Tegnap karácsonyi ünnep volt az óviban. A szokásos. Vagy nem? Ugyanis Luca lányom először vett részt rajta. És talán utoljára. Nem tudom, milyenek pontosan a kinti szokások, de hát a bevándorlás sokszínűsége miatt távolról sem karácsony mindenkinek. Gondolom azért Ausztrália nem annyira "political correct", mint az Egyesült Államok, ahol tavaly még a fenyőfát is kirakták a repülőtérről. Meg a fa sem lesz mindig eredeti. Meg van egy pótgond. Arika a tegnap megkérdezte, hogy hullt a hó? Mondom, nem. Hát akkor, hogy lesz karácsony?
Arika itthon volt torokgyuszi címszóval, mégis úgy döntöttünk, hogy elvisszük. Jó döntés volt. És a Luca részéről is, hogy ma reggelig húzta. De ma reggel ő is belázasodott, menni kellett vele is dokinénihez.
Amúgy várakozásban élünk, a hónap jellegének megfeleően. Várjuk a hírt a vízumról, minden reggel az első, hogy begyújtunk a számítógép alá. Meg a tegnap izgultunk az Ágiék szakmai elismertetéséért, igazán nagy gombóc volt a torkukban, mert sötét fellegek jelentkeztek. De ma jött a jó hír, ráadásul MODL. Nagyon örvendtünk.
Ma egy hosszú éjszaka lesz, napforduló. De gyújtunk egy gyertyát, hogy minden rendben menjen. Holnap megyünk az év utsó barátságos karateversenyére. Én terveztem sebtiben az oklevelét, színesítés gyanánt íme:
András
1 megjegyzés:
Köszönjük, hogy bennünket is megemlítettetek, meg hogy ennyire izgultatok értünk. Hát so mi so, nem volt könnyű az az éjszaka, de a reggel már napsütéses lett :-))
Pusz,
Ági és Gergő
Megjegyzés küldése