Szösszenetek

Úgy összejött minden... ezért tollat ragadtam.
Legfontosabb. Köszönöm a jókivánságokat a szülinapomra. Nagyon jól esett, főleg az, hogy sokan "ismeretlenül" is felköszöntöttetek. Nagyon jól esett a szívemnek. A szeretet mindig pozitív energiákat gerjeszt. Nem vagyok a személyi kultusz elkötelezett híve, de hisztek, vagy nem, majd' megfeledkeztem róla. Még jó, hogy a Skype figyelmeztetett. Hazudnék ha nem mondanám, de titokban arra vágytam, hogy e napon elővehetjük a néhány hete behűtött pezsgőt (gyerekpezsgő is van) és megköszönjük az Adeleide-i központnak az ajándékot. De az élet nem ilyen. Ez csak rózsaszín álom volt, s mi vagyunk azok akik nem bírjuk eléggé hangsúlyozni, hogy aki Ozziföldre megy, ne kergessen ilyen ábrándokat.
De az már kifejezetten torkondöfött, hogy volt aki azt mondta, hogy örvend, hogy még nem kaptuk meg a vízumot. Pedig minden napunk kegyetlenség itt, bármennyire is írjuk az ellenkezőjét. Mi a földön alszunk egy ikeás matracon (vágyok egy ágy után...). Arika gumimatracon alszik, a Luca egy régi ágyon lejt, mert ott azért a vízszint ferde. Akkor valamelyik szomszéd alul talán egy rózsaszín fürdőkádban dohányzik, mert a szellőzőcsatornának hála a füst a domináns illat a mosott ruháinkon. És teli van frusztrált emberekkel a környék, csak kis példa: amikor a Citroenes képeket csináltam, fent maradt a kulcsom, és akartam egy belső képet is készíteni. Amíg feljöttem érte, egy közterület őrzővédő megbüntetett a járdán való parkolás miatt. Egy lakótelepi zsákutcában, egy olyan járdán, amelyik sehonnan se indul és egy trafóházig megy és a parkolóhely hiány miatt minden este teli van.
Amikor elmegyünk bevásárolni, mindig ott van a gyomrunkban, hogy megint valamit fölöslegesen vettünk meg, mert lehet, hogy hamarosan megyünk. A gyerekek meséi a hajón vannak, hamarosan megérkeznek, de itt már unják az a négy-öt mesét, kicsi az a hely ahol játszani lehet a lakásban. Játszótérre meg nem mindig lehet menni, vagy dolgozni kell, vagy az időjárás nem az igazi. A tegnap ugráltak az ágyról a matracra. Kértem őket, ne tegyék, mert a matrac után 1cm és már szekrény és üvegvitrin. Folytatták és az eredmény: Ari úgy beverte a fejét a falba, hogy lett rajta egy golflabda. Gyorsan ki a fagyasztott zöldborsót (jegünk sincs) és buksit hűteni. Utána elvittem a szüleimhez őket és csak egy plusz szösszenet -nem untatlak tovább kedves olvasó-az agyi fáradságomhoz: a lépcsőház előtt traccsoló mamák megkérdezték, hogy "Ikrek?". Mondom, "Igen, csak két év különbséggel..."
András

Boldog Születésnapot!

Különleges bejegyzés!

Ma kerek 39 éve született meg András!

Ezúttal kívánunk neked, Apucika, erőt, egészséget és minden álmod teljesülését!

Ugyanakkor köszöni a sok jókívánságot mindenkitől! Csodás napunk volt!

Ildi, Arika és Luca

Eladó a Citroen

Sajnos a céget megvevő nem veszi át az autónkat. Ezért kérem mindnyájatok segítségét, hogy aki tud valakit az autó átvételére, azt megköszönnénk. Felteszek néhány képet és néhány infót róla.

A vétel hitelátvállalással történne, azaz, nem kell előleget fizetni érte. A hitelátvállalás díját mi álljuk. A havi részlet kb. 75000 Ft (még 9 évig). A km állás 33000. Kb. 6.5 l a fogyasztása, bár mi főleg autópályán használtuk.

Az autóról:

• ESP (elektronikus menetstabilizáló program), ASR (kipörgésgátló)
• 7 légzsák (adaptív vezetőoldali, és kulccsal kiiktatható utasoldali légzsákok, oldallégzsákok, függönylégzsákok, vezetőoldali térdlégzsák)
• Automata, elektromos kézifék
• Sebességtartó és -korlátozó berendezés (tempomat)
• Nagy látószögű (70°) panorámaszélvédő zajvédelemmel és kétfázisú napellenzőkkel
• Egyenméretű, hosszirányban állítható és padlószintig előrecsukható ülések a második sorban, a két szélső ülés "Cinema" funkcióval
• Két, a padlóba összecsukható utasülés a harmadik sorban
• Négyzónás automata klímaberendezés hővisszaverő szélvédővel
• Automata ablaktörlő és világításkapcsolás
• Hátsó elektromos ablakemelők szakaszos vezérléssel
• Ambiance belsőtér illatosító
• Magasságban állítható kartámaszok az első üléseken
• Gyári, kéttuneres MP3 CD-s rádió RDS audiorendszer kormányról vezérléssel
• Pneumatikus hátsó felfüggesztés
• Tolatóradar
• Elektromosan állítható és behajtható külső visszapillantó tükrök
• 17 colos "Roskilde" könnyűfém felnik
• Nyitható csomagtérablak
• Többfunkciós, grafikus kijelző 5 féle színárnyalattal
• Alcantara bőr üléshuzat

Készülődés Húsvétra

Mindenek előtt elnézést, de kicsit besűrűsödtek a napjaink.
Többek között jártunk Rákóczifalván egy nagyon kedves barátunknál, aki mesés rejtelmekbe vezetett be...
Ugyanakkor az óviban is Húsvéti készülődés zajlott, és csütörtökön meg is lett a Húsvétolás, sőt, Lucáéknál locsolkodás is volt! Tündéri kisfiúk kórusban zengték a locsoló versikét, a lányok pedig körbe ülve várták a fiúkat és csokitojással vagy hímestojással ajándékozták meg őket.

Ezzel a csütörtöki nappal, meg is kezdődött az óviban a tavaszi szünet. Ezt nem kell szó szerint érteni, mert foglalkozás van, de inkább gyerekmegőrzésnek nevezném az igen alacsony létszám miatt, hiszen ilyenkor van az iskolában is szünet.

Így aztán a lányok már pénteken, azaz ma is itthon maradtak.

Idén úgy döntöttünk, hogy előbbre hozzuk a nyuszi érkezését egy nappal. Ennek praktikus oka van, hiszen vasárnap délelőtt Budapestre megyünk a Papp László arénába, Disney tematikájú jégrevűre (halkan mondom csak, igen költséges mulatság...). Tehát ma készülödtünk, díszítgettük kicsiny hajlékunkat, tojásokat festettünk és a lányok matricáztak. Előbb ragasztott képet készítettünk. Ez azért fontos, mert Arikára rendkívül büszke vagyok, hiszen a pöttyökön kívül, minden a kicsi képét alkotó szírmot, levelet sajátkezüleg vágott ki!!! Nagyon nehezemre esett nem segíteni kicsi remegő kezeinek, de MEGCSINÁLTA! A Húsvéti sarkot a nagyobbik szobában egy tükör előtt alakítottuk ki. Apa hozott egy pár ágacskányi aranyesőt és feldíszítettük a lányokkal. Ilyen lett:

Miután mindennel végeztünk jöhetett egy kis pihenés... Azaz jött volna, de a lányok túlpörögtek ezért elmaradt a délutáni szunyóka :(. Pedig kivételesen mi is szívesen szundikáltunk volna egy ici picit.

Most meg úszó EB-t nézünk és jön megint az este. Mától keddig a remény is el lett téve a fiokba, hiszen odát már pénteken ünnepelnek. Holnap reggel pedig jön a NYUSZI!!!

Ildi

Ma különleges nap van számunkra, ugyanis napforduló van. Emlékszem, évekkel ezelőtt együtt ünnepeltünk ezen a napon a pomázi Klissza-dombon Szörényi Leventével, Csete György építésszel, Bencsik András újságíróval, Badinyi Jós Ferenc sumerológussal, Homonyik Sándor énekessel, Dúcz László íróval, Budaházy Eddával és sok más érdekes és értékes emberrel, kis és családias körben. Hallgattuk a Szervátiusz Istenanya szobrának rezgését a kis egy-két fős kápolnában és vártuk a tavaszt. Most is várjuk. Volt egy kis ősi magyar hangulata, sikerült évszázadokat átlépni, jó volt.

András

Ünnep

Tudom, az ünnepnek színesnek kell lennie. Ezért lesznek a mai képek fekete-fehérek. Az Ünnep csak keret, ezt egyénileg kell kitölteni (vagy a társadalomnak). Ma mindkettő nehezen ünnepel. Magyar szabadságharcról szól március idusa, de a mai híradók azzal vannak tele, hogy a rendőrségnek új harci bevetési központot adtak át csilivili monitorokkal, és százszámra szerelik fel székesfővárosunkban a kandikamerákat. És (bár sötét) birodalmi űrrohamosztagosinkra kokárda is kerül.

A gyerekek most tanulják az óviban, a szabadságharc fogalmát. Fantasztikus az szimbólikus játék, móka, ének, ahogy ezt átélik. Fontos megjegyezni, hogy a mai összejövetel nem a szülőknek szólt, isteni kegy, hogy úgy alakult, mi is krónikásai lehettünk a mai Ünnepüknek. Úgy vették komolyan, ahogy mi már nem leszünk képesek soha. Ahogy Matyi felállt a dobogóra és elszavalta a Nemzeti dal első strófáját, ahogy verbúválták a fiúk a huszárokat, ahogy búcsúztatták őket a lányok. A kamera mögött könnybe lábadt a szemem.

És a zsibongás utána. Csodálatos volt.

Eszembe jut még egy történet erről. Évekkel ezelőtt az egyik karateedzésen Ildi feltette a kérdést a tanítványainak, hogy tudják, mit is ünnepelünk ma? Nem tudom leírni azt a csendet. És az aznapi edzés rugások, ütések helyett történelemórával folytatódott. Nem az eseményekről beszéltünk, hanem a miértről. Miért van az embernek arra szüksége, hogy szabadnak érezze magát, miért hajlandó küzdeni ezért, áldozatokat hozni.

András

Szürke hétköznapok

Azért nem írtunk, mert belefolytunk az igazi szürke hétköznapokba...

Lassan belerázódunk a hétköznapok feladataiba. Amennyire lehetett berendezkedtünk és most már rendszeresen járnak a lányok óvodába, meg mi is dolgozgatunk, hiszen a pénz kell. Még ugyan 8 után 5 perccel érkezünk az óviba, de majd még javítunk a statisztikán! (mindegy, mikor kelünk, egyszerüen ennyi lesz belőle...)

Az egyik jó dolog a környezetben a lesújtó egyszerűség és ígénytelenség ellenére az, hogy csodás park van kb. 100 méterre a tömbházunktól. Ezt úgy kell érteni, hogy egy gyönyörű tavacsaka úgy 1km körbe, a partján pedig két eukonform játszótér sok-sok mászókával. Azt hiszem ez az egyik legjobb dolog itt, hiszen jókat játszanak a gyerekek idelent. Sajnos a kosz és az igénytelenség itt is jelen van, de mégiscsak egy majdnem vadiúj játszótéren lehetünk, sok érdekes kihívással.

A másik jódolog, hogy András a tavacskát kihívásnak tekinti és már jópárszor megkerülte kocogva. Azt hiszem, neki nagyon hiányzott a futás. Erről csak még egy gondolat. Kinyílt a tavaszi kikerics és a kankalin! A tavacska körül itt-ott e védett növények (Arika és Luca is hangosan mondja, hogy nem szabad leszedni őket, mert védettek) megmenekülnek a virággyűjtők lelkesedésétől, és minket gyönyörködtetnek!

Közben névnapom volt. És felköszöntöttek személyesen és meglepetésszerüen András szülei is! Ezúttal is köszönöm :). Ésokan mások is. Mindenkinek köszönöm! Azért nagy csoda az interent! Sok virtuális képeslapot is kaptam! Többek között apukáméktól, Kolozsvárról.

Ugyanekkor meglátogattuk, Arika legjobb barátnőjének november végén született kishúgát! Azt hiszem a lényeg nem Amália volt, hanem, hogy Bíborka és Arika, no meg persze Luca jót játszhattak. Amália gyönyörű és anyukája szerint igen jó kisbaba és mondom én, tényleg gyönyörű!!! Ezúttal kívánunk hosszú boldog életet és egészséget neki!!! Sajnos annyi eszünk nem volt, hogy lefotózzuk...

Ma délután pedig voltunk fodrásznál. Azaz, Arikát elvittem a fodrászhoz. A rendelés a következőképpen szólt: Legyen hosszú is, meg nem is, rövid is, meg nem is! És, így sikerült:

Ildi

Múlt vasárnap

Múlt vasárnap Miminél és Batkánál jártunk. Régen ígért látogatás volt ez, hosszú ideje nem láttuk őket no meg időközben megnőtt a kisfiúk is! Szemlátomást jól érezték magukat mind a hárman. Kicsit még nosztalgiáztaki is, mert volt kiságy, hiszen Mimi bármelyik pillanatban szülhet. Érkezőben van Julika :).
Szóval telik az idő... Nagyon nagyon örültünk ennek a kis látogatásnak és nagyon jól éreztük magunkat! A Mimiékről csak annyit még, hogy ők egy pont olyan házaspár mint mi: térképészek mind a ketten!
Az évek során nagyon megkedveltük őket és remélem ez a barátság meg is marad köztünk!

És utánnunk... Döme tevékenyen segít anyukájának!
Ettől teljesen független téma:

Ma megérkezett az Acknowledgement letter az első pályázatunkra is. Szóval, az is elindult a saját útján. Bíztos a mi bíztos, van egy pót opciónk is.

Rövden ennyi.

Ildi

limemap.com

Aki azt hitte, hogy bolondok vagyunk, az nem tévedett sokat. Ma befejeztem a megrendelt munkát, s a levél elküldését jelző enter lenyomása után belevágtam a limemap.com szerkesztésébe. Ez egy kisérleti webtérkép lesz, Melbourne belvárosát ábrázolva. Sajnos csak egy két órát tudtam foglalkozni vele, igaz fáradt is voltam, meg elértem a webszerkesztői tudásom határát is. De a későbbiekben szeretném kibővíteni egy s mással.


Kis cégér a bornak:

Kedves kivándorló barátaim most egy kis nyugtató jön. Egy-két doksit kell még pótolni a pályázathoz. Megtettük és türelmetlenül vártunk. Nos, a Zoli megnyugtatott, hogy a hivatal naponta tízezres nagyságrendben kap emaileket.

Kicsit szeles volt az idő, de amíg Ildi rakott krumplit varázsolt otthon. elsétáltam a csajokkal a Csónakázó-tó partjára, megmutattam nekik a multkori kocogáskor felfedezett tavaszi kikericseket. Aztán megnéztük a hápikat.

És megint elmúlt éjfél, megyek kidőlni.

time

A tegnap az idő fogalmát pontosította számunkra. Meglátogattuk mesterünket és visszamentünk rögtön az időben 500 évet. Igen, kinyomtattunk egy régi térképet, egy igazi mini Ptolemaioszt. Akit félszemmel érdekel, nézzen át az Ausztrália térképes blogunkba. Igazi kézzel merített papírra, igazi metszett rézlemezről. Köszönjük Zsolt! Azért látszik az arcunkon a munka öröme, nem? Talán mostantól kezdem igazi térképésznek érezni magam. Ildi megigérte, hogy kinnt majd kifesti úgy, ahogy kell. Idővel, talán megtanuljuk, a világon, csak általa készített módon is kifejezni magunkat, ilyen csodás térképeket alkotni. Aztán gyorsan hazarohantunk (már ahogy engedte az M0-ás), mert munka állt a házhoz. Remélem, pénz is, mert idén még nem volt bevételünk. De másnapra kellett a hat térkép, ráadásul az egyikre 70 szállodát kellett felrakni. Éjjel 2-kor befejeztem. Lefeküdtem, de éjjel 4-kor kopogásra ébredtünk. Na, ki volt? Hát az alsó szomszéd+az ő alsó szomszédja. Áztak. Megnéztük közműveinket, vízórástól, csövestől és megállapítottuk, hogy nálunk száraz a pelus. Négy húsz. Visszaaludtunk. "Megint jöttek, kopogtattak..." A közös képviselő, franciakulccsal felfegyverkezve. Ő, sem talált hullát, no azért nem járultunk hozzá, hogy leszerelje a kád elejét. Mondtuk neki, hagyjon valamit holnapra is. Megigért egy reggel 10-es inspekciót.
Reggel, az óviba menve az emelet két mindentudó öreg nénijét is felvilágosítottuk a helyi tragédiáról és a tízórai randevúról. Ezt egy óra alatt úgy felejtették el, mint a gyúrcsány igéreteit választás után. Persze riasztották a nagynénit.
Ne vágjuk elébe az időnek. Mikor hazajöttünk két felszerszámozott svejk ül a lépcsőn + az éjjeli lepkék. Kilenckor. Beengedtük őket, a töltőben levő telefonjaik túlcsordulva nem fogadott hívásokkal, sőt éppen az egyik csörgött is. Anyám volt és azt mondta, hogy iszonyú csőtörés volt nálunk, elképzelte, hogy gumicsizmával lapátolják a pincéből a vizet. És, hogy a nagynéni plusz a nagymamám taxival közeledik felénk.
Szumma szummárum, a tettesek valóban mi voltunk, a vécékagyló mozdult el és emiatt szivárgott a cső. Az előző öreg bácsi cseréltette le ötvenezer Ft-ért, de még a rögzitő csavarok is hiányoztak. Made in Hungary.
Mután hazajöttem, kaptam a hírt, hogy a térképen a felrakott 70 helyett csak 28 szálloda szerepeljen, az is másképpen sorszámozva. Ezt feldolgozni egy örökkévalóságnak tűnt.
Vízum még nincs, de ez már csak percek kérdése, nem?
András

Tata sportjáért!

Ez a bejegyzés kicsit más lesz mint a többi. Arról fog szólni ami a tatai életünk azon oldala volt, amely nem mindennapi.

A történet 2000 októberében kezdődik, amikor a sokéves karatés múltamra való tekintettel és Budapestről való kiszakadásunk nyomán, beállítottunk Tatán, ahol szeptember óta éltünk, a város sportreferenséhez, talán nem sértődik meg ha megnevezem, hiszen Tata sportéletében és nemcsak, igen meghatározó személyiség a Horváth Zoltánhoz. Elmondtuk neki, hogy shotokan karatéval foglalkozunk és egyesületet szeretnénk alapítani. Zoli, mögénk állt. Decemberben segítségével, megalapítottuk egyesületünket. És elindult a történetünk...

Emlékszem, amikor a Jázmin utcai Általános iskolába először mentünk edzésre. Ketten, Andrással. Vártuk az első tanítványunk. Meghatározó élmény volt! Edzettünk, ketten, de felváltva lestünk ki az ablakon, hogy jön-e valaki.

Aztán a második vagy harmadik alkalom végén, egy kisfiú jött anyukájával és nővérével. A kisfiú szeretett volna karatézni, de végül a kislány is maradt és kiderült, hogy nagyon tehetséges, aztán jött egy másik testvérpáros, és szép lassan lettünk 6-7-en.

Sokan megfordultak a teremben és remélem tanultak valamit. Nálunk mindig fontos volt a tanulás és a közösség. Olyan nehéz szavakba önteni mindazt, amit el szeretnék mondani. Azt hiszem, hálás lehetek, hogy ennyien szerettek és ma is szeretnek és örömmel jöttek hozzám, hozzánk tanulni, mert én is tanultam! Nagyon sokat!

Azon gondolkodtam, mi az amit sajnálok itthagyni? Nem a házunk, a vagyonkánk vagy egyébb, hanem csakis és kizárólag az egyesületünk. A gyerekek, a szülők, a közösség. Teljessé tették az életem és azt az érzést amit a tanítás és a tanítás nyomán a siker jelent, különben nem ismerhettem volna meg.

Az évek során nagyon sikeresek lettünk. Tavalyelőtt 45 érmet hoztunk nemzetközi versenyekről, diákolimpia döntőjéből és országos bajnokságról, tavaly viszont negyed akkora csapattal, a maggal, hoztunk 22 darab ilyen értékes érmet és számos más kisebb versenyen szerzett érmet. Kimondhatatlanuk büszke vagyok rájuk! És a sikertörténet folytatódik. Az akire tavaly mondtam, hogy idénre beérik, tényleg beérett! Hajrá Lackó!

Diának azt üzenem, hogy szerénység nélkül a siker elhalványodik és hosszú távon megtörik. Somának kitartást és sok munkát, Bercinek pedig azt, hogy a sikerhez munka vezet, mindegy hogy sport vagy más, de ugyanúgy mint a matekban, a gyakorlás a siker titka! És Dóry... Bocsáss meg, hogy nem lehetek veled, hogy segítselek, de bár te még nem hiszed el, meg tudod csinálni! Én tudom! Ezért merem rád bízni a jövőt...

És a Tóth család, barátokra leltünk bennetek és ezen a távolság sem változtat. Krisztián az ötödik tanítványom volt, láttam felnőni és rendkívűl örvendek, hogy a hugicák is beálltak mellé és az anyukája, Maja, mellé.

ŐK az én csapatom, a mi csapatunk. Azért írom így, mert András az évek során nőtt fel a feladathoz és az utolsó két évben rendkívül sokat segített edzőként is, és jó munkát végzett!

Még egyszer köszönök mindent, én mindig nagyon sok szeretettel fogok rátok gondolni és Andrásbá is!

Visszatérve a díjhoz, Ez a díj számunkra ma délután a Kőkúti Általános Iskola dísztermében egy szép zárása volt ennek a korszaknak. Tudom, csak nekünk jelent ilyen sokat, de nem baj. ÉS végül még egyszer meg szeretném köszönni Horváth Zolinak, hogy hitt bennünk és segített bennünket az évek során, hogy eredményes ügyes csapatot neveljünk fel.

Elnézést mindazotktól akik olvasnak bennünket és talán nem tartják idevalónak ezeket a sorokat, de higgyétek el, hogy ŐK, a tanítványaim is olvasnak és ez az én búcsúm tőlük és ettől a fejezettől az életemben.

Ildi