetartozást és ennek az országnak a világhoz való viszonyulását tükrözi a himnusz és az, ahogy a gyermekek és felnőttek énekelték ezt a dalt. (...szerintem a Budaházy Gyurinak nem lenne feladata ebben az országban - András) Az jutott eszembe a reggel, hogy ezek a kicsi különbségek teszik a nagy különbséget. Ezektől más ez az ország és ettől érezheti magát otthon mindenki, mert itt minden ide vándorolt náció, elfogadja azt ami itt van, és hamar a különböző színű és kultúrájú gyermekek egységesen éneklik a himnuszt, mert Ausztrália jövőjének szerves részei. Holnap cserkészet lesz, holnapután pedig Arika gyerkzsúrja. Szóval, most sem fogunk unatkozni :).
Ildi

Ma voltunk az IKEA-ban pluszpolcokat venni, persze otthagytunk egy rakás pénzt mindenfélére, persze mind hasznos dolog volt. A végén megbeszéltük, hogy bekapunk egy hotdogot. Luca: "Nyami, szeretem a hotdogot, én is kérek, de virslivel kérem". Az alábbi képen a szülinapi roboraptor látható.
Itt pedig az első, Ausztráliában sütött kenyerünk. A kicsit Arika készítette. A munka nehezét, a héten megvásárolt Kenwood Chef csinálta, nem volt egy olcsó készülék, de remélhetőleg jó befektetés lesz.

• A, mind Apple
• N, mint Nuddle
• D, mint Duck
• R, mint Red
• A, mint Apple
• S, mint Six

Állásinterjú parkolással

Ma nagy nap volt az életemben. Egyrészt a nagylányom ma lett 6 éves, másrészt 16 év után életem második állásinterjún vettem részt. A hétvégén csinosítottam egy kicsit a CV-n és elküldtem egy olyan helyre is, ahol 2 éves munkatapasztalattal rendelkező térképészt kerestek. Másnap vissza is hívott a fejvadász, persze a felét sem értettem, remélem, ő se engem. Na, persze egy kicsit túlzok, te tény az, hogy még makogok és a hangsúlyom is olyan oroszos. Látta, hogy milyen előéletem volt, ezért könnyű volt a tóltól-tóligigból kialkudni kb. 15%-al magasabb induló fizetést. Startnak nem lenne rossz, belefér a házvásárlás megfinanszírozása is talán.
Mára megbeszéltünk egy interjút a cégnél, ahol a térinformatikai vezető és az osztályvezető várt. Na, de ne vágjak elébe a dolgoknak. Itthon egy autó van, ráadásul ma mennek a gyerkőcök suliba és óviba is. Meg az iskolába Ari vitt egy általunk sütött tortát és két kondérnyi gyümölcssalátát. Tehát adott volt, hogy vonatozok. Aztán mégis visszakértük az első kölcsönautónkat és így autóval mentem be. Nos, amikor látni véltem a célépületet (és még volt 20 perc) vettem tudomásul, hogy nincs parkolási lehetőség. Gyorsan fordultam egyet-kettőt, annyira, hogy nagyon ne tévedjek el, míg találtam egy parkolóházat. Behajtok, gondolom, jön a helykeresés. Nem. Egy kis kínai jött és elkérte a kulcsomat. Majd ő leparkolja, menjek csak. Én még életemben nem adtam oda senkinek így. A parkolóházas történet az interjú után.
Persze a célállomásom melletti épületben parkoltam, így 1 perc alatt ott lettem volna, ha nem kellet olna 5-öt várni a zöld lámpára. hiába, ebben a világban az autós az úr. A recepciónál nyomtattak egy vendégcimkét, persze nekem kellett szpelligolnom a nevem (el is teszem emlékbe a Andis Bogdanovits becézésért). Utálom a szpellingolást és napi 1-2 bejön. Mit gondoltok hogy hívják az internetkapcsolatunkat? valami:dogdanbovits
Nos, az interjú a bemutatkozás után a szakmai múltammal, tapasztalaimmal volt kapcsolatos, majd volt néhány tipikus kérdés, amiről már olvastam a neten, mint pl. hogy képzeled el magad 5 év múlva itt a cécnél. Mondom erre, hogy mivel egy 2 éves tapasztalatú térképészt keresnek, nem szeretném magam egy 7 éves tapasztalatúnak érezni. Szerintem nagy részét értették, amít mondtam, mégis részvétkívánságom így utólag. Meg köszönöm a türelmességet. Meg köszönöm a recepciós néninek, aki utánam szól, hogy sok szerencsét.
Vissza a parkolóhoz. Ferde szemmel néztem a kis kínaira, hogy visszakaphatnám az autót? Keresztkérdezett: és mi a rendszám? Tudja valaki rendesen a rendszámát egy hónap után...? Már-már szpellingolni akartam, amikor megláttam a kulcsot és rámutattam diadalmasan: AZ. Két perc és ott állt az autó. Közben mély tekintettel méregettem a pultot, valyon hová rejtették a bankkártyaleolvasót, mert nálam egy árva peták sem volt. Kérdi, a parkolójegy? Tudtam, hogy zavarba fog hozni, mert az interjú elött végignéztem a zsebeimet és arra jutottam, hogy a kulccsal együtt átadtam. Pedig nálam volt. Előrántottam, mint az adú ászt, és oadnyújtottam. Ha már az autó elvitték, intézze ezt is. Rámutat a szomszéd falra, hogy ott az automata. Hiába, időnként még mindig turistának érzem magam. Az automatán egyből felismertem, hogy itt kell a jegyet bedugni, itt pedig az aprót. Nem vagyok én falusi, jártam már a MOM Parkban. Na, de az úri huncutság akkor jött, amikor az automatán írta, hogy AMEX-et nem fogad el. Ez már akkora reménysugár volt, mint a halálraitéltnek a rossz címre postázott kegyelmi kérvény. Ha nincs AMEX, akkor van Visa biztosan. Fogoszkodjatok meg, ugyanoda kellett bedugni, mint a jegyet. Másodperc alatt könnyített 12$-t róla. Beültem a kocsiba és elindultam volna kifele. De a sorompó nem emelkedett, mellette meg nem volt hová dugni a jegyet. Odapattant a kis kínai, kérdem, hogyan tovább. Fizettem? Nem látta? Itt a jegy. Elvette, elfutott-sorompó fel, diadal.
Mindenki döntse el, melyik volt nagyobb feladat. A parkolás vagy az interjú?
Gyorsan hazajöttem (60 perc) és megittam azt a kávét, amit indulás előtt elfelejtettem megtenni.
Még sokminden történt (Ari ajándéka egy roboraptor), meg kellene írni az Anna-bálról, de az igazság, hogy álmos lettem, ígyhát itt a vége fuss el véle, akit érdekel nézzen be máskor is.
András

A ház berendezve

És, hogy ne érje a szó a házunk táját, képek a házunkról immár berendezve. Az alkalmat a hétvégi előszülinap szülte :).

A nappali a lányok a vadiúj piros szőnyegen Miszter Bííínt nézve, ja Lucucst idézve.

Az előszobából fotózva.

A tévé elől fotózva, a nappali egyik fele, a játszószoba és a konyha.

A könyvespolcaink (IKEA) és persze a könyveink, meg a rögtönzött vendégváró asztal.

A játszószoba! (IKEA)

A konyha.

A gyerekek hálószobája, hercegnősített verzióban.

A másik oldal...

A, talán nagyobb fürdőszoba, ahol van fürdőkád is.

A hálószobánk.

Nézet a konyhából.

A dolgozószoba. Hivatalos nevén fő hálószoba, azaz Master bedroom... csak nem nálunk.

Kicsit még üres, de majd belakjuk!!!

És a másik fürdőszoba részlet (az irodából), itt nincs fürdőkád.

Amit nem csináltunk: nem festettünk, de a lányok szobáját kislányosítottuk fali lehúzósokkal, amit persze ők is élveztek, hiszen segíthettek. Lényegében a mosogatógép megvételét leszmítva semmi extrát nem tettünk. Jaja neeeem!!! Van szárítógépem is!!! és mit ne mondjak, kellemes csalódás... kevesebb a vasalnivaló. Valalhogy nem gyűri meg a ruhát annyira mint gondolná az ember.

A gyerkek biztonsága és a saját nyugalmunk érdekében, a nagy fő hálószobát munkasarokként használjuk, és kicist közelebb költöztünk a lányokhoz a hálószoba szempontjából. Ennek talán Luca örül a legjobban. És persze még mindig van egy kihasználatlan szobánk...

És csak egy szót Arikáról még. Napról napra jobban megy az iskolásdi. Szófogadóbb, kezelhetőbb, sőt ma tiltakozás nélkül olvastunk angolul és dolgoztunk egy kicsit a féléves házifeladaton.

Ildi

Elő-szülinap

Arikának mint már egy bizonyos kis ideje, egy hétig tart a szülinapja. Hoy miért, arra egyszerű a válasz. Egyszer meg tartjuk a családban, aztán iskola/óvóda, aztán pedig a barátok, és természetesen a hét valamelyik napján pedig ott lesz a valós születésnap is...
Így megkezdődőtt az ünneplés! Tegnap... a családdal :).

Fent az előétel, itt meg a főétellel bírkózik Gyuri :).

Házilag készült torta. András sütötte a piskótáját, én kevertem a cszsm féle csokis krémet.

A boldog szülinapos!!!

És végül, de nem utolsó sorban a játék, és a játékos felnőttek...

Egy szó mint száz, jól éreztük magunkat!
Ildi

Van Internet!!!

No, végre ismét van kommunikációs közegünk! Már nagyon hiányzott!

Nem ment olyan könnyen mint gondoltuk... Szerettünk volna telefon vonal nélküli szolgáltatást, de végül mégis kellett vonal is. De erről majd máskor.

Azért az élet szalad velünk akkor is ha nem tudunk beszámolni :).

Hétfőn Arika elkezdte az iskolát. Hát, ez sem volt teljesen zökkenőmentes! Az első napon egy órán keresztül sírt... Másnaptól kezdve viszont nem volt gond. Sőt, elmondta azt is, hogy jól érezte magát az iskolában. Egy kicsit az iskola hozzáállásáról. Eredetileg egy olyan osztályba osztották be (említettem már, hogy vegyes osztályok vannak, korosztály szempontjából), ahol több volt a nagyobbacska, azaz elsős, másodikos gyerekek, de az első napon kiderült, hogy hamarosan a tanítónéni hat hétre elmegy továbbtanulni, ezért helyettesítő tanár lesz az osztályban. ÉS, az iskola vezetősége úgy gondolta, hogy még egy változás az Arika életében nem biztos, hogy segít neki az integrációban, így átkerült egy újabb osztályba, ahol sokkal több a vele egykorú gyerkőc és ahol már az első pillanattól kezdve jól érzi magát. Továbbá az iskolában minden szerdán az iskola fejlesztő pedagógusa foglalkozik majd vele külön és minden pénteken jön majd egy nyelvtanár Noble Parkból, hogy az angolnyelvtudását fejlessze egy szakember is. Szóval, a kezdeti nehézséget leszámítva minden rendben.

Közben Lucus is elkezdte a heti egy alkakalommal tartott kindergarten programot. Kettő és fél órát tart és rendkívűl jól érezte magát! Az óvónénik szerint a nyelvi akadályok nem voltak akadályok számára!

Közben ha minden igaz, berendezkedtünk... És a jelenlegi bútor mennyiségünkkel "feltöltöttük" a házat. Szereltünk és szereltünk, még szerencse, hogy kölcsönkaptunk Gyuriéktól egy csomó szerszámot.

A lényeg, hogy egyre jobban érezzük magunkat a bőrünkben :). Szép lassan VÉGRE lesz napi rutin, ami már igencsak hiányzik mindannyiunk életéből. Ja, minden hatóságot ismét végigjártunk, hogy minden levelünk ide érkezzen, ami bizony meglepő egy nap alatt megvolt!

A bankban a címváltoztatás mellett megnyitottuk kicsiny családi vállalkozásunk számláját is. Nem tudom, hogy mondtuk-e, de végül meglett a cég, és ma megérkezett az adószámunk is.

Közben, meg szervezzük a holnapi házavatót, sütünk-főzünk és persze Arika elő-szülinapi buliját, a családdal holnap délután-este.

És végül a mai napi első szülinapi meglepi! Köszi Kati és Zolika!!!

Szó ami szó, ismét vagyunk!

Ildi

Elköltöztünk

Ez egy egyperces beírás, mert vendégségben vagyunk. A tegnap az új házunkban aludtunk. Mindenki jól, a gyerekek is. Egyikük sem kellt fel az éjjel. Luca ma megkérdezte, hogy valóban itt fogunk aludni mindig-mindig-mindig-mindig.
Úgy látszik, megnyugodtak. Mi is. Ma bevásárlás volt a Safewayben, igen komoly summa ment el alapvető háztartási cuccokra és alapvető élelmiszerekre.
A kipakolás nem lesz egy napos munka, úgyhogy a cserkészkedés is elmaradt.
Internet nincs, de az Ildi skypephone-ja megy.
És a legjobb hír, hogy a Zaráéknak megjött a vízum!!!!!!!

András

Költözünk

A képekkel kezdem, mert mindenki ezt nézné meg az elején. Jó a marketing? Nos ezek tegnapelőtti képek, ha jól emlékszem, de majd csinálunk egy sorozatot a költözés után.
Ez a kép egy mosókonyha. Itt lesz a mósógép, szárító, vasalódeszka, stb. Itt lehet kijárni a három kukához: szemét, újrahasznosítható és kerti hulladék. Ez a nappali tévézős része lesz. Ma vettünk az IKEA-ban egy piros szőnyeget ide. A tévé és házimozi már működik, sőt a Duna Tv-t is beállítottam.

Itt a hálószobánkhoz tartozó szekrény. Nem a Master Bedroom-ot választottuk, hogy közelebb legyünk a gyerekekhez, ott a térképész munkaszoba lesz. Így, majd, ha megvesszük, akkor ezen a szekrényecskén keresztűl kell majd átjárást vágni a szekrényszobához és a fürdőszobához.

Ez a másik fürdőszoba (ahol van kád, de nincs fűtés-ezt meg kell oldanunk)

Ez a nappali a jövendőbeli ebédlőből. A jobboldali ajtótól errefelé lesz a könyvespolc (amit ma vettünk az IKEA-ban és holnap hoznak haza 65$+3%nemkpsfizetés). A földön levő valami, nem ozzi kígyó (még nem láttunk pókot, kígyot, békát), hanem egy központi porszívó. Csak bedugod a falba és megy. A konyha felé látni lehet egy fehér lámpát. Nos ennek nem találtuk a kapcsolóját. Aztán kiderült, hogy nincs, mert valamilyen módon ebből természetes napfény jön. Bontatlanul a mosogatógép látszik.

Nos ennyi kép, majd lesznek újak. Ez csak a kezdeti kíváncsiság kielégítésére szolgál. Mint mondtam, ma IKEA volt a napirenden és mindenféle hasznos dolog vásárlása, mint könyvespolc, játéktároló (tudjátok, az a lépcsős-műanyag dobozos). Egyébként kiakasztott, hogy maximum 10 gyerket fogadnak be, ebből 4 hat év alatti és 6 hatév feletti gyerkőc mehet a játszóházba. Most márt kicsit dőrzsöltebbek voltunk, telefonon bejelentkeztünk... volna, de csak délután öttől, fél hatig volt lyuk. Nos, ezen még mindig nem tértünk napirendre.

Ma átirattuk a víz és gáz szolgáltatást a nevünkre, hétfőtől. A válasz emailben, azt mondták, hogy egy teljes napig üzemszünet. Mi erre: na neeee. Ők erre: no worries, megoldják. És nem lesz üzemszünet. Ennek tiszteletére ma felraktuk a hűtőszekrény ajtaját és bedugtuk a konektorba.

Ami a világ alsó felén még nem tutti, az az internet. Itt egy-két helyen az ADSL is kilobyteokban zümmög. Az un. ADSL 2+, ami esetleg 24 megabit is lehetne (fele, ha igaz) ritka. A címünkre, a szolgáltatók barátságos nemmel válaszoltak, s mondták, ha majd lesz, akkor ingyen áttérhetünk. pedig nekünk ez kellene, mert gyorsabb, nem kötelező földi vonal (van telefonszámunk a Skype-tól-majd megírom valamikor). Aztán rátaláltunk az Iinet cégre és náluk rendeltük meg. Azt mondták, hogy 15-20 nap, amíg beszerelik. Mi erre: na neeee. Ők erre: no worries, biztos kell? Hát kell, és várunk.

Bocsi, fél egy van éjjel, és az Ildi is vár, lefekvés ideje van. Holnap elugrunk az ebay-en nyert Little People csomag megvételére (Aki tudja mennyibe kerül újonan egy kisebb tematikus készlet, annak írom, hogy 30dodo és házikótól, dínókig, plusz dömper és sok emberke és állatfigura van a csomagban, megéri az ebay-en kutakodni! Ildi), aztán polc szerelés.

Ja, megvan a cégünk neve: Mapstart. Kaptunk egy A4-es lapot, amit ki kell függeszteni a falra. És ma az interneten kértünk ABN (Australian Business Number) számot és kaptunk is.
András

Cserkészkirándulás

A mai napon a cserkészekkel kirándulni voltunk a melbournei Botanikus Kertben. A változatosság kedvéért, no meg Arika és Luca soha nem vonatozott előtte, nem autóztunk, hanem vonatoztunk.
A Flinders állomáson találkoztunk a csapat többi tagjaival és elvillamosoztunk a Botanikus kertig.

Ott megebédeltünk és aztán nekivágtunk a nagy kalandnak! Azért kaland, mert az örs vezetője, Krisztina, nagyon aranyos kis kézzel készített feladatos füzetecskét gyártott a felfedező út céljából. Sok aranyos rajzos és egyéb feladat várta a kiscserkészeket!

A hirtelen jött szabadság szele madár kergetésre sarkalta Lucát! Aztán megérkezett Hayim, Márkkal és Annával!

Anna

Arika a többi kiscserkésszel, a feladatok megoldásán dolgozott!

Márk is igen elfoglalt a rajzolással... és Arikával ketten számolják a halakat:

A magnólia és Arika. Ja, ne felejtsük el, itt tél van... magnólia virágzik?!

A két kismanó sem érezte túl rosszúl magát! Balra Anna, jobbra Luca.

... a két nagy manó sem maradt el mögöttük...

Luca a kisvirág!

Arika felfedezte a kis patakot.
És békés pillanat a szabadban.

A hosszú felfedező út végén jutalom járt, gumicukor és nyalóka formájában, és persze a maradék uzsonna elfogyasztása után, jöhetett a játék. Az elején fogócska, utána, szervezett énekelegetés és játékok voltak. Kicsi is, nagy is, rendkívűl jólérezte magát!!!


Délután négy körül, elindultunk hazafele. A vonatozás, a kirándulás, a játék és a gyönyörű idő mind, mind feledhetetlenné tették ezt a napot!
Az est zárásaként, a finom vacsora végén, Arika megkóstolta a kagylókat (újzélandi Green lip-András) és nagyon ízlett neki...

... Luca pedig megevett majdnem egy doboz epret :)
Itt a vége fuss el véle. Ha nem hiszed, járjál utána.
Ildi